Magamfajta alkalmi betűvetőt megnyugtathatja, ha korábban közzétett gondolatait – néhány nap különbséggel – kiművelt fők írásaiban látja viszont. Fenti, számomra örvendetes – a közgondolkodás megváltozását dícsérő - ”jelenség” legmarkánsabban a mai Magyar Demokrata c. hetilap 38. oldalán megjelent, Tóth Gy. László – a miniszterelnök volt főtanácsadója – által jegyzett, “Strasbourg, 2012. január 18.” címet viselő írás elolvasásakor érhető tetten. A kiváló politológus gondolatainak szemlézése előtt javasolnám január 21.-i (“Európa, vigyázz!…) bejegyzésemet “fellapozni”… és ha ez megtörtént, íme Tóth Gy. László gondolatai:

“Aki látta az Európai Parlament Magyarországról szóló vitáját, az valószínűleg egy életre kiábrándult az európai intézményekből. Aki eddig az Európai Unió meggyőződéses híve volt, annak most van oka a kétségbeesésre, az unió ellenzői pedig igazolva láthatják korábbi fenntartásaikat. Az emberek nagy többségének már régen nincsenek illúziói a politikával kapcsolatban, de amit múlt héten szerdán láthattak, az valóban sokkoló volt. (…) A felszólalók nagy része kóros élénkséggel beszélt össze-vissza, ami nyilvánvalóvá tette erkölcstelenségüket és alacsony intellektuális színvonalukat is. A női hozzászólók felületessége felülmúlhatatlan, a férfiak megnyilvánulásai pedig minősíthetetlenek voltak. (…) A felszólalók a magyar bírókat, a nemzeti bank elnökét, a tűzoltókat és a médiamunkásokat sajnálták. Összefüggéstelen töredékeket hallottunk demokráciáról, Európáról, értékekről, nyugdíjkorhatárról, alkotmányról , cenzúráról stb (…) Megszólalt Európa politikai bohóca is, a pedofil hajlamokkal megáldott egykori szélsőbaloldali ámokfutó, aki ma, mint zöld politikus, az LMP példaképe. Az identitászavarban szenvedő Daniel-Cohn Bendit arról kérdezett, hogy Magyarországon miért félnek a hajléktalanok, a zsidók és miért kelt félelmet az új alkotmány? (…)

Ezek után sokan joggal kérdezik: ha az Európai Unió ilyen, akkor mi mit keresünk ott?”