2010. szeptember 16.-án délben véget ért a XVII. kerületi Képviselő-testület 2006. októberében kezdett 4 éves munkája. Október 3.-ig elvileg minden hely sorsa “nyitott”, de hét képviselőtársunk – mivel Ő vagy pártja sem indul már az önkormányzati választásokon - már biztosan nem vesz részt a 2010. októberében felálló testületben.
Számomra a nap fénypontját Lázár Attila neophyta Jobbikos napirend előtti felszólalása jelentette: több éves önkormányzati ténykedésének motívumait sorolta fel. A felsorolás megható volt – Ő legalábbis, saját zsenialitásán kétségkívül meghatódott. Órák teltek el, mire felszállt a tömjénfüst. Kár, hogy árulás vont aurát feje fölé. Hangsúlyoznám, hogy jómagam 1997 és 2008 között sem a jelenleginek (KDNP), hanem egy másik pártnak (MIÉP) voltam a tagja és hosszú éveken keresztül harcoltam ANNAK a pártnak az elnökségével, ANNAK a pártnak az életben tartásáért (ide vágó 2002-es tanulmányom mai napig kering az interneten) – és miután be kellett látnom, hogy harcom kudarcot vallott, Lázár Attilától eltérően soha nem mocskoltam, nem pocskondiáztam, a korábban megszerzett információkat felhasználva nem kíséreltem meg hátba támadni korábbi bajtársaimat, hanem letettem lantomat és szó nélkül távoztam. Amennyiben “megvilágosodását” követően képviselő-társam is ezt teszi, ma tisztelnénk.
A munkát az október 3.-i önkormányzati választásokat követően egy - remélhetőleg a most leköszöntével hasonlóan sikeres – megújult testület folytatja. A 17 egyéni választói körzet helyett 14 lesz, a 11 kompenzációs listás hely 6 főt enged a testületbe. A 29 tagú grémium így 21 fősre “karcsúsodik”.
Sokan kérdezték, hogy miként vélekedek a 4. számú egyéni választói körzetben – az “Elágnál” – realizálható esélyeimről. Elmondanám, hogy jóslásokba semmiképp sem bocsátkoznék – 2002. áprilisa óta különösen nem, ugyanis AKKOR, a MIÉP ismert, 7-8 százalékos “garantált” népszerűsége mellett a fővárosi lista általam elfoglalt 5. helye biztos Parlamentbe jutást jelentett – volna, ha /azóta már őszödi Gy. Ferenc által is elismert módon/ nem csalnak a választásokon. Így tehát tekintsük a harcot nyíltnak: a 4. számú egyéni választói körzetben az MSzP, az IRE és a Jobbik is legfajsúlyosabb jelöltjét indítja – úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindegyik párt és/vagy szervezet EZT a körzetet szeretné megnyerni…
Tisztelt Dr. Fenke Ferenc Úr!
Megértem, hogy Önnek és pártjának fáj Lázár Attila átlépése a Jobbik Magyarországért Mozgalomba, de hiába is próbálja önmaga politikai karrierét szépíteni, nem hinném, hogy pont Önnek van joga ahhoz, hogy pálcát törjön Lázár Attila feje felett.
Vizsgáljuk meg egy kicsit más szemszögből a két politikai útvonalat.
Ön egy olyan MIÉP-ből lépett át szép csendben, és mentette át politikai pozícióját a KDNP-be, amelynek esélye sem volt arra, hogy akár országosan, akár a kerületben, jelölteket tudjon állítani a közelgő választásra.
Lázár Attila egy ereje teljében lévő Fideszből lépett át a Jobbikba, hogy segítse a nemzeti-radikális pártot munkájában, miközben kockára tette eddigi politikai pályafutását. Szembenézett egykori pártjának támadásaival, mert volt mersze kritikával illetni egykori kerületi frakcióját.
De ha már Lázár Attilánál tartunk, aki az 1. választókörzetben indul…. Említsük meg Koszorúsné Tóth Katalin nevét, aki a Fidesz-KDNP színeiben indul az önkormányzati választásokon az 1. választókörzetben. Hogy mekkorát fordul a világ….! Kíváncsi lennék az Ön véleményére, mit szól ahhoz, hogy képviselőjelölt társa, Koszorúsné Tóth Katalin, a Hírhozó 2006. szeptemberi számában (XVI. Évfolyam 8. szám), a 27. oldalon, egy szép pirossal ötvözött képen, az MSZP-SZDSZ közös listáján szerepel?
Az is érdekes, hogy a fideszes honlapján az önéletrajzában elfelejti ezt a momentumot megemlíteni.
A következőket írja önmagáról: „Az I. sz. választókörzet független képviselőjeként sokat tett az ott élő lakosságért, a felismert és rábízott feladatok eredményei magukért beszélnek.”
Na igen. Azt úgy tűnik, elfelejtette, hogy SZDSZ tagként lett önkormányzati képviselő, MSZP-SZDSZ támogatással. Nos, úgy tűnik az évek alatt, ő is belátta, hogy harca kudarcot vallott, és ezért szó nélkül távozott az SZDSZ-től, független lett, majd szép csendben átevezett az erősebbhez, a Fideszhez. A múltját pedig igyekszik elhallgatni.
Szerintem érdemes lenne önvizsgálatot tartani….
Üdvözlettel:
Egy 4. választókörzeti vállalkozó
Ne haragudjon, hogy a nevemet nem írom ki, de nem szeretném elveszíteni a megélhetésemet…meg fenyegető telefonokat kapni…..
Megértését köszönöm!
Tisztelt Poe Úr!
Véleményét – és levelének hangvételét – tisztelettel megköszönöm. Írásában több olyan megállapítás is van, mellyel egyet lehet érteni. A gyorsaság kedvéért engedje meg azokat a pontokat felsorolnom, ahol vitába szállnék Önnel:
1. Nem az “átlépés” vagy annak ténye zavar, hogy valaki “meggondolja magát” vagy “megvilágosodik” – erre Saultól Daniel-Cohn Bendit-ig történelmünk számos példát kínál. Az az erkölcstelenség zavar, amikor valaki véresre marja korábbi kenyéradó gazdáinak feléje nyújtott kezét. Ez az, amit én nem tettem, ezért engedje meg nekem, hogy ilyen alapon legyen jogom a kritikához.
2. Ön – nyilván – nem tudhatja, vagy elfelejti, hogy jómagam anno nem egy “ereje teljében” lévő kvázi kormánypártból léptem át a “nemzeti radikálisokhoz”, mint Lázár Attila. Nem, kedves Poe,a helyzet nem ez volt. A helyzet az volt, hogy 1997-ben, a gyűlölt és támadott, parlamenten kívüli MIÉP-be léptem be “a semmiből”, nem azért, hogy segítsek dolgozni, hanem hogy segítsek FELÉPÍTENI a nemzeti radikalizmust…és rólunk annak idején nem szólt mindennap a rádió, a TV, vagy – mint 2009-ben, 170 cikk erejéig (!) a Jobbikról – a Népszabadság, illetve, ha szólt, abból nem a felebaráti szeretet, hanem a feneketlen gyűlölet áradt. Én voltam az, aki AKKOR VALÓBAN kockáztattam az egzisztenciámat és nem Lázár Attila és nem Ön, Poe úr!
Az 1. sz. választói körzetről és az ott indulókról történt példálózással tudnék, de igazság szerint nem nagyon akarok, mit kezdeni.
Mindig megörvendeztet, ha értelmes emberekkel van alkalmam eszmét cserélni; Önnel szívesen teszem máskor is.
Még egyszer köszönöm, hogy megtisztelt véleményével.
Nagyrabecsüléssel üdvözlöm
dr Fenke Ferenc
Tisztelt doktor úr!
Az előttem szólóhoz csak annyi kiegészítést tennék, hogy nem új keletű itt a kerületünkben az SZDSZ-Fidesz-KDNP összefogás. A ’90-es években -az MDF-fel kiegészülve- ez a társulat irányította az önkormányzatot. Akkor ellenzékben volt az MSZP, a MIÉP és a Kisgazda Párt.
Annak a városvezetésnek (Nagy László fideszes -oktatásért is felelős- alpolgármester idején) “köszönhetően” szüntettek meg, vontak össze iskolákat (Pesti út), bezárták a Gyökér utcai bölcsődét, amelyet közpénzen átalakítottak óvodává, majd odaadták egy vállalkozónak.
Most nagy eredményként tálalták, hogy újra önkormányzati bölcsőde lesz, természetesen megint közpénzből visszaalakítva.
Az akkori rákosligeti csatornázásnál eltűnt tízmilliókról már nem is beszélve…
Látszik hogy változik a világ, hogyan lesz (ha lesz) egy volt MIÉP-es és egy volt SZDSZ-es képviselőből fideszes narancspolitikus.
Vagy igazából nincs is sok változás…?
Benito
Kedves Benito!
Köszönöm, hogy véleményét megosztotta velünk és ennek kapcsán engedje meg, hogy jómagam is – Önhöz hasonlóan – csatlakozzak a korábban hozzám igen rokonszenvesen szóló “Poe” Úrhoz.
Azt nem igazán értem, hogy Ön mit ért a “narancspolitikus” alatt, de – mint sarkos és/vagy vitatható véleményét mindig nyíltan vállaló politikus – voltam én már sok minden, lehet, hogy rövid esettanulmányt követően ezt a “sértést” is – mi mást tehetnék? – lenyelni leszek kénytelen.
Bár levele mondanivalóját a /talán nem szándékos/ sértegetésen túl egyéb be nem árnyékolja, anélkül, hogy ismételni óhajtanám önmagam, engedje meg, hogy emlékeztessem: 1997-ben egy deheroizált, az – Ön is tudja, kik által uralt – telekommunikáció révén első számú közellenségként megjelenített, “szégyellni való”, az 1994-es országgyűlési választásokon 1,5 %-ot elért MIÉP-be léptem be és (2008-ban) a magyar sajtó és saját elnöksége által szétvert, 1,2 %-os MIÉP-ből léptem ki; azáltal pedig, amit 1991 óta Rákosmente javára és 2002 óta a XVII. kerületi Képviselő-testület munkájában letettem a köz virtuális asztalára, semmi szükségem arra, hogy “bizonyítványomat magyarázzam”.
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc
Tisztelt Képviselő Úr!
Én nem kétlem, hogy Ön egy “szétvert” MIÉP-ből lépett ki, ezt nem is vitattam, csupán azt szerettem volna elmondani, hogy Ön egy olyan Fidesz-KDNP-be lépett be, amelynek akkori múltjában az SZDSZ-szel való évtizedes koalíció is belefért azokkal az intézkedésekkel és kétes pénzmozgásokkal, amiket említettem.
Önnek ez sem okozott lelkiismereti problémát.
A Fidesz-KDNP azóta is együttműködik a Testületben ezzel a szélsőliberális párttal, hiszen közösen szavaztak meg olyan előterjesztéseket, amelyek ellen a lakosság határozottan kiállt.
Mára már odáig jutottak, hogy az SZDSZ-ből átemelt politikus is Fidesz jelölt lehet, és feltehetően Önnel egy frakcióban fog ülni.
Mindössze ennyit kívántam mondani, és a “narancspolitikus” jelzőt sem pejoratívan használtam, és ha ez Önnek sértést jelent, elnézést kérek, bár eredetileg “vérnarancsot” akartam írni.
Üdvözlettel:
Benito
Kedves Benito!
Ismételt jelentkezését tisztelettel megköszönöm. A vitát – akár a Polgármesteri Hivatal mellett felépülő új vendéglőben, egy pohár sör mellett – szívesen folytatom. Most engedje meg, hogy Madách Imre szavaival búcsúzzak: “Fiam, csekély dolgokra most nem érek…eretnekek fölött kellvén ítélnem…”
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc
Tisztelt Poe Úr!
Tudomásom szerint koszorúsné nem volt egyik pártnak sem a tagja. Az SZDSZ pedig amikor elindította, akkor még rendszerváltó párt volt a Fidesszel karöltve.
Akkor ki változott?
A személy, vagy a párt?
Kinek van joga változni?
Ha a pártok változnak, változhat-e a személy állásfoglalása??
Én baloldali voltam, de a baloldal kapitalistává lett a jobboldal pedig szociálisan érzékennyé.
Nem kell itt nagy következtetéseket levonni senki irányában. A munkával lenne szükséges példát mutatni, azt meg az említett hölgy maximálisan teszi.
Nem vitázni, ideologizálni kell, hanem összefogással végre eredményeket elérni.
Üdvözlettel: Tóth László
Tisztelt Tóth László!
Bár megjegyzését nem első sorban nekem szánta, megköszönöm, hogy honlapomat megtisztelte figyelmével. Szavait alátámasztandó hadd – ismét Madách Imrét híván segítségül – válaszoljak a Pátriárka szavaival (Az ember tragédiája, Hetedik szín):
“E gonosz hitűek
A szentháromság rejtélyes tanában
A homoiusiont hirdetik,
Míg az egyház a homousiont
Alapítá meg a hit cikkeül”
Tisztelettel és köszönettel
dr Fenke Ferenc
Poe és Benitó!
Nem gyakorolnátok magatokra egy kis kritikát?
A neveteket nem felvállalva kritizáltok, apelláltok a politikai becsületre, amit fölösleges keresgetni, miután embereket lehet minősíteni. Hogy ki milyen ember nem a politikai hovatartozásától függ. Nekem a legjobb ismerősömet Fenke dr. gyógyította meg. Becsületesen, tisztességesen állt hozzá.
Az önök által említett képviselőasszony szakmai munkáját pedig nagyra becsüljük, mert pár óvodát bejártunk, mig nála olyan munkát tapasztaltunk, amit ki kellene emelni a kerületünkben, mint példa. Érdekes ezt nem teszi meg senki és így vesznek el a helyi értékek. Önök, mint újdonsült gondolom jobbikosok talán előbb be kellene, hogy mutatkozzanak és aztán se lenne okuk kritizálni senkit.
Üdvözlettel: Tünde
Kedves Tasnádi Tünde!
Köszönöm sorait, ezekkel maximálisan egyetértek.
(…lehet, hogy “a többi néma csend…”?)
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc
Tisztelt Fenke Úr!
Érdeklődéssel olvastam az írása nyomán kialakult polémiát. “Fogadatlan prókátorként” biztos vagyok benne, hogy nem szorul tanácsra meg védelemre, mégis nem Önnel, hanem a többi levélíróval közölném:
Akkor, amikor tűzzel-vassal, sajtóval, a magyar politika vezetőivel és elnöke élettársával irtották a “tiltott” MIÉP-et, kevés egyenes gerincű ember maradt – Fenke doktor volt az egyik – aki alig létező eszközeivel a pártot megpróbálta megmenteni. Én olvastam 2002-es tanulmányát. Ma is érvényes. A “tiltott” MIÉP helyett mára megkaptuk a “támogatott” Jobbikot: Csurka István helyett Vona Gábort, Lentner Csaba helyett Novák Elődöt, Csath Magdolna helyett Dúró Dórát, Fenke helyett Zagyvát. Lázár Attila csak helyi hab a tortán. Gratulálok!
Tisztelettel
H. Gábor
Kedves H. Gábor!
Elöljáróban elárulom, hogy – levélíróim, és most már az Ön jóvoltából is – honlapom Rákosmente egyik legolvasottabbja lett.
Írását – bár nem első sorban nekem szólt – tisztelettel megköszönöm és kíváncsian várom a reakciókat.
dr Fenke Ferenc
Tisztelt Poe Úr!
Sajnálom, hogy nem vállalja a nevét és így csak a fenti néven szólíthatom. Igazán az ön által említett Koszorúsné érdekében szóllnék, aki soha nem volt tagja az SZDSZ-nek.
Jó lenne, ha utánnne a valós tényeknek, mert az erkölcsről való papolást csak az folytassa, aki valós információkkal rendelkezik.
Jó lenne, ha sokmindenki példát venne az említett óvodavezetőről. Nekem a gyerekeim odajártak és munkabírását nap mint nap megtapasztaltam. Tehát nem érdekel a politikai lózungja önnek sem. Vegyen példát az említett hölgyről!
Üdvözlettel: Szabó Éva
Kedves Szabó Éva!
Poe (?) urat és csapatát 2010. október 3.-án Rákosmente népe csattanós pofonnal ajándékozta meg, rávilágítván, hogy a XVII. kerületben csak egy törpe kisebbség nincs tisztában a “renegát”, az “áruló”, a “radikális”, az “építő”, a “romboló” szavak értelmével, mint ahogy azok száma is kevés, akik az ártalmas hőbörgést a kerületért történő valódi tenni akarásnál előbbre valónak tartják.
Köszönöm írását.
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc
(U.i.: most, hogy újra elolvastam szeptemberi “polémiánkat” /copyright: H. Gábor/, döbbentem tapasztalom a “kemény”, a “radikális” megmondó-emberek reakcióinak hiányát…)