Osztályfőnöki óra

A Bolyai Farkas Líceum 1973-ban végzett diákjaiként – 1969 szeptembere óta – most tartottuk az első, osztályfőnök nélküli osztályfőnöki órát.

Az óra előtt a katolikus temetőben virágot helyeztünk el tavaly elhunyt osztályfőnökünk, Kirsch Márta és egyetlen, Marosvásárhelyen eltemetett volt osztálytársunk, Várterész Mária sírján.

Gyülekezés a temető bejáratánál

XII. D. : csoportkép a Bolyai udvarán

Az “oszióra” megtartása végett – a korábbi évektől eltérően – sikerült elnyernünk saját, régi osztálytermünket. (E terem falai között, a székely Bolyai János által, Einstein előtt közel 100 évvel született meg a relativitás-elmélet). A katedra perceken belül az “illetékesek”, azaz a Vásárhelyen maradt “kemény mag” által előre elkészített finomságoktól roskadozott.

Osztályfőnökünk hiányában az órát – melyből végül közel három óra lett – Székely Ilona osztálytársunk (Székely János, Erdély talán legragyogóbb költő-drámaírója és Varró Ilona írónő gyermeke) “moderálta”. Említettem volt, hogy osztályunkat egytől egyig kivételes képességű tanulók alkották: az elmúlt négy évtizedben Erdélyben, Magyarországon, Németországban, Franciaországban intézményvezetők, osztályvezetők, főorvosok, politikusok kerültek ki (pad)sorainkból, bár igazi hősöknek én változatlanul azokat tartom, akik szülőföldünkön megmaradtak: a marosvásárhelyi sérült gyermekek intézményét vezető gyermekorvost, a marosvásárhelyi patikust, a székelyföldi háziorvost, a csíkszeredai erdészmérnököt, a homoródi tanítónőt, a Bukarestben dolgozó mérnököt, a vásárhelyi önkormányzati-, a Nyárád-menti országgyűlési képviselőt…

Beszámolót hallgatok… háttérben Gaál Ilona (Csíkszereda) és Makkai Éva (Marosvásárhely)

Székely Ilona

egymás után, névsor szerint szólította az osztálytársakat… padtársammal, Borbély Lacival, a román kormány volt miniszterével, az RMDSz politikai alelnökével együtt

a megmaradt harmincnyolcból huszonnyolcan voltunk jelen

és ahogy az ilyenkor szokás, mindnyájan beszámoltunk utóbbi évtizedeinkről, sikereinkről, bosszúságainkról, örömünkről, bánatunkról…és bár most, először: betegségeinkről is…alig egy-két beszámoló “sikeredett” könnyesre…

Az osztályfőnöki óra után szálláshelyünkre távoztunk, majd néhány órányi pihenőt követően tucatnyi gépjárművel kivonultunk Nyárádszentlászlóra, a Pásztortűz panzióba, ahol a 40. érettségi találkozó hátralevő részét nagyszerű körülmények között volt alkalmunk eltölteni.