A magyar beteg (31.)

A Bajcsy-Zsilinszky Kórház ellátási területéhez tartozó osztály- és részlegvezető főorvosok minden év január hónapjának végén “éves beszámoló” címén kötelesek a Kórház vezetését munkájukról, az előző év tapasztalatairól tájékoztatni. E beszámolókban nyilván nem a statisztika a vezérlőelv – azt az illetékesek az erre a feladatra szakosodott “controlling”-részlegtől kimerítő pontossággal, napra készen bármikor megkaphatják – ennek megfelelően jómagam sem erre, hanem – kevés sikerrel – a visszatérő hiányosságokra ( alulfinanszírozottság, elavult eszközpark, túlzott adminisztráció stb.) hívom fel évről-évre a kórházvezetés figyelmét. (A “történethez” hozzátartozik, hogy a Bajcsy Kórház direktóriuma jó ideje a sebészet területéről származó, szakterületükön bizonyítottan kiváló képességű gyakorló orvosokból áll: Főigazgatónk nőgyógyász, Orvosigazgatónk – aki a XVII. kerületi Szakrendelő igazgatásáért is felel – hasi sebész, a Műtőblokk Igazgatója urológus főorvos). A rendelő működtetésére rendelkezésre álló pénz viszont egyre kevesebb; a tőlünk megszokott és elvárható színvonalat egyre nehezebben tudjuk biztosítani. Üdítő kivétel, hogy 2011. január 3.-tól mindkét, a Bajcsy Kórház ellátási területéhez tartozó (X. és XVII. kerületi) szakrendelőben bevezetett előjegyzési rendszer a betegek kényelméhez és komfort – érzéséhez minden kétséget kizáróan hozzájárult. E megállapításommal pl. az a Szárny, vagy Vízhordó utcai 67 (57 vagy 77?) éves hölgy, aki anno mondjuk, a péntek délelőtti rendelésre háromnegyed egykor, bevásárló utánfutóval csattogott be a Szakrendelő Urológiájára, “…nézze már meg a vizeletemet, kedves, mert hetek óta fáj a derekam” szöveg kíséretében, feltehetőleg nem ért egyet, mint ahogy az a jelenség is megszűnőben, miszerint másfél éve észlelt merevedési zavarral, hirtelen felindulásból, háziorvos által meg- és kivizsgálatlanul érkezik beteg. ( Az megint más kérdés, hogy – korábban idéztem – Szócska Államtitkár úr szerint /is/ a jelen finanszírozási rendszerben a háziorvos nem érdekelt abban, hogy korrekt módon kivizsgált beteget küldjön járóbeteg-szakellátásra.) Előjegyzési rendszerünk – a borúlátó jóslatok ellenére – kellő hatékonysággal működik, nálunk ultrahang-vizsgálatra és az urológiára jelenleg két héten belüli a várakozás úgy, hogy sürgősséget – természetesen – soron kívül ellátunk. Néhány magyar beteg ugyan mérhetetlenül fel van dúlva, amint (mondjuk holnap, február 27.-én délben) kiderül számára, hogy áttekintő hasi ultrahangra példának okáért március 8.-i dátummal tudom küldeni, de e tekintetben – is – messze jobbak vagyunk, mint annak az Uniónak legtöbb állama, mely Unióhoz közel nyolc éve eszement módon igyekeztünk csatlakozni: friss adatokkal ugyan nem rendelkezem, de néhány éve az itáliai állami egészségügyben ultrahang-vizsgálatra négy, Dániában vesekőzúzásra hat, Angliában a “sima” (nem daganatos) prosztata-műtétre nyolc hónapot ( még egyszer: nem hetet, hónapot!) kellett várni… Ami az előjegyzési rendszerrel kapcsolatos  ”borúlátó jóslatokat” illeti, utalnék egy, közel másfél éve valamelyik kereskedelmi rádióadón egy magasan kvalifikált egészségügyi menedzser szájából elhangzott véleményre, mely szerint – a művelt világ többi államával ellentétben – a magyarok habitusa okán Hazánkban a járóbetegek szakellátását képtelenség előjegyzés alapján megoldani. Az állítást 2011. évi beszámolómban, valamint itt és most cáfolom. A Bajcsy Kórház diszpécser-központjának (“call-center”) telefonszáma változatlanul: +361/4329606, -07, -08.

.