Nyárádszentlászló, Pásztortűz panzió
Az 1973-ban, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban végzett XII. D. osztály 40. érettségi találkozójának következő helyszíne a festői fekvésű Nyárádszentlászlón nagyszerűen megépített Pásztortűz panzió.
A falu lakossága – magyarországi szocialisták és romániai radikálisok által aligha értelmezhetően – színmagyar. A Pásztortűz panzió – mint vállalkozás – zseniális: a közel négyszáz hektáron épített ingatlan közepén jurta-szerű vendéglátó-helyiség, mellette háromszáz főt befogadni képes konferencia-terem, köröskörül pedig tucatnyi, egyenként háromszobás, emeletes faházikó található, szemközt, a domboldalon pedig a közel kétszáz éves református templom:
E nagyszerű környezetben emlékeztünk és mulattunk… előbb rekkenő hőségben
majd párját ritkítóan szépséges zivatarban
és az azt követő, soha nem látott “dupla” szivárványban gyönyörködvén…
Az ellátás kifogástalan volt, de azzal, hogy a “csapat” – reggel négyig – inkább táncolt,
mint táplálkozott, komoly gondot okoztunk az amúgy példásan helyt álló személyzetnek…
Végül pedig, másnap délelőtt, a “kemény mag” búcsúkoccintása: jövőre, Veletek, ugyanitt:
Kedves – és mint kiderült, rendszeres – olvasóm és szimpatizánsom hívta fel a figyelmet arra, hogy a nyárádszentlászlói, általam fényképen is ábrázolt, kétszáz évesnek és reformátusnak minősített templom közel nyolcszáz éves és unitárius – attól teljesen függetlenül, hogy az egyetlen, Erdélyben alapított egyház, az unitárius nem egészen ötszáz éves múltra tekinthet vissza.