3 éve egy veszprémi lokál előtt segélyből és bodzagyűjtésből élő, húszmillió forintos BMW terepjáróval közlekedő, pszicho-szocio-ökonomikusan “halmozottan hátrányos helyzetű” magyar állampolgárok különösebb okok és előzmények nélkül, “l’art pour l’art”, egy román fiatalembert – válogatott kézilabdázót – szúrtak szíven, segítségére siető társait pedig egy életre megnyomorították.

Két hete Pécsett szintén “halmozottan hátrányos helyzetű” előember bestiális módon egy tündéri 25 éves magyar lányt küldött értelmetlen halálba.

Néhány napja Győrött egy négy gyermekes családanyával végzett volt élettársa.

Elmúlt napok eseményei nyomán politikai szerepvállalásom ismeretében számosan – kollégák, betegek, ismerősök – kérdezték, hogy mi a véleményem a halálbüntetés esetleges visszaállításáról. Magánvéleményem helyett hangsúlyoznám, hogy a jogalkalmazás e szegmense Európai Uniós csatlakozásunk óta nemzetközi szabályozás tárgyköre. Arról pedig, hogy a “szemet szemért, fogat fogért” talmudista alapvetés hangoztatásával “keresztény” gyökerű magyar parlamenti párt miként szándékozik az elkövetkezendő országgyűlési választások alkalmából szavazatokat gyűjteni, megint csak nem óhajtanék vitát nyitni.

Az emberélet szándékos kioltását pedig meg kell torolni. Életfogytiglan.