A 2015. április 16.-i képviselő-testületi ülésen, a Ferihegyi úti Szakrendelő önkormányzati kezelésbe- és tulajdonba vételével kapcsolatos döntést megelőző felszólalásom alább olvasható.

Tisztelt Polgármester úr, képviselőtársak, kedves vendégeink!

Amikor a Rendelő átvételével kapcsolatos előterjesztést olvastam jutott eszembe a kb. 20 éve készült, az Apollo 13 űrhajó csaknem tragédiával végződött történetét feldolgozó nagyszerű film. Ennek zárójelenetében – amikor már tudni lehet, hogy az űrhajósok megmenekültek -, a kimerült földi repülésirányítót alakító Ed Harris a mindvégig rajta lévő sötétszürke mellényt ünnepélyes mozdulattal ezüst színűre cseréli… Ez a jelenet jutott eszembe, amikor ma reggel ünnepélyesen elővettem és felkötöttem a 10 évvel ezelőtt, a szocialista többségű önkormányzati vezetéstől karácsonyi ajándékként kapott, Rákosmente-címeres nyakkendőmet…ez egyben szimbolikus jelentőségű is, hisz’ az előterjesztés, amelyről most szavazni fogunk, nem KDNP-s, nem fideszes, nem szocialista és nem jobbikos ügy, hanem mindnyájunkat érintő KÖZÖS ÜGY. Olyan közös ügy, amit nem azért tartok fontosnak, mert már 2001-ben született országgyűlési képviselő-jelölti programomban is szerepelt, olyan előterjesztés, melyet nem azért fogok megszavazni, mert nem szeretem a Bajcsy Kórházat – hisz’ az sokáig csaknem második otthonom volt -, hanem azért, mert a bizonytalanságot szeretném bizonyosságra, a kiszámíthatatlant biztosra változtatni.

Az elmúlt hetekben nem egyszer volt alkalmam Bodnár Attila főigazgató úrnak a Bajcsy Kórház helyzetével kapcsolatos tájékoztatóját végighallgatni; beszéltem az ÁNTSZ járóbeteg-szakellátásért felelős vezetőjével, az OEP finanszírozási főosztályvezetőjével, Zombor Gábor államtitkár úrral is azt megtudakolandó, hogy “merre van az előre…?” Elmondanám, hogy nem kaptam megnyugtató válaszokat. Nem látom a hónapokkal ezelőtt az ágazat számára megígért 60 milliárd forintot, nem látom az adósság-konszolidációt, nem látom a tervezett kórház-összevonások és feladat-megosztások végét, ráadásul úgy tűnik, hogy a Bajcsy Kórházat olyan intézménnyel szándékoznak összevonni, melynek jelen tudásom szerint havi 200 millió forint a vesztesége…

Közel 15 éve írtam volt, hogy a magyar egészségügyet a benne dolgozók fanatizmusa, a hippokratészi eskü és a paraszolvencia működteti…mindezekből mára csak az eskü maradt. Valami miatt az elmúlt 25 évben regnáló kormányok egyikének sem “sikerült” a nemzeti összterméknek az egészségügyre fordított hányadát európai szintre emelni, nem “sikerült” az ellátás egy főre jutó összegét megemelni, nem “sikerült” a döbbenetesen magas magánfinanszírozás arányát csökkenteni…

A Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben az elmúlt évtizedekben két jelentősebb beruházás történt: az egyik egy lift volt, melyet Demszky Gábor akkori főpolgármester nagy csinnadrattával adott át a népnek és amely liftbe nem fér be hordágy, így fekvőbeteg szállítására alkalmatlan… a másik a laboratórium felújítása volt, ahol viszont reggel fél 10.-től érdemi munka évek óta nem folyik, ugyanis az asszisztensnők 11 órától kénytelenek a Kórházban tevékenykedni… Ábrándos tekintetű Horváth Ágnes minisztersége idején az intézményünk által beszedett vizitdíj se nálunk landolt, ugyanis az általunk megkeresett több, mint 52 millió forintból a Bajcsy Kórház vásárolt ágyakat…

Beruházások kellenek tehát, melyet a jelenlegi helyzetben a Kórház részéről nem látok biztosítottnak. Nem cél a leválást követően a Bajcsyhoz való szakmai kapcsolaton változtatni; az a kiszolgáltatottság megszűnésével még szorosabbá is fűzhető. Cél viszont, hogy a Rendelő önkormányzati kezelésbe vételével megszűnjék annak veszélye, hogy közel 90 ezres kerületünk járóbeteg-szakellátása profitorientált magánbefektető kezébe kerüljön.