F. év február 17., 19., 21.-i jegyzeteimre (l. ott)  ”Székelyföldi harc az anyanyelvért” címet viselő tudósításában “válaszol” Rostás Szabolcs, a Magyar Nemzet munkatársa a napilap ma megjelent számának 9. oldalán:

“Zászlóháború után nyelvháború robbant ki Székelyföldön magyar önkormányzati vezetők és a román hatóságok képviselői között. (…) Ráduly Róbert, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elöljárója egy hétfő esti rendezvényen beszélt a magyar nyelvhasználatról, amikor a negyvenezer lakosú, 80 százalékban magyarok lakta Csíkszereda főterén ünnepélyesen felvonták a székely zászlót. (…) Aznap a bukaresti diszkriminációellenes tanács pénzbírsággal sújtotta Rádulyt amiatt, hogy a magyar nyelv ismeretét is feltételül szabta a városi főépítészi állás betöltésére kiírt pályázaton.

>Legyen világos: Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete nem diszkriminatív, hanem kötelező. A prefektustól a román rádiók és televíziók tudósítóiig mindenkinek, aki a székelyek adójából él, ismernie kell anyanyelvünket.< jelentette ki Ráduly Róbert.

Ezt követően közölte Mircea Dusa szociáldemokrata politikus: a napokban Csíkszeredába utazik, hogy ellenőrizze, megszólalhat-e még románul és kell-e útlevelet felmutatnia?”

Nyájas Olvasó! Elmondanám, hogy nagyjából összes felmenőm Csíkszeredában született. Ott, akkor, amikor Ők születtek, majd amikor én születtem és nőttem fel Székelyföldön, román szót elvétve lehetett hallani. A magyarországi szocialisták által 2004. decemberében románnak deklarált nagyszüleim egyetlen megveszekedett román nyelvű összetett mondatot sem tudtak. Ráduly Róbert szándéka tehát támogatandó. Ugyanakkor döbbenetes – és Ráduly pártja, az RMDSz utóbbi 23 évének kudarca -, hogy ma Csíkszereda lakosságának 20 %-a román (!!)

Úgy-e, Nyájas Olvasó, nem kell mondanom, hogy Mircea Dusa szociáldemokrata politikus aggodalmai vágyaimat tükrözik?