Némi – baráti – feddést voltam kénytelen elkönyvelni azt követően, hogy tavaly október 9., 15. és 31.-én (l. ott) “Simor, Braun és a többiek” címen közzétettem a Magyar Nemzeti Bank és Elnökének viselt dolgai és tevékenysége kapcsán született gondolataimat. 2012. október 9.-i írásom némi megütközést kiváltó zárómondata ekként hangzott:

“…minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy Simor András személye a “független” “Magyar” “Nemzeti” Bank élén nemzet-stratégiailag rendkívüli mértékben aggályos és nemzetbiztonsági kockázatot jelent.”

…és alig negyed évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kedvenc napilapom 2013. január 31.-i számának 11. oldalán következő mondatokat olvashassam:

“Háromezer milliárd forintra is tehető az a kár, amelyet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) élén Simor András okozott az országnak. Legalább ekkora tehertől szabadíthatta volna meg a költségvetést, ha a monetáris politika alakításában követi a világban lezajlott változásokat – véli Lentner Csaba közgazdász.”

Nocsak! Csak nem?! Vagy mégis?!