A háziorvosi-, vagy szakrendelőt, sürgősségi betegellátót vagy kórházi ambulanciát felkereső páciens - betegsége révén módosult tudatállapota okán – nem mindig viselkedik a szokásos társadalmi normák, írott vagy íratlan szabályoknak megfelelően. (Ebből a szempontból a hozzátartozó még “veszélyesebb”).

(Minden kétséget kizáróan ide tartozik annak a felmérésnek az eredménye, mely másfél évtizede látott napvilágot és melynek lényege, hogy pszihológus hallgatók vizsgálták a különböző házi- vagy szakorvosi rendelésekről távozó betegek információs anyagát /az orvosok – megbeszélés szerint - azonos betegségcsoportoknál azonos szabványszöveggel tájékoztatták a beteget/. A felmérés döbbenetes eredménye: a betegek több, mint 90 %-a egyetlen mondatot sem tudott felidézni abból, amit két-három perccel előtte a rendelőben az orvostól hallott! Úgy-e ismerős a mondat: “Az orvos nem mondott semmit!”)

 Kommunikációjában olykor az orvos is követ el hibát – jómagam ilyen, felismert esetekben, amennyiben van rá lehetőségem, igyekszem azt mielőbb korrigálni, korrigálhatatlan esetben pedig elnézést kérni. A beteg hasonlóra nem kötelezhető, a betegnek jogai vannak. 

Hála Istennek, Rákosmente népe egészen nagyszerű, hisz’ zömében becsületes parasztemberek és azok becsületes leszármazottai lakják: a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézetben – az elképesztő betegforgalom ellenére – elenyésző a személyzet és a betegek közti konfliktusok száma. Magam példájából: az Urológiai Szakrendelő évi 8200 beteg (!) körüli forgalma ellenére két-három évente fordul elő vélt, vagy valós sérelem okán “nehezen kezelhető” betegpanasz. Annál is fájdalmasabb, amikor valamely “kezelhetetlen” konfliktus eredője XVII. kerületi, magasan kvalifikált humán- vagy műszaki értelmiségi, olyan “véleményvezér”, akinek a stílus- és példamutatás eszmei feladata lenne, akitől az IQ-hordozó, a kerületi zászlóvivő szerepét várná el az ember. Róluk legközelebb.

Addig is hadd ajándékozzam meg Önöket egyetemi korszakom egyik – aktualizált – kedvenc urológus-viccével:

A páciens hatalmas hordót görget a Ferihegyi úti Rendelő felé. Szembe jővén szomszédja, kérdezi:

- Mi célból e hordóval a Főtér felé?

- Az urológus azt mondta, hogy évente egyszer vigyem be vizsgálatra a vizeletemet…

Jövő havi fogadóórám alkalmából (okt. 3., 14 ó., Polgármesteri Hivatal, 303. szoba) nyesedékek elszállíttatására alkalmas, környezetkímélő lombzsákok ingyenes kiosztására kerül sor. Első sorban tömbházak felügyelőit, közös képviselőket várok, de lakcímkártya birtokában a 4 . sz. egyéni választói körzetből (a körzethatárokat l. honlapomon) lombzsákot bárki igényelhet.

Nem ismertem személyesen a Művészt, csak azt tudom, hogy hithű, a magyarságot óvó-féltő, mélyen nemzeti gondolatai, ahányszor beszélni láttam-hallottam, magukkal ragadtak. Valahogy ekként fogalmazott: “Azért tart ott, ahol tart a magyarság, mert meghamisították történelmét”… Nem tette hozzá – mert ez nem lett volna Hozzá méltó -, hogy e történelemhamisítást kik, mikor, mi célból tették…

Makovecz Imre minden idők egyik legragyogóbb építésze. Balszerencséje, hogy nem született katalánnak, mint Gaudi, nem született Svájcban, mint Le Corbusier, nem lett nemzetek feletti osztrák, mint Hundertwasser. Balszerencséje, hogy szülőhazája fővárosában – Kádár János, majd Demszky Gábor okán – egyetlen számottevő alkotása sem épülhetett és már nem is épül.

Bocsásson meg nekik és nyugodjék békében, Művész Úr! Mi, magyarok az idők végezetéig megőrizzük emlékét.

“…a média uszító kampánya meghozta gyümölcsét…” – írta néhány hónappal ezelőtt EpEr nevű olvasóm annak kapcsán, hogy egy, a Bajcsy Kórház ellátási területén kívüli - kvázi szívességből, a szakma szabályai szerint hibátlanul ellátott - beteg hozzátartozója valami miatt fontosnak tartotta az ellátó orvost (engem) a Kórház Főigazgatójánál – pontosan azóta sem tudni, mi okból - feljelenteni. Akkor ígértem, hogy előző - majd XVII. kerületi - életem néhány orvos-szakmai esetét ecsetelvén próbálok a magyar egészségügyben szerepelő MAGYAR BETEG – és az ŐT ellátó ORVOS - jelen helyzetére is érvényes következtetéseket levonni. Mielőtt azonban az utóbbi 20 évben, Rákosmentén szerzett orvos- és beteg-etikára vonatkozó gondolataimat osztanám meg Önökkel, hadd mondjam el, hogy EpEr (l. fent) meglátásai helytállóak, de merőben korszerűtlenek, ugyanis a média orvosellenes ”uszító kampánya” a sztálinizmussal egyidős: ma ugyanaz /?/ a média jogfolytonosan ugyanazt büntetlenül műveli. 

Az orvosellenes hangulatkeltés B.A.Z. Megyében, a nyolcvanas években töretlen volt – korábban erről is írtam. Mielőtt rátérnék tehát a XVII. kerületben megtapasztaltakra, elmondanám egyik 1983-as, a szó szoros értelmében mellbevágó, miskolci esetemet.

Két műtét között délelőtti villám-vizitet tartottam az Urológiai Osztály általam patronált első emeleti 11. sz. kórtermében, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik, néhány napja operált - zárójelentésre váró – 45 év körüli, jól megtermett férfibeteg szürkén, mozdulatlanul, verítékezve fekszik ágyában. Odaléptem - erős bal oldali mellkasi szorító fájdalomra panaszkodott. “Szívinfarktus” – volt azonnali kórismém, de időm sem volt a nővérszoba telefonkészülékéig elrohanni és a szívgyógyászokat alarmírozni: a beteg keringése és légzése néhány másodperc múlva leállt. A pácienst az éppen szolgálatot teljesítő nővérrel kéztől-lábtól fogván ágyáról a földre vetettük, rikoltottam egyet a folyosón lévőknek, hogy azonnal hívják az újraélesztő részleget és nekifogtunk a szívmasszázs – mesterséges légzés ritmusos kivitelezésének… igaz ugyan, hogy a mellkasára mért erőteljes nyomás következtében részleges bordasérülés árán, de a beteget sikerült életben tartanunk.

A páciens – nyilván, ügyvéd javaslatára, kártérítést követelve - egy év múlva jelentett fel “mély belégzést követő mellkasi fájdalmai” miatt.      

Két olyan tudósítást szemléznék, mely e hónapban volt olvasható-hallható.

Az első - a “webdoki” internetes portálé - szóról szóra összecseng egy hét évvel (!) ezelőtt írt, valami miatt a Magyar Nemzet c. újságban akkor meg nem jelenhetett, jelenleg Archívumomban olvasható elemzésemmel (“Válasz Seszták Ágnesnek”).

A – reményeket keltő – második a Magyar Rádióban volt hallható.

“Az egészségügyi kiadások teljes összege (beleértve az állami és a privát kiadásokat is) 2009-ben a hazai GDP 7,4 %-át tette ki, amely elmarad az OECD-országok 9,5 százalékos átlagától. A gazdaság méretéhez viszonyítva messze az Egyesült Államok költi a legnagyobb összeget egészségügyre (17,4 %), amelyet Hollandia (12 %), Franciaország (11,8 %) és Németország (11,6 %) követ – derül ki az OECD idén készült tanulmányából. Magyarország az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében is jócskán elmarad az OECD átlagtól: 2009-ben, vásárlóerő-paritáson számítva összesen 1511 dollár jutott egy főre, szemben az OECD átlag 3223 dollárjával.”

                                                                  WEBDOKI, 2011. szept.

(Nota bene: az elemzés nem tér ki arra az “apró” részletre, hogy a magyarországi egészségügy GDP- finanszírozásának – az OECD-államokban jellemző 1-3 %-hoz képest – több, mint 30 %-a MAGÁNTŐKÉBŐL származik, ergo az egészségügyre fordított ÁLLAMI kiadás ma már az általam 2004-ben leírt 6 %-nál is kisebb !)

“Idén a tavalyihoz képest 46 százalékkal több, 980 hallgató kezdi meg ősztől a tanulmányait a felsőfokú egészségügyi képzésben. A gyógytornász mellett az ápolói szak a legnépszerűbb – mondta az egészségtudományi kar dékánja. Bethlen József a kiugróan magas érdeklődést mindenekelőtt azzal indokolja, hogy a magyar diploma külföldön sokat ér, ám szerinte egyre többen ismerik fel azt is, hogy hosszú távon az egészségügy a nehézségek ellenére is biztos megélhetést kínál.”

                                                                     Magyar Rádió, 2011. szept.

Utóbbi hírt – mint mindenkori ”kommentelők álmát” – büntetőjogi felelősségem tudatában nem kommentálom.

Most, hogy gyalázatosan magyarellenes, rasszista kijelentései miatt Budapest Főváros Közgyűlése Kertész Ákos nevű írót megfosztotta Díszpolgári címétől, felfokozott kíváncsisággal várom, hogy mindazok a bátor, MAGYAR, névtelen “kommentelők”, akik szeptember 6.-tól többnyire alpári stílusban, “fajgyűlöletemet”, meg “szalonzsidózást” emlegetve tucatszám árasztották el honlapomat nehezen minősíthető stílusú, nemzetem melletti  kiállásomat becsmérlő véleményükkel… szóval a Közgyűlés mai döntése után mindezen szerzők közül hány bátor, magyar, névtelen bloggernek fog eszébe jutni ELNÉZÉST KÉRNI tőlem ?… számolom, jegyzem és honlapomon egyenként, őszinte elismerésemmel, név szerint feltüntetem majd Őket. Másfél tucatnyi bocsánatkérést várok a bátor, karakteres, labdarúgáshoz és nemzetpolitikához egyaránt kiválóan értő, index.hu-n nevelkedett blogíróktól.

…és ha mégsem? 

…akkor mégiscsak Kertész Ákosnak van igaza?!…   

Szeptember 20.-án, kedden a Vigyázó Sándor Művelődési Központban – teltház előtt - tájékoztatót tartottunk a XVII. kerületben rövidesen bevezetésre kerülő human papilloma vírus elleni, a XVII. kerületi Önkormányzat által támogatott védőoltásról.

A tájékoztatót követően számos, az előadáson megjelent szülő az oltás végett regisztráltatta gyermekét.

Az oltás “logisztikáját” Rákosmente Egészségügyi Szolgálata nyújtja, lényegét a mellékelt közlemény részletezi. 

Közlemény-HVP oltás méhnyakrák ellen

90. születésnapja alkalmából ma délután Horváth Mihálynét volt megtisztelő alkalmam felköszönteni Pesti út 142. sz. alatti otthonában.

Isten éltesse, kedves Irma néni!

Honlapomon 12 napja olvasható, hogy - bizonyos Kertész Á. magyargyalázó nyílt levelével összefüggésben – külön bejegyzéssel emlékeztem meg a szeptember 6.-i moldáv-magyar válogatott labdarúgó mérkőzésen tapasztaltakról. Mint botcsinálta, naív blogírót nem a “Miheztartás végett” c. sorozatom 3. bejegyzésére érkezett válaszok mennyisége (l. ott), hanem azok minősége vágott mellbe. A reakciókat feldolgozandó honlapom huszonéves mentorához fordultam, aki arról tájékoztatott, hogy egy bizonyos balliberális internetes portál (index.hu) jeles alkalmakkor (fentebb említett labdarúgó-mérkőzés ilyen volt) szemléz kedvenc bloggerei aktuálisan figyelemre méltó “műveiből”…így kerültem ”egy igazi medwe” és az index.hu célkeresztjébe én, az amatőr.

Mentorom felvilágosító szavait követően voltam kénytelen szembesülni azzal, hogy milyen egyenlőtlen, virtuális “küzdelem” zajlik a magamfajta, nevét és véleményét vállaló - emiatt gyakorta konfliktusokkal terhes életű – közszereplő és az ismeretlen, bárkit, bármikor hitelteleníteni kész blogbetyárok között. “Az igazi medwe” írásából is kiderül, hogy – bár pontosan tudja, hogy szeptember 6.-i bejegyzésemnek minden szava igaz – a deheroizálást rabbinikus kényszerként éli meg és – horribile dictu! – téveseszmerendszerének alátámasztásaként a Bibliát invokálja!

Itt és most idézhetnék fent említett főállású bloggernek címzett számos levelet (pl. Gyömbéres Kacsa írta:” eddig azt hittem, hogy csak a gasztronómiához vagy teljesen hülye…”), de kénytelen vagyok ismételten beismerni, hogy az internet blog-szubkultúrájában tájékozatlan, ezáltal a névtelen, ”igazi medwe”-típusú bátrak, nagyképűek, genetikailag felsőbbrendűek beszólásaival szemben – magyar sors? - továbbra is védtelen vagyok.  

“Az igazi medwéről” (nyilván, azért “igazi”, mert hogy is nézne ki egy “műmedwe”) egyébként két dolog jutott eszembe, mindkettő gyermekkori élmény:

Karácsony Benő (Klermann Bernat), minden idők egyik legragyogóbb erdélyi írója a helyzetükkel, népükkel, hazájukkal soha ki nem békülő semmirekellőket nevezte “műhernyóknak” – “mert ők hernyóknak sem valódiak”.

Másik emlékem (megbocsássanak!) egy – nem feltétlenül kereszténydemokrata, de mindenképpen jelen helyzetet jellemző - vicc:

Lucifer látogat a Pokolba. Az ügyeletes végigvezeti és megmutatja az éppen rotyogó üstöket. Az első üst mellett gépfegyveres őrök, a következő mellett táblák, felirattal, a harmadik mellett se őrök , se tábla.

- Hogy lehet ez? – kérdi a Főördög.

- Tisztelt Lucifer! Az első üstben  oroszok főnek. Ha kimásznának, ördögeink gépfegyvertüze fogadja őket. A másodikban a németek; az üst mellett, táblán a felirat: “Kimászni tilos!”. A harmadik üst mellett pedig azért nincsenek őrök, meg felirat sem, mert ott a magyarok vannak: amint valamelyikük kikászálódna, a többi rögvest visszahúzza!    

IV. Fenke Ferenc szédítő sebességgel közlekedik a Ferihegyi úti Szakorvosi Rendelőintézet parkolójában felállított csúszdán, a Rákoskeresztúron idén is megrendezett Autómentes Nap alkalmából.