…és választ adhatok arra a kérdésre, hogy tudok-e segíteni?…
Tudok-e segíteni abban, hogy többé ne gázolhassanak a Ferihegyi út 95. előtti gyalogátkelőhelyen…
Tudok-e segíteni abban, hogy a Földműves u. 10-12 szám mögötti játszótér – nem feltétlenül és kizárólag “ejropúnós”, hanem - EMBERI, azaz gyermekek számára használható külső és belső tartalmat nyerjen…
Tudok-e segíteni abban, hogy a “Kaszáló” új piac feletti ingatlanjai környékén nagyobb esőzés alkalmával észlelhető csapadék -és szennyvíz-visszafolyás megszűntethető legyen?…
Tudok-e segíteni…stb., stb., stb…
Még 17 nap és mégis, máris záporoznak a kérdések, a kérések, számolhatatlanul…
Még 17 nap…
Kedves Rákosmentiek! Az, hogy fogok-e tudni segíteni, Önökön múlik!
Kedves Főorvos Úr!
Nagyon örülök, hogy képviselőként itt indul a városközpontban. Ön bizonyára nem emlékszik rám-hiszen számtalan betege van- de évekkel ezelőtt egy komoly betegségemben segített rajtam – meggyógyított.
Akkor még nem tudtam, hogy Ön politizál – én sem foglalkoztam aktív dolgozóként a közélettel, csak amióta nyugdíjas vagyok azóta van időm ilyesmivel bíbelődni az érdeklődés szintjén. Az viszont feltűnt, hogy milyen lelkiismeretes alapossággal foglalkozik a beteggel ami azért mondjuk ki nem minden pályatársára jellemző. Ha igazán őszinte akarok lenni, ki kell mondanom, hogy rendkívül méy benyomást tett rám az a gesztus, hogy a műtétem után nem “tartotta a markát”
Meg vagyok győződve, hogy képviselői tevékenységét is hasonló tisztességgel és lelkismeretesen látja el, ezért – ugyan a kopgtatót nem állt módomban Önnek átadni – de a szavazatomra (természetesen a családoméra is) bizton számíthat.
tisztelettel üdvözli
egy volt betege
Kedves Sanyi bácsi!
Igazán röstellem, hogy nem emlékszem Önre, de mentségemre legyen mondva, hogy – csak a Ferihegyi úti Szakrendelőben – évente átlag 8000, betegekkel történő “találkozást” abszolválok és akkor még a kórházi ambulancián, meg az ügyeleti tevékenységem során ellátottakról még nem is szóltam.
Az elismerő szavaknak természetesen örvendek és elmondhatom, hogy szerencsénkre a XVII. kerületiek – legyenek bár a pácienseim vagy azok hozzátartozói – 99,9 %-a Önhöz hasonlóan gondolkodik, Önhöz hasonlóan látja a helyzetet…talán egy-két beteg fordul elő évente, akivel a legjobb indulattal sem lehet szót érteni. Ilyen szempontból (is) nagyon büszke vagyok a kerületemre.
Az, hogy – október 3.-i sikerünk esetén – képviselői munkámat milyen erkölcsi-etikai tartás fogja jellemezni, őszintén remélem, hogy – nem csak Sanyi bácsi, hanem remélhetőleg mindnyájuk számára – rövidesen kiderül.
Levelét még egyszer köszönöm.
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc