Fenti címen, vasárnaponként jelenik meg egy skót hetilap, melynek tegnapelőtti szerkesztőségi cikkéből egy elektronikus újság szemlézett. Íme, az írás legérdekesebb részletei:

“Amikor az EU, az ENSz, a baloldali kommentátorok, Hillary Clinton és mások együttes támadást indítanak, az elég jól jelzi, hogy valaki, valahol különlegeset alkotott. Ez a helyzet a január elsején hatályba lépett magyar alkotmánnyal, amelyet az említettek kórusban ítélnek el, holott  (…) a nyugati nemzetek hosszú ideje nem álltak elő ilyen kultúrális és intellektuális, morális és egészében véve is nagyszerű teljesítménnyel, mint a magyar alaptörvény” .(…)” A huszonegyedik század erkölcsi sivatagában ijesztő lehet szembesülni a tradicionális értékek, a hazafiság és a szabadság ilyen drágakövével.” (…)

A Scotland on Sunday több részt idéz az alaptörvény preambulumából, a Nemzeti Hitvallásból: ” Alaptörvényünk jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között” és ”valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet” és “elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”. Ezek a szavak magasan felette állnak az uniós egyezmények “szócséplésének”, a kereszténység és a család szerepének emlegetése pedig ”nyilvánvalóan szembemegy az EU frankfurti marxistáival”…mint ahogy az is, hogy a magyar alaptörvény a házasságot egy nő és egy férfi egyesüléseként írja le…

A magyar alkotmány egy új “kultúrális és morális ébredés” jele, amely szemben áll a Brüsszel irányította integrációval és “politikai korrektséggel”. “Egy örökségét és önállóságát visszakövetelő, civilizált nemzet szellemi terméke”, amelynek inkább inspiráló hatással kellene lennie Európa többi részére, amely “a politikai passzivitás és az erkölcsi relativizmus levében pácolódik”.

Fentiek tehát egy – magyarországi internetes portál által szemlézett és általam kivonatolt – skót hetilap minapi vezércikkében olvashatók.

Akárcsak mi, magyarok – Európa szerencsésebb nemzeteivel ellentétben - a skótok is pontosan tudják, hogy mit jelent az évszázadok óta vágyott, de meg nem élt függetlenség; fenti, nem kevés empátiáról tanúskodó írás ebből az alapérzésből merít. 

Amiről viszont a Scotland on Sunday nem tesz említést, az a mérhetetlen ellenszenv, amit a cikk szerzője által az első bekezdésben felsorolt, Magyarországot veszettül támadó nyugati véleményvezérek és döntéshozók generálnak a “Nyugat” és az Unió ellen nem csak Magyarországon, hanem Európa-szerte. Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy mit cselekszenek?