A 2015. április 16.-i képviselő-testületi ülésen, a Ferihegyi úti Szakrendelő önkormányzati kezelésbe- és tulajdonba vételével kapcsolatos döntést megelőző felszólalásom alább olvasható.

Tisztelt Polgármester úr, képviselőtársak, kedves vendégeink!

Amikor a Rendelő átvételével kapcsolatos előterjesztést olvastam jutott eszembe a kb. 20 éve készült, az Apollo 13 űrhajó csaknem tragédiával végződött történetét feldolgozó nagyszerű film. Ennek zárójelenetében – amikor már tudni lehet, hogy az űrhajósok megmenekültek -, a kimerült földi repülésirányítót alakító Ed Harris a mindvégig rajta lévő sötétszürke mellényt ünnepélyes mozdulattal ezüst színűre cseréli… Ez a jelenet jutott eszembe, amikor ma reggel ünnepélyesen elővettem és felkötöttem a 10 évvel ezelőtt, a szocialista többségű önkormányzati vezetéstől karácsonyi ajándékként kapott, Rákosmente-címeres nyakkendőmet…ez egyben szimbolikus jelentőségű is, hisz’ az előterjesztés, amelyről most szavazni fogunk, nem KDNP-s, nem fideszes, nem szocialista és nem jobbikos ügy, hanem mindnyájunkat érintő KÖZÖS ÜGY. Olyan közös ügy, amit nem azért tartok fontosnak, mert már 2001-ben született országgyűlési képviselő-jelölti programomban is szerepelt, olyan előterjesztés, melyet nem azért fogok megszavazni, mert nem szeretem a Bajcsy Kórházat – hisz’ az sokáig csaknem második otthonom volt -, hanem azért, mert a bizonytalanságot szeretném bizonyosságra, a kiszámíthatatlant biztosra változtatni.

Az elmúlt hetekben nem egyszer volt alkalmam Bodnár Attila főigazgató úrnak a Bajcsy Kórház helyzetével kapcsolatos tájékoztatóját végighallgatni; beszéltem az ÁNTSZ járóbeteg-szakellátásért felelős vezetőjével, az OEP finanszírozási főosztályvezetőjével, Zombor Gábor államtitkár úrral is azt megtudakolandó, hogy “merre van az előre…?” Elmondanám, hogy nem kaptam megnyugtató válaszokat. Nem látom a hónapokkal ezelőtt az ágazat számára megígért 60 milliárd forintot, nem látom az adósság-konszolidációt, nem látom a tervezett kórház-összevonások és feladat-megosztások végét, ráadásul úgy tűnik, hogy a Bajcsy Kórházat olyan intézménnyel szándékoznak összevonni, melynek jelen tudásom szerint havi 200 millió forint a vesztesége…

Közel 15 éve írtam volt, hogy a magyar egészségügyet a benne dolgozók fanatizmusa, a hippokratészi eskü és a paraszolvencia működteti…mindezekből mára csak az eskü maradt. Valami miatt az elmúlt 25 évben regnáló kormányok egyikének sem “sikerült” a nemzeti összterméknek az egészségügyre fordított hányadát európai szintre emelni, nem “sikerült” az ellátás egy főre jutó összegét megemelni, nem “sikerült” a döbbenetesen magas magánfinanszírozás arányát csökkenteni…

A Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben az elmúlt évtizedekben két jelentősebb beruházás történt: az egyik egy lift volt, melyet Demszky Gábor akkori főpolgármester nagy csinnadrattával adott át a népnek és amely liftbe nem fér be hordágy, így fekvőbeteg szállítására alkalmatlan… a másik a laboratórium felújítása volt, ahol viszont reggel fél 10.-től érdemi munka évek óta nem folyik, ugyanis az asszisztensnők 11 órától kénytelenek a Kórházban tevékenykedni… Ábrándos tekintetű Horváth Ágnes minisztersége idején az intézményünk által beszedett vizitdíj se nálunk landolt, ugyanis az általunk megkeresett több, mint 52 millió forintból a Bajcsy Kórház vásárolt ágyakat…

Beruházások kellenek tehát, melyet a jelenlegi helyzetben a Kórház részéről nem látok biztosítottnak. Nem cél a leválást követően a Bajcsyhoz való szakmai kapcsolaton változtatni; az a kiszolgáltatottság megszűnésével még szorosabbá is fűzhető. Cél viszont, hogy a Rendelő önkormányzati kezelésbe vételével megszűnjék annak veszélye, hogy közel 90 ezres kerületünk járóbeteg-szakellátása profitorientált magánbefektető kezébe kerüljön.

Ma, 2015. április 16.-án 10.45 – kor a XVII. kerület Rákosmente Önkormányzatának Képviselő-testülete 21 igen szavazattal – egyhangúlag – úgy döntött, hogy felkéri és felhatalmazza Riz Levente polgármester urat, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet Ferihegyi út 95. szám alatt található Szakrendelő önkormányzati tulajdonba, fenntartásba és működtetésbe vételének előkészítése érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg, vegye fel a kapcsolatot az illetékes szervekkel és kezdeményezze az intézmény átvételét.

(Munkácsy Mihály: Ecce homo)

Mindnyájuknak kívánok Áldott Ünnepet!

Tájékoztatás a tüdőszűrésről

1. Tüdőszűrés OEP-finanszírozással, beutaló nélkül csak 40 év feletti lakosok által vehető igénybe, évente egyszer, a lakóhely szerint illetékes Tüdőszűrő Állomáson az alábbi feltételekkel:

X. és XVII. kerületi állandó, vagy ideiglenes lakcímmel rendelkezők és/vagy X. és XVII. kerületben praktizáló háziorvosok betegei

2. 40 évnél fiatalabb személyek esetén kizárólag beutaló alapján, a jogszabályban részletezettek kivételével térítés ellenében

Beutalót adhat:

- foglalkozás-egészségügyi orvos munkaköri alkalmassági vizsgálatra – térítés ellenében végzendő

- háziorvos személyes hygienes alkalmassági vizsgálatra – térítés ellenében végzendő szűrés

Kivételek:

- hajléktalanok

- hajléktalanok nappali melegedőjének és éjjeli menedékhelyének dolgozói

- utcai szociális munkát végzők

- népkonyha formájában nyújtott étkeztetésben foglalkoztatottak

- heti legalább 16 órában hajléktalanokkal foglalkozó önkéntesek

- a büntetés-végrehajtási intézetek fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó dolgozói

- egészségügyi dolgozók jogszabályban rögzített csoportja

- anyatejet leadó nők

- iskolaorvos által indikált, a továbbtanuláshoz szükséges alkalmassági vizsgálat térítésmentes (18 éves kor alatt szülői hozzájárulás szükséges)

I. Betegbiztonsági Konferencia

Fenti rendezvény 2015. március 19.-21. között, a Magyar Betegbiztonsági Társaság és a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának szervezésében, Budapesten zajlott.

A számos – és nem csupán orvosi – szakterületet érintő összejövetel alkalmából a szervezők kettő és fél nap alatt több, mint 100 (azaz egyszáz) előadást vonultattak fel; a résztvevőnek igencsak résen kellett lennie, hogy megtalálja az értékes tű(ke)t a grandiózus “szénakazalban”.

A Bajcsy Kórházból “A sebészeti csekklistákról” Benedek Zsófia, a volt bajcsysok közül Budai Erika doktornő a diagnosztikus tévedésekről, mint a betegbiztonság szempontjából legnagyobb veszélyről tartott figyelemre méltó előadást.

A debreceni Gődény professzortól megtudhattuk azt is, hogy az egészségügy világviszonylatban is az egyik legveszélyesebb “üzem”: jelen statisztikák szerint a hegymászás és a bázisugrás számít kockázatosabbnak; a bányászat és a repülés például lényegesen biztonságosabb. A magyarázat egyszerű: a túlhajszolt, frusztrált, naponta agressziónak kitett, alulfizetett egészségügyi dolgozó – bármennyire is szereti szakmáját és a betegeket, bármennyire is igyekszik esküjének és az iránta támasztott elvárásoknak megfelelni – nem feltétlenül veszélytelen.

Fentiekkel szemben Mayer Ákos doktor, a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség tagja azt az álláspontot képviselte, hogy a járóbeteg-szakellátás (bár az ott dolgozók és a beteg között a háziorvosi és a fekvőbeteg-ellátáshoz képest rendkívül rövid a “kontakt”-idő) a legkevésbé veszélyes. Fent említett, gyakorta egyszeri, “rapid” találkozások a járóbeteg-szakellátó számára komoly kommunikációs kihívást és az egyéb ellátási formákhoz képest egészen más “logisztikát” jelentenek úgy, hogy ezen találkozások alkalmával az ellátó szakmai önállósága, de a betegek autonómiája is nagyobb. A jelen szabályozás alapján a járóbeteg-szakellátók számára esetenként előírt helyszíni konzíliumokat előadó (nota bene: akárcsak jómagam) szükségtelennek és aránytalanul kockázatosnak tartja.

A konferencián előadást tartott Pusztai Zsófia, az Egészségügyi Világszervezet Magyarországi Irodájának vezetője is, akinek sajnos nem tehettem fel – példának okáért – azt a kérdést, hogy most, 6 év távlatából mennyiben tartja betegbiztonsági szempontból megnyugtatónak és járványügyileg indokoltnak a 2009.-es, országunk számára mai napig ismeretlen mérvű – és a mindenkori országos tisztifőorvos által azóta is elhallgatott – anyagi teherrel járt sertésinfluenza-oltóanyag-bizniszt?

Hetek óta gondolkozom századik, jubileumi “magyarbeteg”-jegyzetemen. Gondolkoztam és vártam az írással: az egészségügy “átalakításával” és annak várható – főleg a pesti kórházakat és szakrendelőket érintő – következményeivel kapcsolatos kétségbeejtő hírek közepette nem igazán akaródzott bejegyzést közreadnom. Segítségemre végül dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, az Orvosok Lapjának februári számának első oldalán megjelent, higgadt írásával “sietett”. Elnök úr egész oldalas cikkének legfontosabb passzusait alább olvashatjuk:

(…) Rendkívül sajnálatos az a folytonos bizalmatlanság, amellyel a pénzügyi döntéshozatal az egészségügyre tekint. Következik belőle egy már-már javíthatatlan késedelem, ami ágazatunk finanszírozását illeti. (…) A szakmai és gazdasági evidenciákra törekvő (megj.: egészségügyi) ágazatvezetés e sok-sok éves késedelem miatt igen beszorított helyzetben van. Evidenciákra és konkrét adatokra alapozva lenne kénytelen bizonyítani a fehérre, hogy az valóban fehér, azaz – amint azt már évek óta szajkózzuk – az ágazatra fordított GDP-részarány nemzetközi összehasonlításban példátlanul, a működést tekintve pedig lehetetlenül alacsony. A bizonyítékok feltárása és egységes rendszerbe szervezése lenne az a remélt kulcs, amely talán végre megnyithatná a kasszát. (…) Az egyre képtelenebb – helyenként 8-10 ezer orvos és szakdolgozó elbocsátását, tízmilliárdok ágazatból történő kivonását vizionáló – újságírói kérdésekre higgadt türelemmel és a vad állítások iránti kétkedésből indítva újra és újra kitartóan hangoztatjuk a szerintünk sürgető teendőket, különösen a kétségbeejtő munkaerőhelyzet okán haladéktalanul szükséges további bérfejlesztést , a túlmunkadíjak, mozgóbérek befagyasztásának azonnali feloldását. (…) Senki ne higgye, hogy nem vagyunk tisztában a betegellátás folyamatos ellehetetlenülésével. (…)

Eddig az idézetek. Amennyiben nyájas olvasónak lenne még türelme, kérem, lapozzon archívumomban vágatlanul szerepelő, 2004. január 10.-i sajtótájékoztatóm alapanyagát adó, szintén “A magyar beteg”, és a Magyar Nemzetben valami miatt meg nem jelentethetett, “Válasz Seszták Ágnesnek” címet viselő – szintén 2004. januárjában kelt – írásokhoz. Akkor gondolataimra sem az egészségügyért felelős vezetők, sem a “szakma”, sem az Orvosi Kamara, sem a sajtó nem reagált… és bizonyos értelemben mélyen lesújtó az, hogy 11 éve napvilágot látott írásaim egyetlen mondatán sem kellene ma sem – és félek: holnap sem – változtatnom.

A XVII. kerületi Szakorvosi Rendelőintézet sebészeti részlege évtizedek óta a Bajcsy Kórház szakmai profiljának megfelelően hasi-, mellkasi-, pajzsmirigy-, érsebészeti járóbeteg-szakellátást és/vagy fekvőbeteg-ellátást igényelő eseteket lát el. Gyermeksebészeti, baleseti sebészeti (traumatológiai) eseteket legfeljebb elsősegély címén, humanitárius megfontolásból, az éppen akkor ott rendelő sebész szakorvos mérlegelése, képesítése és a hippokratészi eskü alapján, félig-meddig “illegalitásban”, illetve “szívességből” lát, láthat el, de arra orvosszakmai szempontból soha nem volt kötelezhető.

Történt volt, hogy 2014. júniusában XY idős, látássérült beteg – előzetes tájékozódás, egyeztetés, előjegyzés mellőzésével – csuklósérülésének “sürgős” ellátása végett magánmentő segítségével érkezett fenti szakrendelésre. Az ott teljesítő szakorvos kolléga – saját jogosítványainak és a szakma szabályainak figyelembe vételével – a beteget a Fiumei úti Baleseti Intézetbe irányította. Ott a beteget annak rendje és módja szerint ellátták; a rendelkezésre álló dokumentáció alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az eset sem súlyosnak, sem sürgősnek nem bizonyult.

Másfél hónap múlva (!) XY beteg – fenti vizsgálatnál ott és akkor jelen nem lévő P.T. nevű – hozzátartozója a Ferihegyi úti Szakrendelő sebészeti részlegét – vizsgálat elmulasztása címén – a Bajcsy Kórház vezetésénél, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség – és Szervezetfejlesztési Intézetnél, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál és a Magyar Orvosi Kamaránál is feljelentette. (Nota bene: panasza kivizsgálása végett a XVII. kerületi Szakorvosi Rendelőintézet hivatalban lévő vezető főorvosánál valami miatt nem jelentkezett.) A feljelentés-cunamit követően fenti intézményekkel hosszas levelezésre és magyarázkodásra kényszerültünk. Fentiek nyomán – 2014. októberétől – a Kórház honlapján (www.bajcsy.hu) közzétettük a sürgősségi ellátás kritériumait, a XVII. kerületi Szakrendelőben pedig FELFÜGGESZTETTÜK A TRAUMATOLÓGIAI , azaz BALESETI SEBÉSZETI ELLÁTÁST.

P.T. – a feljelentő – vélhetően “csak” nekünk, a XVII. kerületi Szakrendelőben dolgozóknak akart ártani. Végül saját lakóhelye – egy közel kilencvenezer lelket számláló kerület és a környező agglomeráció – összes lakosának ártott, beláthatatlan mértékben és most még beláthatatlan következményekkel.

Most olvasom a Napló utolsó oldalán, hogy az újság megemlékezést szervez a párizsi terrorcselekmények áldozataiért. A beharangozó cikk címe: Én is Charlie vagyok.

Szeretném leszögezni, hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és azok hozzátartozóiért ajánlom fel.

Ugyanakkor őszintén meg kell mondanom, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett.

Miért kellett neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arraa lapot, hogy izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön?

A törvényhozás azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék magukat és hitüket a legminimálisabb emberi érzéseket is nélkülöző támadásokkal szemben. Így a szeretetet és a szeretetből fakadó megbocsátást nem ismerő emberek számára nem marad más eszköz, mint a törvénytelen (és szerintem is erkölcstelen) önbíráskodás.

Azzal én is egyetértek, hogy Európában legyen alapérték a szabadság. De milyen szabadság?  Az a fajta túladagolt szabadság, amely előtt az ultraliberális európai ember térden csúszik, olyan, mint a túladagolt gyógyszer, amely már nem gyógyít, hanem öl.

A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol, amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A festmény alatt ez olvasható: „ Libertateperiit”, ami annyit jelent: tönkrement a szabadságtól. A mai Európa ehhez a hordóhoz hasonlít.

Szeretném hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában sem. És nem fogadom el azt a kettős mércét sem, ami rájuk annyira jellemző. Miközben (joggal) fellármázzák a világot a párizsi áldozatokat siratva, a megerőszakolt, lefejezett és keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke sincs.

Én szabad polgár vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára, amelyet ők képviselnek.

Je ne suispas Charlie, azaz: én nem vagyok Charlie – miközben a terrorakciót mélyen elítélem, az áldozatokért imádkozom, és szeretteik iránt őszinte részvétemet fejezem ki.

Veszprém, 2015. január 10.

Márfi Gyula

veszprémi érsek

Szülők jelezték, hogy a Podmaniczky Óvoda Gyökér utcára helyezett bejáratának közvetlen közelében ú.n. “szelektív” szemétgyűjtő működik, melynek környezetében illegális szemétlerakó “szökkent szárba”:

A hulladékgyűjtő sziget engedélyét bevontuk, ezt az FKF ZRT. tudomásul vette, továbbá arról biztosított minket, hogy a korábbi helyszínen – immár illegálisan – elhelyezett szemetet f. év február 15.-vel bezárólag eltávolítja. Ezt követően mindennemű háztartási hulladéknak a helyszínen történő elhelyezése komoly büntetéssel jár. Az óvoda bejáratának tereprendezését a tavasz közeledtével elkezdjük és április végéig megoldjuk.

2014. december közepén látott napvilágot a Magyar Kórházszövetség és a Sürgősségi Orvostani Társaság közös állásfoglalása a sürgősségi ellátásról. A rövid és célratörő állásfoglalás egy-két pontja a laikus, a magyar beteg szempontjából is fontos megállapításokat tartalmaz (példának okáért azt a kézenfekvő, de valami miatt évtizedek óta kezeletlen kérdést is feltenni kívánja, hogy a háziorvosi praxis folytatásának mi okból nem képezi feltételét az ügyeleti kötelezettség ?). Az Állásfoglalás teljes szövege Archívum rovatomban található.