A II. Országos Betegbiztonsági Konferencia egyik visszatérő motívuma a “humán-erőforrás krízis” – azaz a fiatal, hadra fogható, szakképzett és valami miatt még mindig mélyen alulfizetett egészségügyi dolgozók Magyarországról történő elvándorlásának drámai következménye – volt. Egyik előadó megállapítása, hogy egy külföldi kongresszus regisztrációs díja osztályvezető főorvosaink havi bérét meghaladja, ennek (és nem csak ennek) okán – paraszolvencia reményében és a betegbiztonság szemszögéből aggályos módon – kénytelenek pl. fülorrgégész professzorok orrsövényt és mandulát operálni.
A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség előadója arra hívta fel a figyelmet, hogy a poliklinikai rendszer egyik kockázati tényezője éppen az orvos-beteg találkozások rövid – és egyre rövidülő! – ”kontakt”-ideje. A háziorvos ugyanis hetek-hónapok-évek óta ismeri, ismerheti betegét, míg a – például a Ferihegyi úton rendelő – szakorvos a “sürgősen” ellátásra szoruló beteget többnyire először látja és a helyes diagnózis felállítására hellyel-közzel néhány perc áll rendelkezésére. A kórházi kezelésre beutalt beteget megint csak kellő ideig tarthatja megfigyelés alatt az osztályos orvos, a helyes döntésre megfelelő intervallum adott tehát. (Megjegyzem, hogy a XVII. kerületi járóbeteg-szakellátásban a “helyzet fokozódik”, ugyanis már most, május elején úgy tűnik, hogy a Ferihegyi úti Rákosmente Szakrendelőben 2016.-ban betegforgalmi rekordokat döntünk.)
A Betegbiztonsági Konferencia második napjára meghirdetett, a kortárs magyar írott és elektronikus sajtó prominens képviselőit felvonultató “Kerekasztal” minden bizonnyal a rendezvény fénypontjaként lett volna hivatott tündökölni. Résztvevők: a Heti válasz, a Figyelő, az Origo, a 168 óra, a Világgazdaság, a Népszabadság újságírói. A közmédia sehol, a jobboldali – horribile dictu “kormánypárti” – sajtó képviselői sehol. Nem hívták meg őket, avagy nem jöttek el, nem tudni. Tény, hogy a közel egy órás fórum végén a közönség soraiból szólásra emelkedő – politikailag függetlennek fenntartással sem nevezhető – Kökény Mihály, a Medgyessy-kormány egészségügyi minisztere erőteljesen dicsérte a fórumon szerepet vállalt “független egészségügyi szakújságírókat”…
Betegbiztonsági konferencia?!
Üdvözlöm Képviselő Úr,
Ritkán van időm az interneten nézelődni, de most este ráértem.
Betegbiztonségi konferencia ugye nem egy újabb eleme a soha meg nem valósuló eü-i reformnak?
Jómagam közel a hetvenedik évemhez már úgysem érem meg se az oktatás, se az eü. valódi reforrmját…
Sajnos gyerekkorom az ’50-es évek miatt volt nehéz, a rendszerváltás sem hozott látványos változást, aztán 2011-ben Orbán “kihúzta a gyufát” Brüsszelben az új alkotmánnyal, így aztán megint ellenszélben megy az ország.
Pedig milyen jó lett volna, ha az EU már 2011-ben elkezdete volna a stratégiát arra, hogy mit kezdjen az egyre erősődő migránsokkal, de nem tettek semmit és azóta sem tesznek semmit, csak kenik szét a problémát és ezzel az életem hátralévő éveimet – más okból ugyan, mint hatvan évvel ezelőtt – , de újra megnehezetik. És ha még csak rólam lenne szó, de a FIATALOK! Milyen jövője lesz a majd a mostani bölcsiseknek, ovisoknak?Senki nem meri kimondani, de Orbán igen és tesz ellene, hogy Magyarország megmaradjon annak, ami: magyarnak. És akkor jön Tóbiás a vasárnapi boltzár-ellenes népszavazással?!Ez a legfontosabb?! Tényleg olyan borzalmas ma diáknak lenni? Azért az is furcsa, hogy minden harmadik gyerek magántanárhoz jár? Akkor az kinek is a hibája?
Az eü-ben is, hogy mi van?!!! Na hagyjuk is.. De azt azért Ön is nyilván tudja, hisz régóta orvos, hogy egy beteggel és hozzátartozóival megértően viselkedni az nem pénz kérdés. A beteg oda megy, ahová mehet vagy ahová küldik vagy viszik. És az már a média felelőssége is, hogy zömében olyan híradások vannak, hogy az eü-ben bunkó nővérek és pénzéhes orvosok vannak.
Szóval, betegbiztonság, bel-és külbiztonság, szociálisbizontság.
Ha a jövőre gondolok, egyiket se”látom”..
Kedves Magdi!
Gondolatfolyama valójában “megér egy misét”, itt és most annyit válaszolnék csupán, hogy jómagam egy olyan csapatban dolgozom, melynek célja Magyarországot KERESZTÉNYNEK és MAGYARNAK megtartani.
Üdvözlettel
dr Fenke Ferenc
Köszönöm. Minden jólelkű magyar ember reménykedik, különösen a határmenti emberek…. , de azért azt a mondást se Ön, se harcos társai ne feledjék, hogy “A népet nem azok vezetik, akik dolgoznak érte, (hanem) akik beszélni tudnak a nyelvén.”
Hát igen, a remény mindnyájunkban él…
Köszönöm!