A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által szervezett mai ételosztás előtt a Naplás-tóhoz kanyarodtam. Már messziről lehetett látni, hogy ma, a tó, valami miatt különleges. A part kissé felázott talaján sikerült szövődménymentesen leparkolnom, majd öreg Fordomból kipattanván olyan festői látvány tárult elém, mely még alsó-középkategóriás mobil-telefonommal megörökítve is élvezhető. Alábbi állóképhez hozzátartozik még a pergamenné vékonyodott jégtáblán magabiztosan totyogó gácsérok hívogató “háp-háp” -ja…a kisvártatva meghódítandó tojók közömbösséget mímelvén az ingó jégről a 4 fokos vízbe csobbannak, felszedik, ami még a vízszint alól felszedhető, majd némi balettiskolai képzés után kiáltó, de kétségtelenül vonzó kacsa-erotikus esetlenséggel evickélnek a szemközti jégtáblára…

Jelentem: itt a tavasz.