Az ügyeleti beosztást készítő kollégák Pünkösd alkalmából rendszeresen “megtalálnak”. Tiltakozni nem lehet, mert alig van orvos. Ennek megfelelően a Bajcsy Kórház Urológiáján sikerült “elnyernem” a május 18.-i ügyeletet.

Ocsúdni sem volt időm: “szolgálatba helyezkedésem” 10. percében beteg jő: őt “mára rendelte vissza befekvésre a tegnapi ügyeletes urológus orvos”.

A kijelentés merőben szokatlan, saját kialakult szakmai rendünkkel és a szokásjogunkkal ellentmondást sejtető volt. Mint pár perc múlva kiderült, joggal éltem a gyanúperrel: az történt ugyanis, hogy a területileg illetékes urológus szakorvos kolléga 17.-én, pénteken reggel fent említett, köves veselezáródás okán veszélyeztetett 50 éves nőbeteget a szakma szabályai szerint sürgősséggel kórházba utalta, az ügyeletes kolléga ennek megfelelően azonnali kórházi felvételt tartott szükségesnek… a döntést viszont a kedves páciens felülírván otthonába távozott, majd 18.-án, szombaton reggel döntött úgy, hogy “engedi magát gyógyíttatni”.

Első ügyeleti perceimben szembesültem tehát alábbiakkal: az “alapszituáció” az, hogy egy páciens öntörvényű módon viszonyul saját magához, betegségéhez, az egészségügyi rendszerhez és az egészségügyben dolgozókhoz egyaránt… az orvos pedig valójában “kiszolgáltatott”, ugyanis ebben a helyzetben nem reagálhat adekvát módon, mert ha ezt tenné, vétene esküje és az erkölcs ellen. Az orvos tehát tudomásul veszi a méltatlan eseményt: a helyzetet és a beteget szubjektív ítéletétől és magánvéleményétől elvonatkoztatva kénytelen kezelni. (A “történethez” hozzá tartozik, hogy említett páciens munkanélküli és egy nappal korábban nem azért távozott saját felelősségére osztályunkról, mert elintézésre váró országos ügyei adódtak volna.)

Fentieknek megfelelően a beteget – szíves engedelmével – osztályunkra felvettük, gyors kivizsgálásnak és erőteljes gyógyszeres, infúziós stb. kezelésnek vetettük alá. Az intenzív kezelés ellenére – és várakozásunknak megfelelően – a beteg veséjét és életét megmentendő sürgős műtét vált szükségessé. A beteget a szakma szabályainak megfelelően 18.-án éjszaka megoperáltuk, azóta köszöni szépen, jól van és vélhetően, ha elmagyaráznám, se értené, hogy “mi volt vele a probléma”?

Ma már – magasan kvalifikált jogászainknak hála – a “betegjogok” paragrafusainak elképesztő mérvű tárháza áll rendelkezésünkre. Az viszont, hogy a páciensek, az egészségügyi ellátást igénybe vevők milyen mértékben, meddig és miként packázhatnak az ellátást nyújtó személyzettel, valami miatt a mai napig sincs szabályozva – és ebben az “ex lex” állapotban, a szabályozatlanságban,  szabályozhatatlanságban iszonyú nagy a (jobb- és baloldali) sajtó felelőssége.