Mint említettem volt, a XVII. kerületi Polgármesteri Hivatal és Képviselő-testület lovrani „küldetése” első sorban testvérvárosunk egészségügyi és szociális intézményeivel való ismerkedés, ez irányú tapasztalatszerzés és eszmecsere volt. A szervezésben segítőnk, fáradhatatlan és rettenthetetlen mentorunk és idegenvezetőnk, a Horvátországban élő magyar hazafi, Ágoston Gergely Úr volt. Bármely arra vetődő honfitársunkat örömmel gardírozza (www.lovran.extra.hu). Íme, amint a Professzor népes rákosmenti hallgatóságának magyaráz:

Fentiek alapján előbb egy, az abbáziai és lovrani régiót ellátó, „öregek otthonának” rosszindulattal sem nevezhető szociális intézményt kerestünk fel – ők „60+”-nak hívják. A találkozón az intézményvezetőkön kívül részt vettek Lovran elöljárói is, valamint az egészségügyi ellátásért felelős orvos-igazgató. Megjegyzendő, hogy az elöljárók első mondatainak egyike volt a mély és őszinte részvétnyilvánítás a magyarországi vörösiszap-katasztrófa okán. Nem próbálkoznék azt részletezni, hogy az ott töltött bő másfél órában mi mindenről esett szó, de megtudhattuk például azt, hogy Horvátországban ma az átlagnyugdíj eléri egy magyar kórházi osztályvezető főorvos nettó bérét…(ezt vendéglátóink egészen konkrétan NEM HITTÉK EL), ráadásul az egy ember egészségügyi ellátására fordított összeg közel kétszerese a magyarországinak!…lehet, hogy ezért az Orvosi Kamara már megint meg fog rám orrolni, de hadd emlékeztessek: van a döntési pozícióban lévő doktoroknak és nem-doktoroknak tennivalójuk bőven…nem azért, mert nettó bérünk hallatán a horvátok azóta is hitetlenül ingatják fejüket, hanem azért, mert ha NAGYON NAGY SEBESSÉGGEL nem rendezik az egészségügyben dolgozók jövedelmi viszonyait, az ágazat teljes csődje képes magával rántani az egész magyar nemzetgazdaságot!…és ezt nem én, egyszerű alanyi blogíró mondom – ez egy nem is olyan rég megrendezett magyarországi konferencián, egyik államtitkár-helyettesünk szájából hangzott el! „Érdekes” egyébként az is, ahogy egyik rákosmenti útitársunk fejezte ki értetlenségét, hozzávetőlegesen imígyen: „Hogy létezik, hogy a szintén volt szocialista Horvátország gazdaságban, gazdagságban, életszínvonalban, intézményrendszerben, GDP-ben stb. egyaránt minket messze lekörözött?” – „Úgy, kedves – mondjuk: Amál -, hogy a rendszerváltás előtt, alatt és után  a horvátok részben félreállították, részben pedig nem engedték (annyit) lopni a volt párt-és KISZ-kádereket és ezáltal NEM TŰNT EL magánzsebekben A NEMZETI VAGYON 90%-a úgy, mint hazánkban…”
A „60+” intézményt követően a több rohamkocsival is rendelkező lovrani körzeti ügyelet festői fekvésű és ragyogóan felszerelt telephelyén jártunk.
A következő állomás a”Thalasso Wellness” művésznevet viselő szívgyógyászati- és rehabilitációs Központ volt, ami – akárcsak nálunk Visegrádon – egy gyógyfürdő adottságait kihasználó, a hegyoldalba álmodott impozáns épületegyüttes:

A kórház zömében osztrák tőke bevonásával épült, leírhatatlanul magas színvonalon felszerelt – ennek megfelelően /számunkra/ méregdrága szolgáltatásokkal csábító – részben „nappali”, részben fekvőbeteg-ellátó, három emeletes, építészetileg a hely adottságait maximálisan figyelembe vevő és azt kihasználó – egység. Bár éppen a horvát nemzeti ünnep napján „sikerült” a kórházat megtekintenünk, az (egyik) ügyeletes orvos közel egy órát /!/ szánva ránk, végigvezetett az összes részlegen…és ekkor hatalmasodott el rajtam egyik rejtett rossz tulajdonságom: a szakmai irigység…
Abbáziai tengerparti séta következett. Ebből – nemrég operált „futóművem” okán – ki kellett vonnom magam. Egy parti vendéglőben, egy „Négy évszak” típusú pizza és egy korsó nagyszerű horvát csapolt sör, valamint alábbi kilátás birtokában voltam kénytelen vigasztalódni:

Abbázia (ma: Opatija) még ma is az Osztrák-Magyar Monarchia zseniális építészetének jegyeit viseli:

A Monarchia idején számos híres honfitársunk töltött el itt hosszabb időt. Markusovszky Lajos világhírű magyar orvos emlékét utolsó lakhelyének falán dísztábla őrzi:

Másnap lovrani séta, hajókirándulás, Fiume-i városnézés, majd egy fotókiállítás megtekintése volt a program.
Ne menjenek sehova! Reklám után visszajövünk!