Prológus

A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban, 1973.-ban végzett, XII. D. osztály története mindenképpen figyelemre méltó, ugyanis az erdélyi közoktatás történetében azóta is egyedülálló módon a 40 (azaz negyven) tagú középiskolai osztályból harminckilencen végeztünk főiskolát vagy egyetemet, ami – magyar tannyelvű osztályról lévén szó – a Ceausescu-rezsim vezette és a Securitate által felügyelt Romániában tudomásom szerint azóta is rekordnak számít.

Már a “kezdet” is sajátos volt, ugyanis – szintén egyedülálló módon – a Bolyaiba, az 1969-73-as ciklus magyar tannyelvű tagozatának 80 helyére 160-an jelentkeztünk, tehát már ott és akkor kétszeres túljelentkezés volt…

A felvételi vizsgák – 1969. júliusában – annak rendje és módja szerint lezajlottak és éppen szabadtéri, háztömbök közti gombfoci-bajnokság elődöntőjének legizgalmasabb pillanatát “használta ki” – a Bolyaiból éppen hazatért, érettségi vizsga előtt álló – szomszédom, hogy közölje: ” – Gratulálok az első helyedhez…!” “- Bocsánat, Árpi, de ez még csak elődöntő…- válaszolom”. ” – Nem, nem a gombfociról: a felvételi vizsgáról beszélek!…Első lettél!…”- mondja ő. “Nem, Árpi, ez nem lehet igaz!…”- így én…majd gombokat, focilabdát és a szalonképesség látszatát is mellőzve kezdtem eszeveszett rohanásba…tömbházunk közel három kilométerre volt a Bolyaitól…céklavörös fejjel, erőteljesen lihegve érkeztem az iskola bejáratának huzatos árkádjai alá, a hirdetőtáblákhoz. Percekig kellett keresgélnem, de végül szembesültem az addig elképzelhetetlen valósággal: az 1969-70-es tanévben, az iskola történetének addigi legmagasabb pontszámával, elsőként jutottam be Közép-Kelet Európa legpatinásabb és talán legerősebb reál-tagozattal bíró líceumába, a Bolyaiba…

Négy év telt el: 1973-ban érettségiztünk. Mint említettem, végzős osztályunkból, a XII. D.-ből egy kivétellel mindnyájan egyetemet vagy főiskolát végeztünk, ami első sorban párját ritkítóan kiváló tanári karunk, kiváltképp – Isten nyugosztalja – osztályfőnökünk,

Kirsch Márta

matematika-tanárnő

érdeme.

Ilyen előzményekkel folytatom majd “Érettségi találkozó” című karcolataimat, de előbb a 40. találkozó marosvásárhelyi tetthelyének megközelítése, azaz a fapados kaland következik.