Történelmi hazugságok

Mottó: “Ekkor rám erőltette az ő akaratát s magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud.” (Ady Endre)

A “művelt Nyugat” valamikori döntéshozói 1920-ban elmagyarázták (és azóta is magyarázzák) nekünk és a világ többi részének, hogy mi okból volt törvényes és igazságos a történelmi Magyarország gátlástalan, kegyetlen és tekintet nélküli feldarabolása.

Már ifjú gimnazista voltam, amikor azt tanították, hogy 1933-ban a Reichstagot nem a kommunisták gyújtották fel.

Később azt is elmagyarázták, hogy 1944-45-ben az angolok és a amerikaiak azért nem bombázták, mert “nem találták” az Auschwitzba vezető vasútvonalat.

A kelet-európai kommunizmus szárba szökkenésekor el kellett hinnünk, hogy a szovjetek Gulágja és a románok Duna-deltai kényszer-munkatábora nincs és nem is volt, de ha esetleg mégis létezett volna, az a már működő szocializmus hatékony humán-erőforrása.

A hidegháború idején és azt követően – napjainkig – viszont azt kellett és kell elhinnünk, hogy az USA az igazság nevében büntetlenül, tucatszám bombázhat független, szabad államokat.

Időközben persze azok, akik értettek hozzá, azt is elmagyarázták, hogy 1956-ban a csodált, művelt és erős Nyugat milyen geopolitikai és humán-etológiai megfontolások mentén nem akadályozhatta meg Magyarország szovjet megszállását.

Később azt is el kellett hitetni velünk, hogy karizmatikus (svéd, dán, holland, osztrák, lengyel, amerikai stb..) jobboldali politikusok erőszakos halála fatális véletlenek sorozata volt.

2001. szeptember 11.-ét követően már azt kellett elhinnünk, hogy  New-Yorkban az acél, a beton és az üveg 850 Celsius fokon olvad…

Az elmúlt évszázad számos ránk erőltetett téveszméjének és történelmi hazugságának áldozatai vagyunk. A “művelt Nyugat” pedig legújabban azt próbálja elhitetni velünk, hogy Európa lelki-erkölcsi-fizikai-gazdasági-népességi mélyrepüléséből több millió muzulmán család betelepítése jelenti a kiutat. A folyamat elkezdődött. A hívó szóra kontinensünket elárasztó pokoli tömeg 90%-a fiatal (vélhetően katonaviselt) férfi. Úgy, ahogy annak idején meg kellett tanulnunk, hogy az eszkimó “inuit”, a néger “afroamerikai”, a zsidó “izraelita”, a cigány pedig “roma”, most a betolakodót “migránsnak”, az inváziót politikailag korrekt módon “migrációnak” illik nevezni, muszlim milliók Európába özönlése pedig “menekültkérdés”.

Kell-e, szabad-e mindehhez asszisztálnunk? Szabad-e hátra tett kézzel ülnünk és csodálkozó szemmel végignéznünk azt, ami Európával – és majd velünk – történik és történni fog? Nem jött-e el az ideje annak, hogy – Máraival szólva – egy nép végre azt mondja: “Elég volt!”? Szabad-e engednünk, hogy senki által meg nem választott európai döntéshozók a szemünkbe hazudjanak és ránk erőltessék akaratukat? Válaszom: nem, nem engedhetjük sem most, sem máskor!

Nem oly régen – egy nyilvános vitában – mondottam: mint humanista és mint demokrata, erőmhöz mérten segítem a valóban rászorulókat, de mint keresztény magyar embernek, első számú szent kötelességem a családomat és a hazámat megvédeni!

2016. október 2.-án is ehhez tartom magam.

A 90 éves Szarka Ignácot Földműves utcai otthonában köszöntöttük:

ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!

(fotó: tizenhetedik.hu)

2016. július 12., Fő tér

2016. július 2., Csíksomlyó:

Tisztelettel tájékoztatom Rákosmente lakosságát, hogy július 1., Semmelweis Ignác születésnapja a magyar egészségügyben ünnep, munkaszüneti nap. Ezen a napon – ahogy azt a korábbi években megszokhattuk – az államilag finanszírozott egészségügyi intézmények zárva tartanak.

dr. Fenke Ferenc, a Ferihegyi úti Szakrendelő vezető főorvosa

“Tanítanék. A magyar nyelvben ez azt jelenti, hogy valójában nem tanít az illető, mert olcsóbb tüntetni járni (…) Tanítana, mert az lenne a munkája, de ezek szerint nem teszi és ebben egyre kevésbé kételkedik a szakmához értők többsége. Inkább kormányt szeretne buktatni, mert ezt tűzték a mozgalom vezetői zászlajukra. Igaz, az alaptörvényben nem találtam olyan passzust, amely úgy rendelkezik, hogy elégedetlen tanárok ezt kényük-kedvükre megtehetik. (…) A lényeg, hogy szervezkedjünk, romboljunk, mindig elégedetlenek legyünk, tehet ez a kormány bármit. Lehet ingyen tankönyv, ingyenes étkeztetés a gyerekek részére, béremelés a pedagógusoknak, sőt ingyenes állami étkeztetés a vakáció idejére is, az a pár ezer felbujtott ember örökké elégedetlen marad. Be is ígérték, hogy ezentúl ‘radikális üzemmódra’ kapcsolnak. Valóban? Eddig talán néma ministránsgyakornokok voltak?” (Papp Viktor pedagógus, Magyar Idők, 2016. június 18.)

2011-ben, egy labdarúgó Európa-bajnoki selejtező mérkőzés (Moldova – Magyarország: 0-2) után született bejegyzésem óta (érdemes visszalapozni!) nem éreztem szükségét világhálón megjelentetett kommentárokkal foglalkozni. Egészen mostanig. Imént olvastam ugyanis a Magyar Hírlap internetes oldalán Szabó Palócz Attila “Bér és egészség” című írását, melynek lényege az egészségügyben dolgozók béremelésének bejelentését követő – sajátos – szocialista kritika. A cikkíró – saját álláspontján túl – a tényeket is felsorolja: “Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az ágazati reprezentatív szakszervezetek, a velük stratégiai partnerségben lévő szakmai kamarák és a kormány között megszületett megállapodás értelmében csaknem százezer egészségügyi dolgozónak emelkedett a bére, (…) a szakorvosok és kórházi szakgyógyszerészek alapbére az idén szeptember 1.-től bruttó százhétezer, 2017. november 1.-től pedig bruttó százezer forinttal nő. (…) A rezidensek alapbére jövő novembertől ötvenezer forinttal emelkedik. (…) Megfontoltság és megegyezés van” … a cikk végén pedig a “kommentek”, melyeknek megválaszolását – amennyiben nem vagyok facebook-használó (nota bene: nem vagyok) – a Magyar Hírlap nem teszi lehetővé…

Született tehát egy értékes írás, valamint az azt minősítő számos korrekt és egy – számomra – mellbevágó kommentár. Ez utóbbi szerzője bizonyos Németh Gyuláné, facebook-profilja szerint Csík-zenekar- és kormánypárti. Íme, Németh Gyulánénak az egészségügyi dolgozók közeljövőben szárba szökkenő béremelésének kapcsán született gondolatai: “Az egészségügy minden dolgozójától ettől kezdve lelkiismeretes és pontos munkát vár minden adófizető, kerülve a simliket, a csúszópénzért előnyöket osztogató fehérköpenyeseket.”

Azt, hogy Németh Gyuláné a magyar nyelvet – mint fentiekből kiderül – nem kincsként, hanem kihívásként éli meg, a hirtelen felindulás számlájára írom. Az a kijelentése viszont, hogy “az  egészségügy minden dolgozójától ettől kezdve lelkiismeretes és pontos munkát vár“, őszintén felkavart. Fenti mondat alapján ugyanis joggal feltételezhető, hogy Németh Gyuláné és “minden adófizető” eddigi élete során “az egészségügy minden dolgozójától” kizárólag lelkiismeretlen, hanyag, pontatlan munkát tapasztalt, aminek most, hogy októbertől nettó hatvanezerrel többet tehetünk zsebre, VÉGE ! Mostantól nem küldhetem el tehát görcsoldás nélkül a görcsölő beteget (mint eddig), csillapítanom kell a vérzését, ha vérzik (nem úgy, ahogy eddig tettem), nem alhatok tovább szemrebbenés nélkül otthoni pihe-puha ágyili-bágyilimban, mikor hajnali háromkor operálni hív az ügyeletes kolléga (mint egészen mostanáig), nem mondhatom azt a műtét negyedik órájában, hogy nem bírom tovább, hazamegyek (mint eddig mindig tettem). Ráadásul kerülnöm kell “a simliket“, meg az “előnyök osztását csúszópénzért“, utóbbi viszont – aki ismer, tudja – számomra elviselhetetlen, hisz’ egész életemben “csúszópénzért” dolgoztam és “osztottam az előnyöket“.

Mindez akár vicces és mulatságos is lehetne, ha az index.hu-n szocializálódott és nem egy elkötelezetten jobboldali lap, önmagát jobboldalinak álcázott olvasója tollából jelent volna meg. Így viszont az írás és a kommentár is rendkívül élesen rávilágít arra, hogy mi okból hagyta el Magyarországot tizenegy év alatt több, mint tízezer egészségügyi dolgozó.

2016. június 4.-én a Népkertben Hazánk 96 évvel ezelőtt elszenvedett tragédiájára emlékeztünk:

(fotó: Szakács Zsuzsa)