Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka:

“Téged, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az Ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.” (kép forrása: magnificat.ro)

Bár az információ a Hírhozó c. önkormányzati lapban és Rákosmente honlapján is hetekkel ezelőtt megjelent, fontosnak tartom megismételni, hogy a Polgármesteri Hivatal 303. szobájában (ott, ahol “békeidőben”, évek óta képviselői fogadóórámat tartottam) f. év október 11.-én 13.30 és 14.30 között ingyenes lombzsákosztás lesz a választói körzetemben lakók számára (v.ö.: lakcímkártya!). Várom a 4. számú egyéni választói körzetben állandó lakhellyel rendelkező polgárokat, a körzetben működő iskolák, óvodák, bölcsődék gondnokait, a tömbházak közös képviselőit. A körzethatárok pontosan követhetőek honlapom “A négyes körzet” címet viselő térképén. Körzetemen kívülről érkezőket nincs lehetőségem ingyenes lombzsákkal ellátni. Kérem, hogy fenti alkalommal – a koronavírus-járvány negyedik hullámának eszkalálódására való különös tekintettel – tartsák be a védekezés előírásait (kézfertőtlenítés a belépéskor, távolságtartás, opcionálisan maszkviselés, a be nem oltottakra való különös tekintettel).

Megértésüket köszönöm, minden érintettet szeretettel látok hétfőn, október 11.-én.

2021. szeptember 8.-án fenti címmel, a Nemzedékek Egymásért Egyesület meghívására, Prof. Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus és Dunai Mónika országgyűlési képviselő társaságában  tartottunk nagy sikerű kerekasztal-beszélgetést a XVII. kerületi Bartók Béla Alapfokú Művészeti Iskolában:

Pálfalvi Milán, 17. kerületi KDNP-aktivista írását a fenti címmel itt olvashatják: CIKK

A fertőtlenítő kézmosás megfellebbezhetetlen axiómája okán, az anyák megmentőjeként világhírnévre jutott Semmelweis Ignác árnyékában szükséges megemlékeznünk minden idők legnagyobb magyar szülész-nőgyógyász professzoráról, a ma

170 éve, Kolozsváron született Tauffer Vilmosról, a Budapesti ( ma: Semmelweis nevét viselő) Orvostudományi Egyetem II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatójáról:

Bár Magyarországon Ő fektette le a nőgyógyászati műtéttan alapjait, nagyjából 20-30, a világon elsőként alkalmazott, hasi sebészeti, nőgyógyászati, urológiai műtét-technikai megoldást vezetett be, Ő álmodta meg és hozta létre Budapesten a világ első intézményesített bábaképzőjét, a magyar orvostudomány, a magyar emlékezet Tauffer Vilmos szellemét, aktivitását, zsenialitását méltatlan (el)hallgatással kezeli. Ő képezte ki a XX. század elején a szakmailag meghatározó komplett magyarországi szülész-nőgyógyász osztályvezetői kart, ma Hazánkban mégis mindössze két mellszobor és egyetlen aktív, tehetséges formáció,  a Tauffer Egészségügyi Szakmai Tanfolyamok létrehozóinak csapata ápolja emlékét… köszönet érte.

Tauffer professzor – szegről-végről rokonom – 1934 december 7.-én hunyt el:

Tauffer Vilmos ravatalánál

fejet hajtott a kortárs magyar tudományos élet minden prominense.

Hatalmas irodalmi munkássága, “politikailag nem feltétlenül korrekt” publicisztikája a “bűnös” abban, hogy a halála óta eltelt 85 év, a nácizmus és a világ-kommunizmus bukása, a magyar “rendszerváltás”, a harmadik ciklus óta tartó nemzeti kormányzás sem volt elég ahhoz, hogy minden idők legnagyszerűbb magyar szülész-nőgyógyász professzora a közgondolkodás, a kollektív emlékezet szakmai-erkölcsi-etikai-társadalmi piedesztáljának az Őt megillető fokára kerülhessen.

A magyar egészségügyben teljesített több, mint 40, ebből a Bajcsy Kórház kötelékében eltöltött 36 éves munkásságom elismeréséül az idei Semmelweis-nap alkalmából megtisztelő elismerésben részesültem:

A díszoklevelet, a nagyszerű plakettet Dr. Stubnya Gusztáv, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház főigazgatója adta át:

Fentiek kapcsán feltétlenül kiemelném, hogy intézményvezetői megbízatásom pillanatától amikor a betegek, az ellátás, a kórházunk, a rendelő érdekei úgy kívánták, munkatársaimtól nem tudtam lehetetlent kérni. Kitüntetésem első sorban az Ő érdemük. Rákosmente és a Bajcsy Kórház nevében is: köszönet Mindnyájuknak!

203 éve, 1818. július 1.-én született Semmelweis Ignác, AZ ANYÁK MEGMENTŐJE:

Születésnapja Hazánkban AZ EGÉSZSÉGÜGY NAPJA, az egészségügyben dolgozók számára munkaszüneti nap.

Fentieknek megfelelően 2021. július 1.-én a XVII. kerületi Szakorvosi Rendelőintézetben

a betegellátás szünetel.

Józsi bácsi az Akácvirág utca 10. szám alatt fogadta kis csapatunkat: Orbán Viktor miniszterelnök úr és Horváth Tamás polgármester úr által szignált egy-egy emléklap, valamint egy üveg nagyszerű bor társaságában köszöntöttük 90. születésnapja alkalmából.

Már ajtónyitáskor kiderült, hogy évtizedekkel ezelőtt, munkahelyemen találkoztunk; bár ott és akkor még nem kellett maszkot viselnem, Józsi bácsi ismerősként üdvözölt. Az is perceken belül kiderült, hogy “szegről-végről kollégák” lennénk, hisz’ Ő éveken át mentőápolóként dolgozott. Gyöngyösön született, két leány- és két fiúgyermeket nevelt fel.

Bár a járvány lecsengőben, látogatásunkat óvatosságból a szokásosnál rövidebbre szabtuk. Megígértem, hogy az elkészült fotókból hozok Neki, majd koccintottunk:

Kedves Józsi bácsi! Isten éltesse sokáig!

(fotók: Szakács Zsuzsa)

Kiművelt fők (is) szokták volt mondani, hogy “a tények makacs dolgok”. A tények, röviden:

1./ a világ két legjobban jövedelmező iparága

a. a fegyvergyártás

b. a gyógyszergyártás

2./ az 1/a pontba foglalt érdekeltek szemszögéből a kelleténél kevesebb a háború

3./ az 1/b pontba foglalt érintettek szemszögéből (és itt – büntetőjogi felelősségünk tudatában – ne firtassuk az a. és b. pontban megjelenítettek között fennálló esetleges érdekközösséget) fel kell pörgetni a gyógyszeripart

És akkor jött a kínai ragály.

Nem feltétlenül szükséges az összeesküvés-elméletek egyetemi tanárának lenni ahhoz, hogy nagyjából biztosak lehessünk abban, hogy az “új” koronavírus nem a vuhani halpiacon sült denevért lakmározó kofáktól indult (mint ahogy azt alig több, mint egy éve explicit módon “tudomásunkra hozták”), az ok és okozat egészen máshol keresendő és a következmények ma már láthatóak, de beláthatatlanok.

Eme rövid bevezető után ecsetelném, hogy a járványnak kétségtelenül van két “haszonélvezője”: az egyik a globális klíma, az atmoszféránk, a légköri, néha már elviselhetetlennek bizonyult szennyeződés jelentős mérséklődése, a másik a légúti betegségek sújtotta páciensek tízezrei, tulajdonképpen a járvány közepette és annak ellenére életben maradt magyar beteg . Amúgy a COVID-19 a hétpróbás klímavédelmiseket is padlóra küldte ( hol vagy, Gréta, meg a Te dühös eszme-rendszered ?! ), a KO-t követően – briliáns támogatóik segedelmével – most kezdenek magukhoz térni. Nem szükséges diplomás környezetvédőnek, elég magamfajta székely góbénak lenni ahhoz, hogy belássuk: a millió tonnányi tengerjáró “sétahajó”, a “ha kell, ha nem, repülünk, mert olcsó” fapados megsemmisítő mennyiségű elégetett fosszilis anyag kibocsátását eredményezte.

Íme, fenti soraimat illusztráló, a Naplás-tavat megjelenítő két fotó: az első 2016-ban készült (forrás: Wikipédia). A képen látható kondenzcsíkok tanúsága szerint Budapest légterében a felvételt megelőző 5-6 percben (!) minimum 8, de inkább 10 repülőgép haladt át és okádta fejünkre az égett petróleumot (és ezt – az adott napra vetítve – szíveskedjenek megszorozni kb. ötvennel)… a kicsapódó szennyező égéstermék sem parajpürévé, sem vaníliapudinggá nem alakul át:

A következő felvételt néhány napja készítettem, hasonló szögből. A különbség észveszejtő: a légkörben béke, kristálytiszta égbolt, a vízben tobzódó récék:

A klímaharcosok apoteózisát követően őszintén remélem, hogy egyszer majd, valamikor megtudjuk, hogy 2001-ben kik szervezték meg a Világkereskedelmi Központ épületeinek profi módon kivitelezett felrobbantását, mint ahogy azt is, hogy 2019-ben kik szabadították ránk a koronavírust? A “miérteket” már tudni véljük, lásd fent: 1/a és 1/b pont.

Ragaszkodván szalonképességemhez itt és most – bár tehetném – nem írok több hasábot felölelő esszéregényt arról, hogy a Magyar Orvosi Kamara az elmúlt negyven évben milyen mértékben “járult hozzá” szakmai előmenetelemhez, illetve mi módon “képviselte érdekeimet”. A MOK jelenlegi vezetésével éppen úgy nem szimpatizálok, mint az általuk 2019-ben sajátos körülmények között megbuktatott előzővel. Mégis, hitvallásom és humanista mivoltom arra sarkall, hogy a Kamara aktuálisan regnáló Elnökségének egyik tagja gondolatait megosszam Önökkel – mivel azokkal egyetértek:

“Nem tudom, nem tudhatom, mit éltek át. Nem állhatok mellétek korom és egészségi állapotom miatt. Sokat gondolok Rátok, mindennap többször is. A aneszteziológusokra, akik elvileg a helyükön vannak, de nem ezt és nem így szokták csinálni. A kirendelt egyéb szakmás kollégákra, akik azt sem tudják, hogy mibe keveredtek. A háziorvosokra, akik megfeszített erővel próbálják az oltásokkal letenni a jövő alapjait. Mindannyiótokra, akiknek egybefolyik a hétköznap az ünneppel, a reggel az estével. Akik mindennap felveszik a védőruhát, tudván, hogy 3 órán át nincs evés, ivás, pisilés. Akiknek a plexi és a maszk mögött nehéz a levegő. Akik elviselik, hogy csorog róluk az izzadság. Akik megsimítják a beteg homlokát, mintha az édesanyjuk lenne. Akiknek felfogni sincs idejük, hogy meghalt a reggel felvett beteg. Akiknek eszébe sem jut, hogy veszélyben vannak, csak teszik a dolgukat. Akik hazamennek és nem tudják elmondani, hogy mit éltek át.

Tisztelet, főhajtás Nektek: akik megmentetek mindenkit, akit csak lehet. Akik segítetek az ittmaradottaknak túlélni. Akik a jövőnket alapozzátok meg. Akik még nem tudjátok, hogy ezt saját magatok miképpen fogjátok feldolgozni.”

Dr. Lénárd Rita, alelnök, Magyar Orvosi Kamara (Orvosok Lapja, 2021. április)