A magyar beteg (101.)

I. Betegbiztonsági Konferencia

Fenti rendezvény 2015. március 19.-21. között, a Magyar Betegbiztonsági Társaság és a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájának szervezésében, Budapesten zajlott.

A számos – és nem csupán orvosi – szakterületet érintő összejövetel alkalmából a szervezők kettő és fél nap alatt több, mint 100 (azaz egyszáz) előadást vonultattak fel; a résztvevőnek igencsak résen kellett lennie, hogy megtalálja az értékes tű(ke)t a grandiózus “szénakazalban”.

A Bajcsy Kórházból “A sebészeti csekklistákról” Benedek Zsófia, a volt bajcsysok közül Budai Erika doktornő a diagnosztikus tévedésekről, mint a betegbiztonság szempontjából legnagyobb veszélyről tartott figyelemre méltó előadást.

A debreceni Gődény professzortól megtudhattuk azt is, hogy az egészségügy világviszonylatban is az egyik legveszélyesebb “üzem”: jelen statisztikák szerint a hegymászás és a bázisugrás számít kockázatosabbnak; a bányászat és a repülés például lényegesen biztonságosabb. A magyarázat egyszerű: a túlhajszolt, frusztrált, naponta agressziónak kitett, alulfizetett egészségügyi dolgozó – bármennyire is szereti szakmáját és a betegeket, bármennyire is igyekszik esküjének és az iránta támasztott elvárásoknak megfelelni – nem feltétlenül veszélytelen.

Fentiekkel szemben Mayer Ákos doktor, a Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség tagja azt az álláspontot képviselte, hogy a járóbeteg-szakellátás (bár az ott dolgozók és a beteg között a háziorvosi és a fekvőbeteg-ellátáshoz képest rendkívül rövid a “kontakt”-idő) a legkevésbé veszélyes. Fent említett, gyakorta egyszeri, “rapid” találkozások a járóbeteg-szakellátó számára komoly kommunikációs kihívást és az egyéb ellátási formákhoz képest egészen más “logisztikát” jelentenek úgy, hogy ezen találkozások alkalmával az ellátó szakmai önállósága, de a betegek autonómiája is nagyobb. A jelen szabályozás alapján a járóbeteg-szakellátók számára esetenként előírt helyszíni konzíliumokat előadó (nota bene: akárcsak jómagam) szükségtelennek és aránytalanul kockázatosnak tartja.

A konferencián előadást tartott Pusztai Zsófia, az Egészségügyi Világszervezet Magyarországi Irodájának vezetője is, akinek sajnos nem tehettem fel – példának okáért – azt a kérdést, hogy most, 6 év távlatából mennyiben tartja betegbiztonsági szempontból megnyugtatónak és járványügyileg indokoltnak a 2009.-es, országunk számára mai napig ismeretlen mérvű – és a mindenkori országos tisztifőorvos által azóta is elhallgatott – anyagi teherrel járt sertésinfluenza-oltóanyag-bizniszt?

.