Fapados kaland 1.

A magyar résztulajdonú – volt szocialista miniszter révén állítólag a Malév tönkretételében is szerepet játszó – fapados légitársaság viselt dolgairól, kellő mennyiségű információ hiányában, valamint büntetőjogi felelősségem tudatában itt és most nem írnék véleményt. Azáltal pedig, hogy az általam frekventált útvonalakon monopolhelyzetet nyertek el, honlapjuk furfangjait, a jegyfoglalás internetes fifikáját és “apróbetűs” cseleit, az “észrevétlenül” hozzáadott költséget és azt, hogy mindez miként terheli a repülni vágyó gyanútlan polgár büdzséjét, hiába is taglalnám. Mindezek helyett röviden elmesélem a Bolyai Farkas Líceum XII. D. osztályának 35. érettségi találkozója alkalmából Budapest- Marosvásárhely útvonalon megejtett, határozottan fapadosnak nevezhető repülésem történetét.

2008. áprilisában, tehát 1973-ban érettségizett osztályunk 35. éves találkozója előtt két hónappal, elképesztően magasan kvalifikált számítógépes tudásomnak köszönhetően sikerült lefoglalnom egy “oda-vissza” utat Budapest Ferihegy 1 – Marosvásárhely viszonylatában. A magyar érdekeltségű fapados repülőtársaság által a visszaigazolás, illetve az utazás értékének megfelelő forint-összegnek a bankszámlámról történő leemelése annak rendje és módja szerint megtörtént.

Alig két hónap telt el tehát, amikor naivan és gyanútlanul megérkeztem az – akkor még működő – Ferihegy 1 nevezetű objektum várótermébe. Derűsen, majd némileg elbizonytalanodva, utóbb kissé hitetlenkedve kémlelem az érkező és induló repülők hirdetőtábláját…és nem találom a Budapest-Marosvásárhely járatot…helyette (?) azt olvasom, hogy “Ferihegy 1 – Cluj-Napoca“.

Guruló bőröndömet magam után vonszolva hatolok az információs pulthoz, ahol az esélyes nyugalmával lobogtatom két hónapja kinyomtatott repülőjegyemet, melyen nem az áll, hogy Ferihegy-Kolozsvár, hanem egészen egyértelműen: “Budapest Ferihegy 1- Marosvásárhely.”

- Tisztelt uram! – szól az itt éppen szolgálatot teljesítő hölgy okvetetlenkedő jegymutogatásomra válaszolva - a repülőtársaságnak jogában áll a menetrenden változtatni...

- Na de, hölgyem, az úgy-e egészen nyilvánvaló, hogy a társaságnak ebben az esetben – rendelkezvén @-címemmel és mobil-telefonszámommal – a változtatásról kötelessége szólni a kuncsaftnak ?!

- Nem uram, a repülőtársaságnak jogában áll…stb., stb… Egyébként amennyiben válaszom nem kielégítő, szíveskedjék a “Jegyeladás” pultnál reklamálni.

A “Jegyeladás” pultnál jegyemet újfent lobogtatva röviden felvezetem sérelmemet, mire az ott szolgálatot teljesítő, 30 körüli, melírozott hajú fiatalember elkezdi, illetve elkezdené “a repülőtársaságnak jogában áll...” kezdetű szöveget, de félbeszakítom és némi türelmetlenséggel a hangomban határozottan megismételem: “Uram, az én jegyem nem Kolozsvárra, hanem Marosvásárhelyre szól!”… mire ő, a melírozott: “Ezek szerint Önnek kolozsvári leszállás nem felel meg?”

Ekkor – mint utólag kiderült, helyesen – “bekeményítettem” és következőképpen válaszoltam: “Ne haragudjon, fiatalember, de ha Önnek ma délután hatkor egy gyönyörű tizenéves, hosszú combú lánnyal van találkája és helyette ‘Szia, Szivi’ köszöntéssel egy ötven körüli, kétes nemi identitású férfi jelenik meg a randevún, az Önnek elfogadható?”

E mondatot követően látni lehetett, ahogy “beindul” a fiatalember képi fantáziája. Egy perc elteltével a pult mögül kinyúlva kezembe nyom egy papírfecnit: a fapados légitársaság magyarországi központjának telefonszámát.

Nosza, nekiveselkedek, bepötyögöm a számot, a “vonal” végén fiatal női hang, a felvezetett szöveg (“ a repülőtársaságnak joga van…blablabla…“) ugyanaz, mire én:

- Kedves Hölgyem! A helyzet a következő: ad egy: azáltal, hogy a változásról, a Marosvásárhely helyett Kolozsvárra áthelyezett leszállásról nem értesítettek, Önök súlyos mulasztást követtek el, ad kettő: a marosvásárhelyi repülőtéren ekkor és ekkor a román kormány miniszterei várnak rám (nota bene: ez véletlenül igaz volt), ad három: határidőre kell Budapestre visszaérnem, ad négy: mindezek alapján az Önök cégét fel fogom jelenteni.

A vonal másik végén csend. Fiatal hölgy némi erőteljes lélegzetvételt sejtető hosszú szünetet követően szólal meg: “-Doktor úr, türelmét kérem...” majd mintegy három perc múlva az éterbe visszatérvén ekként szól: “Doktor úr, a repülőgép Marosvásárhelyen fog leszállni.”

“-És a pilóta tudja?”- kérdem én.

” -Most már igen” – válaszolja Ő.

Másfél óra múlva a magyar résztulajdonú fapados légitársaság Airbus 310 típusú légi járműve szövődménymentesen landolt a Marosvásárhely közelében lévő Vidrátszeg repülőterén.