…azért „2”, mert  f. év szeptemberében (némi képzavarral: blogom még „gyerekcipőben járt”) a keresztúri piac újkori történetének egy szegmensével már foglalkoztam honlapomon:
„Devánszkiné dr. Molnár Katalin – a XVII. kerület volt szocialista polgármestere – magára vállalta a keresztúri régi és új piac közti konfliktus eredőjének számító, nemrég nyilvánosságra került és az egész „ügyet” új megvilágításba helyezett (általa jogosulatlanul aláírt?) levelet, illetve annak konzekvenciáit” – fogalmaztam akkor.
Azóta lefolyt néhány köbméter víz a Dunán, meg is kíséreltem jelentősebb mértékben beleásni magam a piac-kérdéskörbe, de – egyelőre – egyetlen „korszakalkotó” vélemény fogalmazódott meg bennem: bármennyire is szeretném, nem lehet egyetlen csoporton sem úgy segíteni, hogy mások érdekei ne sérüljenek…(éppen erre kérdezett rá felebarátom a minap: „Tudod Te, milyen darázsfészekbe nyúltál?”…”Édes öregem, én 1975-ben ifj. Ceausescu által szerkesztett hetilaptól is kértem és kaptam helyreigazítást…gondolod, hogy EZ veszélyesebb?” – válaszoltam  NOTA BENE: lehet, hogy az: egyik oldalon a pénzről, a másikon pedig hagyományról és családi egzisztenciákról van szó…)
Szó, ami szó: addig, amíg az ominózus levél tárgyában tett feljelentés ügye „szárba nem szökken”, korai lenne szentenciákkal, kinyilatkoztatásokkal és axiómákkal fárasztanom a nyájas olvasót. Addig vásárolom a zöldséget Szpaszov Józsitól, a sertéslapockát Papp Jóskától, élvezem a Csermely-féle tarhonyás húst és eszméinket kicserélendő időnként betérek Niedermayer Kálmánhoz…és amikor a régi piac körüli utcákban a helyzet kezelhetetlen, az új piac tetején parkolok…Egyetlen dolog biztos: segíteni szeretnék és ehhez az Önök meglátásai elengedhetetlenek…kérem, aki teheti, ajándékozzon meg javaslatával, véleményével akár honlapomon – tehát nyilvánosan -, akár „négyszemközt”, elektronikus levél formájában.
Addig is csodáljuk meg együtt a régi piac tulajdonosainak és bérlőinek munkáját dicsérő új „tetőszerkezetet” – aki sétált már néhányszor esőben, mindkét kezében szatyrokkal a régi ponyvák alatt-mellett, bizonyára értékeli a látványt: