1980 novemberében, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Urológiai Osztályán végzett néhány hetes áldásos tevékenységem nyomán kézhez vett első, 1700 forintnyi általános orvosi fizetésemből ( a borsodi bányászok akkortájt mintegy 10.000 forintot kerestek havonta) egy doboz “Borsodit”, egy doboz Peer típusú cigarettát és egy szál rózsát vásároltam. A rózsát – ifjonti férfi romantika – orvosszállói szobámban lekváros üvegben, vízbe helyeztem, majd a szocreál karosszékben ülve – jobb és bal lábam a nem kevéssé leharcolt egy személyes fekvőhelyen keresztbe téve – kibontottam a sört és rágyújtottam… Szobám ablakából a művese-osztályra és a 2500 ágyas kórház egyik parkolójára lehetett látni.
1980-at írtunk tehát. Ültem a szobámban, kortyoltam a sört, pöfékelve bámultam a jövőt és erőteljesen hittem, éreztem, hogy előbb-utóbb LESZ RENDSZERVÁLTÁS és az egészségügyi dolgozók és a magamfajta “osztályidegenek” sorsa is előbb-utóbb jóra fordul.
Azóta több, mint 30 év telt el. Lett rendszerváltás, de arról szó sincs, hogy az egészségügyi dolgozók és a magamfajta “osztályidegenek” sorsa jobbra fordult volna.
Kórházi osztályunkról napokon belül újabb fiatal szakorvos távozik: egy kis, Svédország nyugati részén lévő urológiai osztályon, havi nettó egy millió forintért fog dolgozni.
Végül – utolsó sorban – a jó hír: a Kormány ígéretének megfelelően szárba szökken a magyarországi egészségügyi dolgozók bérének emelése. Az emelés mértékének méltatását 12 éven aluliak jelenlétében nem ajánljuk.
Biztos úgy van, hogy aki teheti elmegy több pénzért. De úgy gondolom, hogy amikor egész Európa nyugtalan, akkor igenis nagy dolog az, hogy ez a kormány törekszik az egészségügyi béreket rendezni. Én nem hallottam sehol olyan tartalmú nyiltakozatokat, hogy a dolog ezzel el van intézve. Elkezdődött és most első lépésben megvalósult egy olyan intézkedés, amelynek végeredményeként remélhetőleg egyszer s mindenkorra vége lesz az orvos-beteg hálapénz által befolyásolt viszonynak. A kormány megörökölt egy – , hogy Önt intézzem “12 éven aluliak jelenlétében nem ajánljuk” – helyzetet, amit nem lehet néhány év alatt helyrehozni, a nemzetközi nyomás gyakorlás súlya alatt meg pláne! Szóval, türelem, türelem! Én imádkozom, hogy a jelenlegi kormányfő és kormánya több cikluson át tudjon kormányozni! Önnek is szívből, ezt ajánlom a fanyalgás helyett!
M
Kedves Magdi!
“Fanyalgásról” szó sincs, de tisztelettel kéretik tudomásul venni, hogy jómagam nem csak minden erőmmel nemzetemért harcoló kormánypárti politikus, hanem – talán nem utolsó sorban – orvos vagyok. Jómagam is remélem, hogy előbb-utóbb véget ér “az orvosok nem a fizetésükből, hanem a paraszolvenciából élnek” típusú köznépi gondolatkör és csuklómozdulat. Akárcsak a reményt vesztett és külföldre távozott közel 4000 (!) kollégám, a fizetésemből – és nem Lajos bácsi ezer forintjából – szeretnék (meg)élni, a fizetésemből – és nem Jolán néni 500 forintjából – szeretném piciny családomat eltartani. És ez sem fanyalgás.
Őszintén örülök, hogy eszmét cserélhettünk.
Üdvözlettel
dr Fenke Ferenc