Erőss Zsolt hegymászónak és 27 éves társának másfél nappal ezelőtt a Himaláján, a Kancsendzönga csúcs alatt, annak megmászását követően, valahol nyolc kilométeres magasságban nyoma veszett.

“Ha szegről-végről nem is, de csíkszeredai származásunk és felmenőink okán bizonyos mértékben mégiscsak rokonok vagyunk” – állapítottuk meg Erőss Zsolttal, amikor – öt, vagy hat éve – a Csaba Házban sikeres Himalája-expedíciója vetített-képes beszámolóját követően beszélgettünk hosszasan.

Néhány hónap múltán – talán 2010 őszén – a Magyarország történetében egyedülállóan sikeres székely csúcsmászó a Felvidéki hegyekben fatális balesetet szenvedett: nyílt lábszártörését követően jobb lábát amputálták.

Arra pedig, hogy ennek ellenére Erőss Zsolt – egy négy, és egy egyéves gyermek édesapja – a hegymászást mi okból tartotta fontosnak folytatni, egy interjúban felesége válaszolt: “Ő ebben egyedülállóan jó és én ezt elfogadtam”.

Kedves Zsolt! Kedves Hópárduc!

Amikor egy héttel ezelőtt – valami miatt – felmentél a Kancsendzöngára, pontosan tudtad, hogy azt túl is kell élned, hisz’ két apró gyermeked vár Rád otthonotokban. Tudjuk, hogy megmásztad a csúcsot, tudjuk, hogy jössz lefelé, tudjuk, hogy mérhetetlenül fáradt vagy, ezért nem adtál eddig hírt magadról. Gyermekeid, feleséged és mi mindannyian – székelyek, magyarok – várjuk, hogy jelentkezz…arról szó sincs, hogy nem fogod túlélni, hisz’ túl kell élned…úgy-e, túl akarod élni…különben miért csináltad…?! Kérünk tehát, hogy mielőbb jelentkezz!