Május 6.-i fogadóórámon sem unatkoztam.

A megjelentek által felvezetett kérésekből most egyet emelnék ki: a Szimetrom Művészeti Egyesületét.

Az Egyesület harmadik éve működik Rákosmentén. Létrehozói olyan lelkes fiatal művészek, szakoktatók és diplomás pedagógusok,kiknek célja a tehetséges fiatalok kibontakoztatása, kulturális, testi és jellemfejlődése, továbbá az egyenlő esélyek megteremtése. Szárnyaik alá veszik az ígéretes fiatalokat – anyagi helyzetüktől és etnikai hovatartozásuktól függetlenül. Közvetítik a kultúrát, az emberi értékeket az ifjúság felé.

A Zöld Macska Diákpincében 18 szimpatizáns jelenlétében épp oly lelkesek, mint a Vigyázóban 400 néző előtt – függetlenül attól, hogy “A revizor”-t vagy az “Egy őrült naplójá”-t adják elő.

Az érdeklődőket, a szimpatizánsokat, a támogatókat szeretettel látják:

www.szimetrom.hu

Mindazon gondolatok alátámasztásaként, melyekről közel másfél évtizede beszélek  és írok – és melyek nyomán honlapom A magyar beteg című sorozata született -, hadd álljon itt Dr. Velkey György főorvossal, a Magyar Kórházszövetség elnökével készített, a Magyar Nemzet május 3.-i számában megjelent interjú néhány figyelemre méltó passzusa:

/…/” Számos adat igazolja, hogy a kórházi rendszer nem tartható fenn annyi pénzből, amennyi jelenleg rendelkezésre áll. Ha megnézzük az elmúlt évtized GDP-növekedését és ehhez viszonyítva az egészségügyi közkiadásokra szánt pénzt (…) minden esetben nagyon alacsony adatot láthatunk más országokhoz viszonyítva.”

/…/” Rendezni kell a munkatársak bérét és béren kívüli juttatásait, továbbá gondoskodni kellene a megfelelő munkafeltételekről.”

/…/” Visszavetette az épülő bizalmat az egészségügyi rendszer átalakításában a kötelező nyugdíjazás(…), az nagyon rosszkor vetődött fel. Erre az intézkedésre az egészségügyben – ahonnan már ezrek vándoroltak külföldre és a fiatal orvosoknak csupán kisebb hányada maradt itthon – nem érett meg az idő. Osztályok, helyenként egész intézmények ellátását kizárólag nyugdíjas kollégák továbbfoglalkoztatásával lehet megoldani, tehát nem az a fő kérdés, hogy a fiataloknak teret adjunk az idősebbek visszavonulásával. Sokan talán nem észlelik, hogy az orvostudomány tapasztalati diszciplína, ahol 35-40 éves korra válik valaki érett szakemberré. (…) Bízom benne, hogy minél szélesebb körben és minél kevesebb sérüléssel zajlik le végre a /továbbfoglalkoztatási/ kérelmek elbírálása, majd valóban megtörténik a nyugdíjak kompenzációja.”

Velkey főorvos, a Kórházszövetség nemrég kinevezett elnöke ellenzékiséggel igencsak nehezen lenne vádolható, ugyanis a Fővárosi Közgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának elnöki posztját is betölti a Fidesz-KDNP színeiben… és fenti mondataiban benne van csaknem mindaz, amiről e felületen több, mint egy éve írok.

A Ferihegyi út 104. egyéni választói körzetem délkeleti csücskében található. Itt, a második emeleten lakik Kulczyczki Margit Jolán, akit 90. születésnapja alkalmából volt alkalmam köszönteni.

Már a helyszínre történő megérkezésem is meglepetéssel szolgált, ugyanis az ünnepelt unokahúga fogadott, akiről rögvest kiderült, hogy évtizedekig a Bajcsy Kórház Sebészeti osztályának dolgozója volt – onnan ismerjük egymást.

Margit néni négy éves korában esett át egy, a csodával határos módon túlélt, de maradandó károsodásokat okozó vírusfertőzésen – a betegség mozgásszervi következményei okán soha nem óhajtott férjhez menni és egész életét közvetlen hozzátartozóinak, rokonainak, szeretteinek szentelte, őket segítette, őket szolgálta ki.

Margit néni – 85 éve viselt neurológiai tünetei, utóbbi évben elszenvedett kéz- és lábtörése ellenére – ma is rendkívül aktív, politikailag tájékozott és Dan Brown-t olvas.

Margit nénivel megbeszéltük, hogy 2023-ban, 100. születésnapja alkalmából ugyanitt, ugyanígy fogom köszönteni.

A széles nyilvánosság előtt először a 2001-2002-es választási kampányban volt alkalmam elmondani a magyar egészségügy egészével kapcsolatos aggodalmaimat – utóbb ( gyakorló orvos és amatőr politikusként) egyik kereskedelmi csatornán Mikola Istvánnal, a hivatalban lévő egészségügyi miniszterrel és a volt, illetve a későbbi államtitkárral vívtam TV-vitát, mely vitának 2002. március végén mintegy 2 millió nézője volt.

10-11 év távlatából tekintve fent említett felvétel, illetve a 2004. januári sajtótájékoztatóm gondolatai vegyes érzelmeket keltenek: egyrészt megnyugtat, hogy az akkor elhangzottakból egyetlen szavamat sem szükséges korrigálnom, vagy visszavonnom, másrészt iszonyúan zavaró, hogy A MAGYAR BETEG PROBLÉMÁI UGYANAZOK.

Annak érdekében, hogy a magyar egészségügyért, a magyar beteg érdekében viselt harcomat Nyájas Olvasó ne vélje üldöztetési mániám indukálta magánháborúnak, Archívumomban elhelyeztünk egy friss, a Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség által Balog Zoltán miniszter úrnak címzett levelet (“Egészségügyben fennálló foglalkoztatási jogviszonyok”). Kérem, olvassák figyelemmel!

Egyik – alig két hete megjelent – napilapban egészen váratlanul egészen elképesztő hírre bukkantam. A hír – bár botrányos – Tóth Vera és Győzike viselt dolgai, valamint az X-faktor mentorainak távozása okán, vagy egyéb, számomra ismeretlen okból “elsikkadt” és valami miatt nem érte el sem Puzsér Róbert, sem a Népszabadság, sem az Echo TV véleményformálóinak ingerküszöbét.

A hír ekként szól:

“Ez idáig a nyugdíjkorhatárt elérő egészségügyi dolgozók kevesebb mint fele kapta meg az egyedi mentességet a kormánytól. (…) Az államtitkárság április 10.-én juttatta el a kórházvezetőknek az egyedi mentességek elbírálásának eredményét. A döntés előtt az intézményvezetők értetlenül állnak:

- Nem tudjuk, mitévők legyünk, az államtitkárság nem indokolta meg, hogy az érintettek miért nem dolgozhatnak tovább…”

Jómagam tizenkettedik éve folytatok írásbeli és szóbeli szélmalomharcot a mindenkori egészségügyi kormányzattal A magyar beteg – azaz mindnyájunk – érdekében. Velem együtt többször, többen figyelmeztettük az illetékeseket, hogy a jelenlegi körülmények között egyetlen egészségügyi dolgozó sem nélkülözhető az ágazatban, a mostani kormány-döntés tehát a már fennálló humánerőforrás-krízist tovább súlyosbítja. Fel nem foghatom, hogy KINEK AZ ÉRDEKE a magyar egészségügyet a semmibe lökni? Ki az a politikailag korrektnek mutatkozni akaró siketfajd, aki ezt az eszement döntést – a nyugdíjba menendők elküldését – ránk erőlteti? Ki az a döntéshozó, akiben elsőként alakult ki az a téveszme, hogy bebocsátásra váró fiatal, tettrekész, potens szakorvosok és szakorvos-jelöltek tömegei döngetik a különböző egészségügyi intézmények kapuját? Ki és miért dolgozik ellenünk?

Cui prodest?

(E hét elején a Bajcsy Kórház Urológiai osztályának újabb fiatal szakorvosa jelentette be távozását: 2013. június elsejétől havi netto 900.000 forint + nyelvtanulási és albérleti támogatás fejében Dél-Angliában fog dolgozni.)

Kerületünk lakossága, akárcsak a Rákosmentén élő gyermekek száma Budapesten egyedülállóan növekszik. Eme örvendetes tény a városvezetés és az Önkormányzat Fidesz-KDNP frakciója számára folyamatos kihívást jelent. Nem bezárunk, hanem bővítünk és nyitunk bölcsődéket. Ekként történik választói körzetemben, a Kaszálón is, ahol a Gólyafészek bölcsőde bővítése vált szükségessé – erről szólt Rákosmente Képviselő-testületének egyik mai legfontosabb döntése. A munkálatok ideje alatt a Gólyafészek nagycsoportosai a Nefelejcs, a tipegők a Napraforgó, a csecsemők a Csibe bölcsőde vendégszeretetét élvezhetik, kedves szülők a részletekről az Önkormányzat honlapján tájékozódhatnak.

Az ülés egyébként – a három tagú szocialista frakció időnkénti okvetetlenkedésétől eltekintve – gyorsan és rendben zajlott.

Üdének túlzással sem nevezhető “színfoltot” Nótin Tamás képviselő napirend utáni felszólalása hozott, aki ismételten és joggal tette szóvá a választói körzetem részét képező Szent Kereszt téren tanyázó hajléktalanok által fenntartott áldatlan állapotokat: a koszt, a bűzt, a zajt, a garázdaságot, végül azt a – jogos – kérdést is feltevén, hogy ki takarít majd rendszeresen a hajléktalanok után? Erről az “ügy”-ről nem először – és feltételezhetően nem utoljára – hall a nagyérdemű. Nem egyszer – eddig hasztalan – interpelláltuk ennek kapcsán a területileg illetékes rendőrséget csakúgy, mint a közterület-felügyeletet.

Nótin képviselő szavaira nagyjából ekként válaszoltam:

Képviselő úr felszólalásában foglaltakkal – sajnos – egyet kell értenem. A Szent Kereszt téren a hajléktalanok által hátrahagyott mocskot pedig takarítsák el az Alkotmánybíróság azon tagjai, akik néhány hónappal ezelőtt – a Magyar Kormány és az Országgyűlés döntését felülírva – határozatukkal szabad teret engedtek a közterületen élők garázdálkodásának.

Megjegyezném, hogy soha nem a hajléktalan létet – mint sorsot, mint fátumot, mint életformát -, hanem annak nem kívánatos mellékhatásait: az antiszociális és bűnöző magatartást óhajtottam pellengérre állítani és határozottan visszautasítom az Alkotmánybíróság által közvetített “szociálliberális” álláspontot, miszerint akár a Kaszálón, akár a Fő téren, akár a Ferihegyi úton mindezt szó nélkül el kell viselnünk…

A két hete megélt téli időjáráshoz képest mai patakparti sétánkon a “szárba szökkent” tavasz köszöntött minket. A hormondús fiatal vizsla “támadását” elkerülendő, vízbe menekülő harci eb, a patakparti zsombékon tollászkodó gácsér, a közeledésünk okán méltatlankodó szarka, az önfeledten trillázó barát-fülemüle, a nagyszerű bicikliúton sétálók, kerékpározók, görkorcsolyázók látványa végleg eloszlatta kételyeimet: valóban itt a tavasz!

Sétánk választói körzetem északi határa felől Rákoscsaba felé vezetett. A sok száz millió forintból felépített, rekreációs célokat – mindnyájunk épülését – szolgáló bicikliút mentén számos, esztétikus és hasznos fapadot és fából készült szemétgyűjtőt helyeztünk el. Elképzelni nem tudom, hogy kit, kiket és mi okból zavar az általunk, közpénzből ekként “épített” környezet?! Elképzelni nem tudom, hogy ki fia-borja vetemedhet arra, hogy mások munkáját semmibe véve brutális módon tegye tönkre azt, amit sok-sok erőfeszítés árán létrehoztunk? Mi célt szolgál egy néhány lécből álló – szép és célszerű – fa szeméttároló tönkretétele? Kerítéslécnek rövid, pallónak keskeny, vaskályhában egy órányi tűzifa. Milyen lelkivilággal bír a “l’art pour l’art” romboló és hulladékát mindenkire való tekintet nélkül hátrahagyó emberfia? Egy szó mint száz, kérem, hogy alábbi, ma délelőtt a Rákos-patak mentén, választói körzetem határán készült fotót 12 éven aluliak ne csak nagykorú felügyelete mellett tekinthessék meg:

Április 22.-én, világszerte, ötödik évtizede ünnepeljük A FÖLD NAPJÁT.

Rákosmentén névjegyükkel eddig több, mint tízezren támogatták a rezsicsökkentés megvédéséért indított aláírásgyűjtésünket. Tekintve, hogy rendelői és kórházi munkám – tanult mesterségem – végletesen leköt, kérem mindazokat, akik közös szándékunkhoz aláírásukkal csatlakozni szeretnének, jelezzék ezt – és elérhetőségüket – honlapomon is fellelhető címemen. Jómagam és/vagy segítőim felkeresik.

Tegnap – a hosszúra nyúlt telet búcsúztatandó – nejemmel és gyermekemmel a Rákos-patak mentén épített bicikli – úton tettünk roller- és gyalogtúrát.

A zord idő ellenére számos elszánt futó, gyalogosan és kerékpáron túrázó ifjú – és kevésbé ifjú – honfitársunk döntött úgy, hogy “elég a télből”; négylábú kedvenceiket is sokan hozták világot látni. Szívet- lelket melengető volt a háromkerekű, futurisztikus küllemű gyermekkocsiban helyet foglaló kisdeddel gügyögő fiatal anyuka, metál-pisztácia színű kerékpárján a kilométerekkel – és kilóival – küszködő fiatalember és a kézen fogva sétáló idős házaspár látványa éppúgy, mint a patak partján fontoskodóan tipegő, tavasz-váró gácsér hormondús hápogása.

Mérhetetlenül zavaró volt viszont az, hogy egy psziho-szociálisan “halmozottan hátrányos helyzetű”, életét szemmel láthatólag bodza- és színesfémgyűjtésből tengető, kigyúrt egyed egyértelműen provokatív módon vérfagyasztó küllemű harci kutyáját szájkosár és póráz nélkül a bicikliző, kocogó emberek és szaladgáló gyermekek között “sétáltatja”… a “jelenséget” kellő tisztelettel ajánlom a XVII. kerületi Rendőrkapitányság szíves figyelmébe.

Sétánkat befejezendő választói körzetem közvetlen közelében, a bicikliút mellett létesült “tó” partjáról, vízimadár-távlatból készült képével búcsúzom:

Rákoskeresztúr központjában április 5.-én, pénteken délután is gyűjtöttük az aláírásokat a rezsicsökkentésért – ezúttal Koszorúsné Tóth Katalin képviselőtársam és kis csapata. Teltek-múltak a félórák és akárcsak az utóbbi hetekben minden alkalommal, az aláírásgyűjtés annak rendje és módja szerint, a törvény diktálta keretek között zajlott…

…míg feladatát teljesítő képviselő asszonyt és segítőit szóban, majd tettleg provokálni nem kezdte egy, az aláírásgyűjtést nehezményező állampolgár…

Demokráciában élünk, tehát véleményét, eseményekkel, tevékenységekkel, trendekkel és szándékokkal való egyet nem értését bárki, különböző helyeken, alkalmakkor és fórumokon következmények nélkül kifejtheti. Az viszont, hogy egy – itt és most keresztényi szellemben jellemezhetetlen – XVII. kerületi egyed férfiasságát és politikai meggyőződését védtelen nők sérelmére kivitelezett ökölcsapásokkal kísérli meg kiélni, elfogadhatatlan. Vajon, mi lehet az oka annak, hogy egy kétséget kizáróan minden magyar számára kedvező, hangsúlyozottan nem politikai, hanem népjóléti – rezsicsökkentési – akció egy (?) kommunista, vagy szocialista módon beprogramozott fejben gyilkos indulatokat kelt? ŐK EZT – a rezsicsökkentést –  NEM AKARJÁK, csak azért, mert nem ők “találták ki”? És- mivel nem ők találták ki – ölni akarnak?

Érdemes elgondolkodni azon, hogy mi játszódhat le egy élete delén már túljutott, javakorabeli férfi (?) fejében, midőn úgy dönt, hogy ököllel, erőből egy védtelen nő arcába csap? Érdemes elgondolkodni azon, hogy azok a magyarellenes politikai formációk, melyek mérhetetlenül dühösek a Fidesz és a KDNP rezsicsökkentési akciója miatt, ezrével bírják olyanok bizalmát, mint az a javakorabeli férfi, aki aláírásgyűjtőinket ütötte le. Érdemes elgondolkodni azon, hogy – mi, magyarok és keresztények – mitévők legyünk, ha újra szárba szökken Ron Werber, a szocialisták izraeli kampány-stratégájának korábban már bevált ötlete: az előemberi életérzés keresztezése a tekintet nélküli agresszióval?

Rákosmente, ébresztő!

Ha nem vigyázunk, nem csak aláírásgyűjtőink, hanem mindnyájan az újkori bolsevizmus áldozatai leszünk!

Rákosmente, ébresztő!