Választói körzetemből az új év első fogadóóráján egy – önhibáján kívül – kilátástalan helyzetbe került asszony keresett meg, akinek történetét - nekem címzett levele alapján – név nélkül, az Ő engedélyével osztom meg Önökkel. Alább a levél lényegi részei olvashatók:

Tisztelt Dr. Fenke Ferenc!

Alulírott (…) azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy segítsen a számláim vagy étkezésem kifizetésében. Sajnos 2007. december 12.-én felvettem kölcsönt, hogy a leányomon segítsek és unokáim lakáshoz jussanak. De mivel 2010. júniusában megbetegedtem, megszűnt az állásom. Jelenleg is munka nélkül vagyok. Tavaly volt egy jobboldali nyaki érműtétem – január 5.-én kell kontroll-vizsgálatra mennem. Rokkant-nyugdíjam 38.895 Ft – az a CIB Bankba megy. De a törlesztő részletem 65.000 Ft lett. Igaz, hogy kötöttem mellé hitel-fedezeti biztosítást, de eddig még nem fizettek semmit. 60 évet betöltöttem, tisztességesen dolgoztam és még szeretnék is. Nem akarok utcára kerülni. Kérem szíves megértését és előre is köszönöm a segítséget.

Tisztelettel

(…)

2012. január 2. 

Fenti történethez tartozik az a “mellékes” körülmény is, hogy nevezett első emeleti panellakása, annak külső felújítása közben megrongálódott – az ajtókeret körül megrepedt a fal, a villanyvezetékek meglazultak -, felelős “természetesen” nincs. Ráadásul a csaknem kezelhetetlen élethelyzetbe került asszony már az önkormányzati segítségnyújtás összes forrását kimerítette. 

Hasonló és ennél kétségbeejtőbb szituációkkal 2006 és 2010 között, a Szociális- és Lakásügyi Bizottság elnökeként heti rendszerességgel szembesültem. A Bizottságban a Képviselő-testület és a pártok delegált “külsős”, kiváló képességű, jobb- és baloldali reprezentánsai dolgoztak és ha nem is az általunk óhajtott mértékben, de számos esetben volt alkalmunk és lehetőségünk segíteni a rászorulókon. Kérdés, hogy a jövőben mi módon és milyen mennyiségben tehetjük meg ugyanezt ?