Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a globális hatalom döntéshozói nem “szálltak még le” rólunk; flaszterzsargonban: Magyarországot egészen egyértelműen “ki akarják csinálni”. Mondom ezt többek között annak okán, hogy – belföldi és külföldi balliberális sajtótermékekben – a január 21.-i békemeneten jelen lévőkről elindult egy egészen különleges számháború, mely a tüntetésen felvonuló tömegről hivatott számszaki minősítést kiállítani.
Elmúlt 25 évben számos – akár többszázezer embert vonzó - rendezényen volt alkalmam részt venni, ezért rendelkezem némi fogalommal arról, hogy ”nagyjából” hány főt számlálhat az előttem – mögöttem – mellettem lévő tömeg. Ennek megfelelően tárgyi bizonyítékok hiányában, de erkölcsi felelősségem tudatában állítom, hogy a “NEM VAGYUNK GYARMAT” vezérmotívumot viselő, 2012. január 21.-i rendezvényen több, mint félmilliónyian vettünk részt.
Az – természetesen – nem lep meg, hogy a “magyar” politikai baloldal sajtótermékeiben a felvonulás súlytalanként van feltüntetve. Az viszont mérhetetlenül visszatetsző, hogy “véleményvezér” nyugati újságok és internetes portálok tüntetésünkről született írásaikban – legyünk megértőek – “félretájékoztatnak”.
Kérem Nyájas Olvasót, ne legyenek kétségei: a nyugati döntéshozók a nyugaton megjelenő, saját újságjaikból – és nem a helyszínen – tájékozódnak Magyarországról, újságíróik pedig a magyarországi baloldal “megmondóembereitől” szerzik információikat, akárcsak 1920-ban (l. még: Trianon) és 1956-ban (l. még: magyar forradalom és szabadságharc), lévén, hogy ez, így ”politikailag korrekt” és lévén, hogy ez áll érdekükben. Volt például Németországban tegnapi, nagy példányszámban megjelenő napilap, mely a szombati kormánypárti tömeget hetvenezerfősnek (?!) látta; a ”legjobbindulatú” francia és belga lapok 100000 felvonulóról írtak. A luxemburgi külügyminiszter pedig újfent kijelentette, hogy Magyarországot térdre kell kényszeríteni, az IMF pedig – attól teljesen függetlenül, hogy a kormány szimpatizánsaiként hány milliónyian vonulunk fel - a bankok helyett a lakosság megsarcolását tűzte ki a hitelfelvétel feltételéül.
Alábbi fénykép a “Békemenet” kezdete előtt közel fél órával, a Hősök terén készült, ahol már ekkor több, mint százezren vagyunk.
Isten, áldd meg a magyart!
Tisztelt Képviselő Úr!
A szombati tömeg nagyságáról van “tárgyi bizonyíték”: a jan. 23.-i Magyar Nemzet /a Magyar Televízióval ellentétben/ megtalálta azt a helyet, azt a látószöget, ahonnan hitelesnek mondható felvételt tudott készíteni a felvonulásról és azt az újság hétfői számának címlapján közölte. Ezen pedig, bizony, az látható, hogy a tömeg eleje az Andrássy úton éppen a Bajcsy-Zsilinszky útra ér, a vége pedig még jócskán a Hősök terén igyekszik a menethez csatlakozni. Nem kell nagy számtani tudás kiszámolni, hogy a Hősök terének területe plusz az Andrássy út területe /a hossza szorozva a szélességével/ mekkora és négyzetméterenként minden további nélkül szabad egy, kettő, időnként három felvonulóval számolni. Nem vagyok egy számtan-zseni, de ez, így is több a Belügyminisztérium 400.000-es számánál, a nyugati sajtó ‘becsléseirő’ nem is beszélve.
Tisztelettel
H. Gábor
“Szólj, gondolj, tégy jót s minden szó, gondolat és tett
Tiszta tükörként fog visszamosolygni rád.”
/Vörösmarty Mihály: Emlékkönybe/
1839.
Kissé megkésve csatlakozom a válaszolókhoz.
A számháborút nevetségesnek tartom, de az előzményeket ismerve nem volt meglepetés.
Én az arcokat figyeltem, és nekem ez volt az igazán felemelő.
Nem láttam gyűlöletet, indulatokat, csak nyitottságot, derűt, egymás iránti tiszteletet és elkötelezettséget.
Örülök, hogy együtt voltunk.
Kedves Margit!
Egyetértek és – remélem – nem szégyen bevallanom, hogy szaporán törölgettem könnyeimet, amikor tíz-húsz- vagy kétszázezren (ahol éppen álltam) énekeltük a himnuszt… a székelyt, a magyart, felváltva…
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc