Minap – a Bajcsy Kórház támogatásával – alkalmam volt részt venni a II. Betegbiztonsági Konferencián. Itt és most senkit sem fárasztanék a két és fél naposra tervezett – ergo grandiózus – országos találkozó részletes ismertetésével, de engedje meg Nyájas Olvasó, hogy – a szerzők nevének és titulusainak mellőzésével – közöljem a 95 (!) előadás néhány fontosabb (közfigyelemre méltó) megállapítását és az azokkal kapcsolatos egy-két szubjektív gondolatomat.

Az egyik előadás példának okáért az étrend-kiegészítők robbanásszerű, ellenőrizhetetlen, áttekinthetetlen és ma még felmérhetetlen károkat okozni képes piacát vette górcső alá. Magyarországon évente 600 – 850 sürgősségi esetben játszanak szerepet a felügyelet nélkül szedett fogyasztószerek és táplálékkiegészítők! (Megjegyzendő, hogy gyakorló orvosként – mivel nem gondolunk rá – általában meg se kérdezzük a pácienstől, hogy szed-e valamilyen kínai piacon kapható, vagy interneten vásárolható csodaszert?)

Két előadás is foglalkozott a betegek egyre gyakoribb agresszivitásával. Megállapítást nyert, hogy nem minden agresszív beteg “pszichiátriai eset”. Tízezer orvos-beteg találkozásra közel 4 agresszió jut. (Nota bene: Magyarországon a járóbeteg-szakellátók évente 70.000.000 orvos-beteg találkozót abszolválnak, ami megítélésem szerint bizonyos értelemben irreális, döbbenetesen magas szám. Ezt alapul véve az egészségügyi személyzet /CSAK a járóbeteg-szakellátásban!/ évente összesen közel 2800 kisebb-nagyobb mérvű, verbális, vagy de facto támadásnak van kitéve – és többnyire joga és lehetősége sincs védekezni! – pótolandó joghézag, vagy rosszul értelmezett betegbiztonság?)

Ami  a joghézagokat illeti, nem egy előadás kapcsán merült fel az a nehezen kezelhető tény, hogy valami miatt a – területileg illetékes, tehát példának okáért a Rákosmentén praktizáló – háziorvosoknak nincs ügyeleti ellátási kötelezettsége. (Ez nem csak jogszabályi hiba, hanem komoly betegbiztonsági kockázati tényező, hisz’ a kerületi beteganyagot és -habitust hellyel-közzel ismerő, nagy tudású és tapasztalt kollégák helyett többnyire fiatal bérmunkások látják el – ha ellátják – az ügyeleti tevékenységet.)

A cukorbetegség, a magánkórházak és a humán-erőforrás-krízis ( utóbbi a lassan katasztrofális méreteket öltő orvos- és nővérhiányra alkalmazott újmagyar kifejezés) okozta betegbiztonsági kockázatokról lélegzetvételnyi szünet után, következő bejegyzésemben olvashatnak. (fotó: convention.hu)