“Említettem volt, hogy véleményem szerint pszicho-szociális szempontból Rákosmente népe minden idők egyik legkiválóbbika: máshol élő és dolgozó orvos-kollegáim munkájuk során nagyságrendekkel több konfliktusról számolnak be, mint amennyit jómagam tapasztalok“… így kezdődött volna “A magyar beteg” c. sorozatom következő darabja, de ide, most, azonnal “importálnom” kell a bekezdést, ugyanis mai, október 3.-i fogadóórám, sajnos, botrányosra sikeredett és Istennek, Rákosmente népének, 185 centimnek, ismertségemnek és - nem utolsó sorban - segítőimnek köszönhető, hogy tumultuózus jelenetek nélkül ért véget.

Történt ugyanis, hogy az Önkormányzat hivatalos lapjának szeptember 22.-i száma 8. oldalán az esedékes, idén ősszel is ingyenes lombzsákosztásról szóló hír – gondatlanságból elkövetett újságírói csíny nyomán - oly módon jelent meg, hogy az mélyebb logikai megfontolásokat mellőzve, könnyed szerkesztői “nonsalansszal”, a körzetek megjelölése és körzethatárokra való utalás nélkül ”egybefésülte” a 14 egyéni választói körzet képviselőinek nevét és lombzsákosztási helyszíneit, valamint időpontjait úgy, hogy a felsorolásra a választói körzetek sorrendje, a zsákosztás időpontja és a névsor alapján a logikai megközelítés halvány árnyéka sem vetül. Balszerencsémre viszont az ingyenesen lombzsákot osztó képviselők 8. oldalon történő felsorolásában ÉN LETTEM AZ ELSŐ. Ergo – mivel A HÍR illetékes választói körzetre NEM UTAL – október 3.-i fogadóórámra úgy érkeztem meg, hogy a Polgármesteri Hivatal III. emeletét már sűrű, tömött sorokban foglalták el a zsákosztásra váró polgárok - nem a 4. számú egyéni v. körzetből, hanem AZ EGÉSZ XVII. KERÜLETBŐL !

Ezt követően – 30 éves orvosi tapasztalatom révén, empátiás készségem legrejtettebb bugyraiba ásván – kellett “kezelnem” a lakosok – méltó – felháborodását. A 4. számú választói körzet ingyenes lombzsákjaival – nyilván – el kellett látnom a POHI harmadik emeletére dagadó lábával felkapaszkodó ( a nemrég telepített lift létezéséről sem tudó) Nemesbükk utcai cukorbeteg nénit, akárcsak az áldott állapotban lévő, rákosligeti fiatalasszonyt és még sok-sok, képviselőtársaim körzeteiből felcihelődött és a Hivatalba, fogadóórámra megérkezvén méltán csalódott rákosmenti polgárt… (az nyilván más kérdés, hogy választóink mi okból nincsenek tisztában azzal, hogy KI az egyéni képviselőjük; ugyanis a ma délután, területemen kívülről nálam megjelentek közül azt SENKI sem tudta. Mellesleg a saját körzetemből érkezők a rám és lombzsákra várakozó iszonyú tömeg méretén voltak – úgyszintén jogosan – felháborodva). A rendkívül kellemetlen “tragikomédia” közepette durvának nevezhető ”epizód” talán csak egyetlenegy fordult elő: egy tagbaszakadt, etilalkohol-kisugárzású egyén – miután sűrű elnézés-kérések közepette világosítottam fel a körzetesített lombzsákosztás nehezen követhető logisztikájáról - harsányan feltette előre borítékolható kérdését: “-Maga kommunista?”… “-Nem – mondom – én Fenke Ferenc vagyok”… “-Jó, akkor biztosan bolsevik…”- hangzott az aktuális szituációból adódóan ott és akkor nehezen megfellebbezhető válasz, majd az egyén – rosszul pótolt fogai között néhány halkabb anyázást kipréselve, a helyszínről vörös fejjel távozott.  

Íme, jó szándékunk – a sors és a XVII. kerületi Önkormányzat lapját szerkesztők szeszélyes játéka folytán - miként fordulhat ellenünk. Hatalmas öngólt rúgtunk. Lécről, a jobb felső sarokba.