Egyik régi, kedves betegünk – nevezzük Őt Anna néninek – múlt héten, szerdán délelőtt – a szabadban mérhető 30 Celsius fok ellenére – felkerekedett, hogy Rákoskertről Keresztúrra időben érkezzen: gyógyszereit negyed évente szükséges felírnom.

A vizitre hajszálpontosan érkezik, a szokásos kérdezz-felelek után megegyezünk, hogy panaszai miatt a gyógyszerek mellé néhány alkalommal fizikoterápia is szükséges lenne, valamint labor-vizsgálat is esedékes, a vényeket és a beutalókat is átadom, majd búcsúznék. Anna néni feláll, viseltes, de kifogástalanul tiszta vászontáskájából lesütött szemmel két, fura küllemű, szalvétába csomagolt valamit vesz elő, egyiket óvatosan asztalomra, a másik csomagot asszisztensnőm asztalára helyezi:

“- Főorvos úr, kérem, ne haragudjon, én nem tudok másként hálálkodni mindazért, amit tesz, tesznek értem… ezt a két-két sárgabarackot ma reggel szedtem a fánkról… különlegesen finom, ‘ceglédi óriás’ fajta… fogadják szeretettel”…

Az ajándékot tisztelettel és meghatódva megköszönjük, a pácienst megnyugtatom, hogy ilyen szépet még soha nem láttam és ebből a fajtából még nem is ettem, Anna néni megnyugodva a laborba távozik, az élet megy tovább…

…és ekkor óhatatlanul eszembe jut “szép emlékű” Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár 2014.-ben elhangzott első hivatalos sajtó-nyilatkozata, melyben a magyar egészségügy legfontosabb és legsürgősebben megoldandó problémájának a hálapénz rendszerét, pontosabban annak sürgős megszüntetését nevezte… szerinte ugyanis nem az egészségügyben dolgozók fizetése, hanem a paraszolvencia volt a “megalázó”…

Mindezt, nyilván, Anna néni nem olvashatta, vagy nem gondolta végig akkor, amikor felnyúlt és féltve őrzött barackfájáról leszakította a kerületi urológus főorvosnak és csapatának szánt hála-barackokat…

Íme, Anna néni gyönyörű ceglédi óriásai: