A Rákosmente TV hozzájárulásával.

Pici, mosolygós asszony szaladt le elém a lépcsőházba: Czigle Józsefné – Juli néni – ránézésre 75, amúgy 90. születésnapján köszöntöttem Miniszterelnök úr által szignált emléklappal, egy csokor virág kíséretében:

Julianna Nyíradonyban született 1926. február 23.-án. Czigle Józseffel 1944.-ben kötött házasságot. Három gyermekük (János, József, Mária) született, ma már 7 unokája és 10 dédunokája van. Szülőfalujában földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, majd 1969-ben Budapestre költözött, itt előbb a vendéglátóiparban helyezkedett el, majd kézbesítőként dolgozott a Transelektro vállalatnál. 18 éve Rákosmente lakója.

Íme, az ünnepelt, szűk családi körben:

Isten éltesse sokáig, Juli néni!

Ma 11 órától Rákoscsabán, a Péceli úton tekinthettük meg a Pintér Tibor vezette Nemzeti Lovas Színház és a Monte Vigo szabadidőközpont nagyszerű közös produkcióját, a Petőfi Sándor költeménye és Kacsóh Pongrác zenéje alapján készült János Vitézt:

A Pintér Tibor és csapata kitalálta műfaj “celluloidért kiált” – mondtam volna 30 évvel ezelőtt; ma, a filmes trükkök, video-játékok és animáció világában annyit mondok, hogy EZT ÉLŐBEN LÁTNI KELL! Itt van birka, szamár, póniló, de nincs trükk, nincs műanyag, nincs komputer-animáció: a színészek ha kell, elfektetett lovon, ha kell lóháton, ügetés, vagy vágta közben énekelnek, az Iluskát alakító Békefi Viktória vágtázó lovon állva (!) neveti világgá boldogságát, a montevigo-s lovascsapat teljesítménye is párját ritkító. És ez itt nem a reklám, hanem az elragadtatás helye.

Kétszázötvened-magammal csoda szemtanúi voltunk a Monte Vigo lovardájában.

Alábbi fotómontázst, melyből egyértelműen kiderül, hogy a szocializmus nem veszett el, csak átalakult …

…a világhálón találtam.

Miközben a Kossuth-téren tüntettek a pedagógusok, a zord idő ellenére meglehetősen sokan gyülekeztünk Wass Albert rákoskerti szobránál, ahol Gordos Anna énekét és Koltai Gábor ünnepi beszédét követően a szobor talapzatánál elhelyeztük virágainkat:

“Im, itt jön ismét egy barbár csapat.

Fussunk, zárjunk be ajtót és kaput.

Nehogy rabolni jőjön kedvök újra. (…)

El hölgyeinkkel; e vad csőcselék

Isméri a szerájok kéjeit.”

(Madách Imre: Az ember tragédiája – hetedik szín – 1862)

“…gyáva nemzedék/míg a szerencse mosolyog feletted/Mint napsugárban a légy, szemtelen,/Istent,erényt, gúnyolva taposó.

De hogyha a vész ajtódon kopog,/Ha Istennek hatalmas ujja érint,/Gyáván hunyász, rútul kétségbeeső.

Nem érzed-é, hogy az ég büntetése/ nehezedik rád. Nézz csak, nézz körül,/ A város pusztul, durva idegen nép/Tiporja el arany vetésidet,

Szétbomlik a rend, senki sem parancsol/ S szót nem fogad. / A rablás, gyilkolás/ Emelt fővel jár a békés lakók közt

Utána a halvány gond, rémület/ S égből, földről se részvét, sem segély.”

(Madách Imre: Az ember tragédiája /hatodik szín/- 1862)

“A menzán szép szőke lányok és rengeteg arab. Tóth azt mondja, egész nap itt lógnak. A német államtól ösztöndíjat kapnak – ez a németek kisebbrendűségi érzése: hogy ugye, ők már nem rasszisták, támogatják a színeseket. De ezek nem tanulnak, tíz évig is elcsücsülnek itt, a vizsgáikat nem teszik le és ha valamelyiket kizárják ezért az egyetemről, ordítanak, hogy fajüldözés. Közben folyton a menzán lógnak, szidják a németeket, hogy nem elég forradalmárok és időnként bombát dobnak egy zsidó aggmenhelyre, vagy felrobbantanak néhány repülőgépet…

Istenem, és ezek a mi szövetségeseink!”…

…írta 1970-ben (!!), Kaiserslauternben tett utazása alkalmával a nemzeti radikalizmussal aligha vádolható, kiváló

Karinthy Ferenc

…tegnap, korcsolyázás közben, a – vélhetően – utolsó igazi téli napon, a Naplás-tavon készítettem…sajna, már a Fő téren működő műjég is csak hét végéig üzemel, úgy, hogy: rajta!

Természetesen van – a kelleténél szubjektívebb – véleményem a napokban a “talpas” és az internetes taxisok között kialakult konfliktusról, de azt – kellő ismerettel nem rendelkezvén – itt és most nem adnám közre. Annyit azonban engedtessék – a tőlem méltán elvárható visszafogottsággal – megjegyeznem, hogy minden kétséget kizáróan van egy diszkrét bouqué-ja annak, hogy a magyar társadalom némely szegmense valami miatt következetesen és kizárólag jobboldali kormány(ok) regnálása idején tartja fontosnak sérelmeit felszínre hozni és ezáltal a köz életét súlyos mértékben akadályozni.

(fotó: internet)