(Munkácsy Mihály: Ecce homo)

Mindnyájuknak kívánok Áldott Ünnepet!

Tájékoztatás a tüdőszűrésről

1. Tüdőszűrés OEP-finanszírozással, beutaló nélkül csak 40 év feletti lakosok által vehető igénybe, évente egyszer, a lakóhely szerint illetékes Tüdőszűrő Állomáson az alábbi feltételekkel:

X. és XVII. kerületi állandó, vagy ideiglenes lakcímmel rendelkezők és/vagy X. és XVII. kerületben praktizáló háziorvosok betegei

2. 40 évnél fiatalabb személyek esetén kizárólag beutaló alapján, a jogszabályban részletezettek kivételével térítés ellenében

Beutalót adhat:

- foglalkozás-egészségügyi orvos munkaköri alkalmassági vizsgálatra – térítés ellenében végzendő

- háziorvos személyes hygienes alkalmassági vizsgálatra – térítés ellenében végzendő szűrés

Kivételek:

- hajléktalanok

- hajléktalanok nappali melegedőjének és éjjeli menedékhelyének dolgozói

- utcai szociális munkát végzők

- népkonyha formájában nyújtott étkeztetésben foglalkoztatottak

- heti legalább 16 órában hajléktalanokkal foglalkozó önkéntesek

- a büntetés-végrehajtási intézetek fogvatartottakkal közvetlenül foglalkozó dolgozói

- egészségügyi dolgozók jogszabályban rögzített csoportja

- anyatejet leadó nők

- iskolaorvos által indikált, a továbbtanuláshoz szükséges alkalmassági vizsgálat térítésmentes (18 éves kor alatt szülői hozzájárulás szükséges)

I. Betegbiztonsági Konferencia

Fenti rendezvény 2015. március 19.-21. között, a Magyar Betegbiztonsági Társaság és a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának szervezésében, Budapesten zajlott.

A számos – és nem csupán orvosi – szakterületet érintő összejövetel alkalmából a szervezők kettő és fél nap alatt több, mint 100 (azaz egyszáz) előadást vonultattak fel; a résztvevőnek igencsak résen kellett lennie, hogy megtalálja az értékes tű(ke)t a grandiózus “szénakazalban”.

A Bajcsy Kórházból “A sebészeti csekklistákról” Benedek Zsófia, a volt bajcsysok közül Budai Erika doktornő a diagnosztikus tévedésekről, mint a betegbiztonság szempontjából legnagyobb veszélyről tartott figyelemre méltó előadást.

A debreceni Gődény professzortól megtudhattuk azt is, hogy az egészségügy világviszonylatban is az egyik legveszélyesebb “üzem”: jelen statisztikák szerint a hegymászás és a bázisugrás számít kockázatosabbnak; a bányászat és a repülés például lényegesen biztonságosabb. A magyarázat egyszerű: a túlhajszolt, frusztrált, naponta agressziónak kitett, alulfizetett egészségügyi dolgozó – bármennyire is szereti szakmáját és a betegeket, bármennyire is igyekszik esküjének és az iránta támasztott elvárásoknak megfelelni – nem feltétlenül veszélytelen.

Fentiekkel szemben Mayer Ákos doktor, a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség tagja azt az álláspontot képviselte, hogy a járóbeteg-szakellátás (bár az ott dolgozók és a beteg között a háziorvosi és a fekvőbeteg-ellátáshoz képest rendkívül rövid a “kontakt”-idő) a legkevésbé veszélyes. Fent említett, gyakorta egyszeri, “rapid” találkozások a járóbeteg-szakellátó számára komoly kommunikációs kihívást és az egyéb ellátási formákhoz képest egészen más “logisztikát” jelentenek úgy, hogy ezen találkozások alkalmával az ellátó szakmai önállósága, de a betegek autonómiája is nagyobb. A jelen szabályozás alapján a járóbeteg-szakellátók számára esetenként előírt helyszíni konzíliumokat előadó (nota bene: akárcsak jómagam) szükségtelennek és aránytalanul kockázatosnak tartja.

A konferencián előadást tartott Pusztai Zsófia, az Egészségügyi Világszervezet Magyarországi Irodájának vezetője is, akinek sajnos nem tehettem fel – példának okáért – azt a kérdést, hogy most, 6 év távlatából mennyiben tartja betegbiztonsági szempontból megnyugtatónak és járványügyileg indokoltnak a 2009.-es, országunk számára mai napig ismeretlen mérvű – és a mindenkori országos tisztifőorvos által azóta is elhallgatott – anyagi teherrel járt sertésinfluenza-oltóanyag-bizniszt?

Hetek óta gondolkozom századik, jubileumi “magyarbeteg”-jegyzetemen. Gondolkoztam és vártam az írással: az egészségügy “átalakításával” és annak várható – főleg a pesti kórházakat és szakrendelőket érintő – következményeivel kapcsolatos kétségbeejtő hírek közepette nem igazán akaródzott bejegyzést közreadnom. Segítségemre végül dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, az Orvosok Lapjának februári számának első oldalán megjelent, higgadt írásával “sietett”. Elnök úr egész oldalas cikkének legfontosabb passzusait alább olvashatjuk:

(…) Rendkívül sajnálatos az a folytonos bizalmatlanság, amellyel a pénzügyi döntéshozatal az egészségügyre tekint. Következik belőle egy már-már javíthatatlan késedelem, ami ágazatunk finanszírozását illeti. (…) A szakmai és gazdasági evidenciákra törekvő (megj.: egészségügyi) ágazatvezetés e sok-sok éves késedelem miatt igen beszorított helyzetben van. Evidenciákra és konkrét adatokra alapozva lenne kénytelen bizonyítani a fehérre, hogy az valóban fehér, azaz – amint azt már évek óta szajkózzuk – az ágazatra fordított GDP-részarány nemzetközi összehasonlításban példátlanul, a működést tekintve pedig lehetetlenül alacsony. A bizonyítékok feltárása és egységes rendszerbe szervezése lenne az a remélt kulcs, amely talán végre megnyithatná a kasszát. (…) Az egyre képtelenebb – helyenként 8-10 ezer orvos és szakdolgozó elbocsátását, tízmilliárdok ágazatból történő kivonását vizionáló – újságírói kérdésekre higgadt türelemmel és a vad állítások iránti kétkedésből indítva újra és újra kitartóan hangoztatjuk a szerintünk sürgető teendőket, különösen a kétségbeejtő munkaerőhelyzet okán haladéktalanul szükséges további bérfejlesztést , a túlmunkadíjak, mozgóbérek befagyasztásának azonnali feloldását. (…) Senki ne higgye, hogy nem vagyunk tisztában a betegellátás folyamatos ellehetetlenülésével. (…)

Eddig az idézetek. Amennyiben nyájas olvasónak lenne még türelme, kérem, lapozzon archívumomban vágatlanul szerepelő, 2004. január 10.-i sajtótájékoztatóm alapanyagát adó, szintén “A magyar beteg”, és a Magyar Nemzetben valami miatt meg nem jelentethetett, “Válasz Seszták Ágnesnek” címet viselő – szintén 2004. januárjában kelt – írásokhoz. Akkor gondolataimra sem az egészségügyért felelős vezetők, sem a “szakma”, sem az Orvosi Kamara, sem a sajtó nem reagált… és bizonyos értelemben mélyen lesújtó az, hogy 11 éve napvilágot látott írásaim egyetlen mondatán sem kellene ma sem – és félek: holnap sem – változtatnom.

A XVII. kerületi Szakorvosi Rendelőintézet sebészeti részlege évtizedek óta a Bajcsy Kórház szakmai profiljának megfelelően hasi-, mellkasi-, pajzsmirigy-, érsebészeti járóbeteg-szakellátást és/vagy fekvőbeteg-ellátást igényelő eseteket lát el. Gyermeksebészeti, baleseti sebészeti (traumatológiai) eseteket legfeljebb elsősegély címén, humanitárius megfontolásból, az éppen akkor ott rendelő sebész szakorvos mérlegelése, képesítése és a hippokratészi eskü alapján, félig-meddig “illegalitásban”, illetve “szívességből” lát, láthat el, de arra orvosszakmai szempontból soha nem volt kötelezhető.

Történt volt, hogy 2014. júniusában XY idős, látássérült beteg – előzetes tájékozódás, egyeztetés, előjegyzés mellőzésével – csuklósérülésének “sürgős” ellátása végett magánmentő segítségével érkezett fenti szakrendelésre. Az ott teljesítő szakorvos kolléga – saját jogosítványainak és a szakma szabályainak figyelembe vételével – a beteget a Fiumei úti Baleseti Intézetbe irányította. Ott a beteget annak rendje és módja szerint ellátták; a rendelkezésre álló dokumentáció alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy az eset sem súlyosnak, sem sürgősnek nem bizonyult.

Másfél hónap múlva (!) XY beteg – fenti vizsgálatnál ott és akkor jelen nem lévő P.T. nevű – hozzátartozója a Ferihegyi úti Szakrendelő sebészeti részlegét – vizsgálat elmulasztása címén – a Bajcsy Kórház vezetésénél, a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség – és Szervezetfejlesztési Intézetnél, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál és a Magyar Orvosi Kamaránál is feljelentette. (Nota bene: panasza kivizsgálása végett a XVII. kerületi Szakorvosi Rendelőintézet hivatalban lévő vezető főorvosánál valami miatt nem jelentkezett.) A feljelentés-cunamit követően fenti intézményekkel hosszas levelezésre és magyarázkodásra kényszerültünk. Fentiek nyomán – 2014. októberétől – a Kórház honlapján (www.bajcsy.hu) közzétettük a sürgősségi ellátás kritériumait, a XVII. kerületi Szakrendelőben pedig FELFÜGGESZTETTÜK A TRAUMATOLÓGIAI , azaz BALESETI SEBÉSZETI ELLÁTÁST.

P.T. – a feljelentő – vélhetően “csak” nekünk, a XVII. kerületi Szakrendelőben dolgozóknak akart ártani. Végül saját lakóhelye – egy közel kilencvenezer lelket számláló kerület és a környező agglomeráció – összes lakosának ártott, beláthatatlan mértékben és most még beláthatatlan következményekkel.

Most olvasom a Napló utolsó oldalán, hogy az újság megemlékezést szervez a párizsi terrorcselekmények áldozataiért. A beharangozó cikk címe: Én is Charlie vagyok.

Szeretném leszögezni, hogy a megemlékezéssel egyetértek, a brutális terrorcselekményeket én is mélyen elítélem, mai szentmisémet az áldozatokért és azok hozzátartozóiért ajánlom fel.

Ugyanakkor őszintén meg kell mondanom, hogy a szörnyű cselekményekért nem csak a terroristákat és elvbarátaikat tartom felelősnek, hanem a Charlie Hebdo újság alkalmazottait is és még inkább azt az ultraliberális törvényhozást, amely a vallásukhoz ragaszkodó európai polgárokat nem védi meg az olyan durva, ízléstelen és – egy normális jog szerint – törvénytelen támadásoktól, mint amilyeneket az említett újság rendszeresen elkövetett.

Miért kellett neki Mohamed prófétát meztelenül ábrázolnia, miért kellett neki a keresztények Szentháromság hitét a lehető legalpáribb módon kigúnyolnia? Mi kényszerítette arraa lapot, hogy izraelita hívő testvéreink hitéből is gúnyt űzzön?

A törvényhozás azért hibás, mert a hitükben mélységesen megsértett emberek kezébe semmiféle eszközt nem ad, hogy jogi úton megvédelmezhessék magukat és hitüket a legminimálisabb emberi érzéseket is nélkülöző támadásokkal szemben. Így a szeretetet és a szeretetből fakadó megbocsátást nem ismerő emberek számára nem marad más eszköz, mint a törvénytelen (és szerintem is erkölcstelen) önbíráskodás.

Azzal én is egyetértek, hogy Európában legyen alapérték a szabadság. De milyen szabadság?  Az a fajta túladagolt szabadság, amely előtt az ultraliberális európai ember térden csúszik, olyan, mint a túladagolt gyógyszer, amely már nem gyógyít, hanem öl.

A Pannonhalmi Főapátság ebédlőjében látható egy festmény, amely egy hordót ábrázol, amelynek elszakadt az abroncsa, és belőle folyik ki a bor. A festmény alatt ez olvasható: „ Libertateperiit”, ami annyit jelent: tönkrement a szabadságtól. A mai Európa ehhez a hordóhoz hasonlít.

Szeretném hangoztatni: én is liberális ember vagyok, nem akarok semmiféle diktatúrában élni, az ultraliberális újságírók véleménydiktatúrájában sem. És nem fogadom el azt a kettős mércét sem, ami rájuk annyira jellemző. Miközben (joggal) fellármázzák a világot a párizsi áldozatokat siratva, a megerőszakolt, lefejezett és keresztre feszített keresztények tragédiájának náluk még hírértéke sincs.

Én szabad polgár vagyok és a szabadságra esküszöm, nem annak karikatúrájára, amelyet ők képviselnek.

Je ne suispas Charlie, azaz: én nem vagyok Charlie – miközben a terrorakciót mélyen elítélem, az áldozatokért imádkozom, és szeretteik iránt őszinte részvétemet fejezem ki.

Veszprém, 2015. január 10.

Márfi Gyula

veszprémi érsek

Szülők jelezték, hogy a Podmaniczky Óvoda Gyökér utcára helyezett bejáratának közvetlen közelében ú.n. “szelektív” szemétgyűjtő működik, melynek környezetében illegális szemétlerakó “szökkent szárba”:

A hulladékgyűjtő sziget engedélyét bevontuk, ezt az FKF ZRT. tudomásul vette, továbbá arról biztosított minket, hogy a korábbi helyszínen – immár illegálisan – elhelyezett szemetet f. év február 15.-vel bezárólag eltávolítja. Ezt követően mindennemű háztartási hulladéknak a helyszínen történő elhelyezése komoly büntetéssel jár. Az óvoda bejáratának tereprendezését a tavasz közeledtével elkezdjük és április végéig megoldjuk.

2014. december közepén látott napvilágot a Magyar Kórházszövetség és a Sürgősségi Orvostani Társaság közös állásfoglalása a sürgősségi ellátásról. A rövid és célratörő állásfoglalás egy-két pontja a laikus, a magyar beteg szempontjából is fontos megállapításokat tartalmaz (példának okáért azt a kézenfekvő, de valami miatt évtizedek óta kezeletlen kérdést is feltenni kívánja, hogy a háziorvosi praxis folytatásának mi okból nem képezi feltételét az ügyeleti kötelezettség ?). Az Állásfoglalás teljes szövege Archívum rovatomban található.

Alábbi felvétel hajnali nyolc órakor készült ugyan, de állíthatom, hogy utóbbi években nem láttam annyi mosolygós, izgalomtól kipirult, szánkózó, korcsolyázó, jégkorongozó, sétáló, vagy kutyát sétáltató gyermeket és szüleiket, mint utóbbi három napban, dél körül, a Naplás-tavon.

Az egy héttel ezelőtt  beharangozott mínusz sok fokkal időjósaink jókorát tévedtek ugyan, de a tó jege ma délutánig még nagyszerű, ragyogó és veszélytelen volt. Holnaptól mindenkit óvatosságra intek. Mi a következő egy-két napban inkább a keresztúri műjeget vesszük igénybe.

Fentieket a nem pontosan tudni, hogy mi okból, de ma már pontosan tudni, hogy mi célból mozgatott kormányellenes “tüntetők” figyelmébe is ajánlom. Korcsolyázni értelmesebb, izgalmasabb és produktívabb tevékenység.

Engedjék meg, hogy az Úr 2015. évének küszöbén Mindnyájuknak sikerekben gazdag Új Esztendőt kívánjak!

dr Fenke Ferenc