Simor, Braun és a többiek (5.)

“A nemzeti bankok függetlenségének elve, már ami első sorban a kis államokat, a gyengéket és a ráutaltakat illeti, az egyik legrégibb liberális gyarmattörvény, amely éppen hogy nem függetlenséget, hanem sorba állítottságot jelent. A nemzeti bankok közös háttérhatalmi irányításban vannak láncba fűzve és nemcsak a váltakozó előjelű kormányoknak nincsenek kiszolgáltatva – ami önmagában helyes volna -, hanem a nemzetek sorsalakításába sincsenek beleállítva, sőt, ha találnak élükre egy olyan sötét nemzetközi tárnokmestert, mint Simor, a nemzetellenesség erődítmény-rendszerévé válhatnak. Ezért az MNB kulcskérdés. Simorék kamatpolitikája roppantul megnehezíti és megdrágítja a kormány pénzhez jutását, együttműködése a Soros-féle spekulánsokkal halálos veszedelem.” (Csurka István, 2012. január)

A magyar “rendszerváltást” megbénító Fekete-Surányi-Simor jegybank-korszak végéhez értünk. Monetáris politikánk – nemzetünk – számára meghatározó döntést tesz közzé holnap Magyarország Miniszterelnöke.

.