Mai fogadóórám végeztével vegyes érzelmekkel távoztam a Hivatal 303. szobájából.

Örömömre szolgált, hogy a /4. számú/ képviselői körzetemben lakók egyre inkább magukénak érzik a velem közös feladatot: a Városközpont felvirágoztatását, valódi “rehabilitációját”. A Tabán utcai játszótér példás (egészen pontosan: képviselői keretből megvalósítottan ezideig példátlan) felújításán felbuzdulva a Ferihegyi út páros oldalának tömbjei között elhelyezkedő játszótér újjáépítését szorgalmazó anyukák kerestek meg…

Eddig soha nem ígértem megvalósíthatatlant… Igyekszem képviselői keretemmel okosan gazdálkodni, így minden valószínűség szerint kérésük megvalósítható. Arra a kérdésükre viszont, hogy az utóbbi több, mint 12 évben – három önkormányzati ciklus alatt – a balesetveszélyes, “lepukkant” játszóterekre elődeim mi okból nem fordítottak kellő pénzt és figyelmet, nem tudtam válaszolni.

Mai két, következő megkeresésem a területileg illetékes Evangélikusokhoz kapcsolható: az Egyházközség egyik tagja fogadóórámon csak és kizárólag annak okán tartotta fontosnak felkeresni, hogy kifejezze elismerését Egyházuk és híveik érdekében kifejtett közéleti szerepvállalásom okán (erdélyi származású római katolikusként is büszkén viselem ennek ódiumát). Megígérvén, hogy továbbra sem cselekszem másként, köszönetét kellő tisztelettel fogadtam.

A képviselői körzetemben található Laborcz Ferenc Általános Iskola korábban súlyos beteg – ma már gyógyulóban lévő – Dozsák Adrienn nevű tanulója érdekében – adománygyűjtés céljából – az Evangélikusok által másfél hónapja szervezett nagyszerű koncertről ejtettem már szót. A koncert fenomenális, a gyűjtés sikeres volt. Ma, fogadóórámon Adrienn Édesanyja – korábban Polgármester úrtól, ma tőlem is – lakhatásuk biztosításához kért sürgős segítséget. Jómagam minden lehetséges segítséget megadok. Szintúgy kérem Nyájas Olvasót: amennyiben teheti, segítsen. Elérhetőségem adott.

Fenti kép, Nyájas Olvasóm, nem tibeti zarándokok sátortábora, nem is szomáliai menekülteket ellátó ENSZ-misszió, nem a földrengés sújtotta Anatólia túlélőit ábrázolja, nem is a borneói szökőár helyszínén, hanem Semmelweis Ignác minden évben bográcsolással (is) megünnepelt születésnapján, a Bajcsy Kórház parkolójában készült.

Az idei ünnepi főzőverseny “de facto” győztese az Urológiai Osztály rizseslecsója volt – “de jure” valamilyen “áutszájder” csülkös babgulyás nyert – jelen alanyi blogíró azzal viszont eldicsekedhet, hogy miután a pazar kínálatot ( a teljesség és pontosság igénye nélkül: az érgyógyászok töltött káposztáját, a sürgősségiek pacalpörköltjét, a nőgyógyászok grillezett padlizsánját, a kardiológusok szív-máj-pörköltjét) huszárosan végigkóstolta, szövődménymentesen sikerült távoznia…

Semmelweis-nap alkalmából nincs betegfelvételi “moratórium” – napközben több, a X. és a XVII. kerületből beküldött sürgős esetet láttunk el.

Az egészségügy radikális átszervezése – és Semmelweis-nap – közepette és ellenére a Bajcsy Kórház tehát változatlanul üzemel.

“E héttől kezdődően a háziorvosok is megkapják a tájékoztatást arról, hogy területükön mely ellátási típusért melyik intézmény felel – mondta Szócska Miklós az m1 Lényeg című műsorában” (MTI, Magyar Nemzet)

Azt a kérdést, hogy X rákoskeresztúri vagy Y mendei körzeti orvost miért nem lehetett a területi átrendezésről három vagy négy hónapja tájékoztatni és miért holnap, vagy holnapután kell szembesülnie azzal, hogy pl. gyomortükrözésre vagy veseröntgenre május végén vagy június elején Z intézménybe előjegyzett betege július elsejétől már nem oda tartozik, ahová előjegyzése szól, már fel sem teszem.

Pest megye XVII. kerülethez közel fekvő településeiből nálunk jelentkező betegek százait láttuk el ( nem kötelező feladatként, kvázi “szívességből”) az elmúlt évtizedekben. Július elsejétől viszont a Bajcsy Kórház által kötelezően ellátandó terület szakmáktól függően, jelentősen bővül – a hagyományosan a Bajcsyhoz tartozó X. és XVII. kerület mellé csaknem minden szegmensben “elnyertük” például a XIX. kerületet. Hozzánk csatolták továbbá Pest megye Tóalmás -Tápiószecső – Vasad vonaltól nyugatra eső részét (ami kézenfekvő lett volna: Pécelt, nem). Fenti változtatások a gyakorlatban azt jelentik, hogy július elsejétől az előjegyzési idő a XVII. kerületi betegek számára is nőni fog – de még mindig nem lesz az Unió 4-6 hónapos szakorvosi várakozási listáihoz hasonlítható – érdemes lesz tehát a másfél éve általam is közzétett telefonszámokon (+361/4329606 , – 07 , -08) minden szakrendelésre jó időben bejelentkezni. “Sürgősséget” ezen túl is minden szakrendelő előjegyzés nélkül ellát, de kéretik tiszteletben tartani, hogy – példának okáért – a fél éve deréktáji fájdalmakat okozó lúdtalp nem képezi az ortopédiai sürgősségi ellátás tárgyát, mint ahogy a potencia-zavar, vagy a “felfázás” tünetei alapján 2×2 Sumetrolim tablettát igényelő húgyhólyaggyulladás sem feltétlenül a sürgős urológiai sebészet tárgyköre.

“Szócska Miklós kiemelte: az egészségügy újraszervezésében július elseje nem a végállapotot jelenti, hanem a kezdetet.”

Államtitkár úr – nyilván – biztos ebben.

Alábbi írás nem Vermeer közel 400 éve született, hasonló címet viselő festményének elemzése, nem is a festmény ihlette, 2003.-ban készült nagyszerű film parafrázisa… nem, nem erről van szó, viszont Nyájas Olvasó egy – fentiekhez képest profán – ma megélt élményünk részese lehet.

Tudván, hogy – a szokásoktól merőben eltérően – e hét végén semmilyen kórházi, ügyeleti és társadalmi, közszolgálati feladatot nem vállaltam, nejem és gyermekem ellentmondást nem tűrő, közös, egyidejű és egyhangú felkiáltással úgy döntött, hogy ma kora reggel látogatást teszünk a néhány hete Mátyásföldön üzemelő Erzsébet ligeti Strandon. Szó szót, majd tettet követett: hajnali negyed tízkor már ott nyüzsögtünk a strand ragyogó gyepén. A nyugágyat lepucolni, a napernyőt kinyitni, gyermekemre fürdőnadrágot adni sem volt időnk, amikor – mivel lehetetlennek bizonyult figyelmen kívül hagyni – arra lettünk figyelmesek, hogy a strand területére megérkezik…mit megérkezik…bevonul Aphrodité és Héphaisztosz… bevonul tehát korunk ragyogó párja: a húsz év körüli, csíknyi bikiniben feszítő, szőkére festett, göndörített hajában hatalmas lila rózsát, keresztcsonttájékán kéttenyérnyi tetoválást viselő, hájait magabiztosan remegtető leány és párja: fején szőke hajformájú csíkkal bíró, 175 centiméter magas, kb. 90 kilós ( ebből netto 65 kiló műizom), szintén agyontetovált, kockahasát diszkréten zsírral álcázott, mindigmerev “macsó”. Bevonultak tehát a strand területére és ettől kezdve csak és kizárólag rájuk lehetett – szabadott – figyelni lévén, hogy a kiskorúakra való tekintet nélkül elölről, majd hátulról, csókolózva, egymáson ülve kenegették egymást fényvédő faktorokkal, majd a 120 centiméteres medencébe hatolva – mint Poszeidón és Néreisz, a közönség “örömére” folytatták ugyanazt…

Fenti látványtól megkíséreltünk elszakadni, így negyedórányit a nejem által “forgatósnak” elkeresztelt -nagyszerűen megépített – sodrófolyosóban visítoztunk, amikor pedig a sodrásnak vége szakadt – és a hihetetlen sebességgel “közlekedő” gyermekemet sikerült végre utolérnem – békésebb vizekre “eveztünk”, ahol a következő látvány fogadott:

Kigyúrt”macsó” és a bongyorhajba tűzött hatalmas lila rózsa tulajdonosa a 120 centiméteres vízben álldogálva mereven néz maga elé – körülöttük kisebb sokadalom. A beszédfoszlányokból sikerült csupán tájékozódnunk (ezt is természetesen gyermekem hallotta meg) afelől, hogy csíkbikinijű, tetovált fiatal hölgy vízbe esett, igen értékes gyöngyfülbevalója lázas keresésének vagyunk szemtanúi.

A kétségbeesett kutakodás valahányadik percében nagyszerű “macsó” és rengő idomú kedvese mellé, a partra érkezik a vélhetően segítségül hívott két úszómester… egyikük kisvártatva kigyúrt “macsó” felé rikkant: “- Ott van ni, a hölgy lábánál a gyöngy fülbevaló – láttam csillogni, merüljön gyorsan alá!”

Mire kigyúrt “macsó”, falfehéren: “- Nem tudok úszni…!”

Megérkezvén ma reggel Rákosmente 4. számú egyéni választói körzetének csaknem közepén elterülő munkahelyemre, a Ferihegyi út 95. alá, a betegeknek fenntartott parkolóban a következő látvány fogadott:

Még egy olyan zivatar, amilyen mára virradóra zúdult Rákosmentére és lelki szemeimmel máris látom a Trabantjuk tetejére erősített csáklyával érkező, a Suzukijuk után gumicsónakot vonszoló, gólyalábakon, vagy szörfdeszkán közlekedő gyógyulni vágyókat…

Télen viszont fölösleges a Fő térre műjeget telepíteni, hiszen az ábrázolt terület téli sportokra való hasznosítása a Fővárosnak és/vagy a Bajcsy Kórháznak a vizitdíjnál is komolyabb bevételt jelenthet…

Az sem kizárt viszont, hogy a vízelvezetést lenne szükséges valamilyen módon megoldani…

Részlet a kormánypárti Magyar Nemzet c. napilap június 20.-i számának első oldalán megjelent, “Átalakuló kórházi ellátórendszer” című, Zivkovics Natália által jegyzett cikkéből:

“Alig több mint egy hét múlva újjáalakul a kórházi ellátórendszer Magyarországon. Számos fekvőbeteg-ellátó intézményben egész osztályokat zárnak be, elsősorban olyan kis szakmákban, mint a szemészet, az urológia vagy a fül-orr-gégészet…” (Itt és most ne firtassuk, hogy mi okból lett “kis szakmának” minősítve az elképesztő precizitást és műszerezettségi igényt felmutató szemészet, vagy a 4-6-8 órás radikális műtéteiről “elhíresült” gégészet vagy urológia…engedtessék e megállapítást az ifjú újságíró tájékozatlanságának rovására írni…)

“Sem a betegek, sem a háziorvosok nem tudják például, hogy hol milyen változások lesznek, melyik beteget hová kell majd beutalni. A minisztérium szerint továbbra is mindenkinek a háziorvosát kell felkeresnie, akik az interneten keresztül megnézhetik, ki hová tartozik. A kórházigazgatók úgy látják: az újonnan hozzájuk kerülő páciensek ellátásáért senki sem garantálja számukra a finanszírozást(…) Az említett változásokból következik, hogy át kellett szervezni a beutalási rendet. Azokat a betegeket, akik eddig olyan kórházhoz tartoztak, amelyben most megszűnnek bizonyos ellátástípusok, más helyre kell irányítani. Újra kellett osztani az intézmények területi ellátási kötelezettségét is, amely meghatározza számukra, hogy mely településekről érkező betegeket kell kötelezően ellátniuk”

Arról, hogy a XVII. kerületi betegeket – tehát mindazokat, akikért felelősséggel tartozom – milyen módon érinti fenti , a minisztérium által vezényelt átalakítás, honlapomon rövidesen tájékoztatom.

A kicsinyek azt már a múlt hét végén birtokukba vehették, de tegnap, június 13.-án, Riz Levente polgármester úr jelenlétében hivatalosan is átadtuk a Tabán utcai új játszóteret:

Az új eszközöknél csak a gyermekek jókedve volt magával ragadóbb:

A Napsugár Óvoda legtehetségesebb csemetéi által előadott – X-faktor-selejtezőre hajazó – nagyszerű műsort a lehető legrosszabbkor rázendítő eső szakította félbe:

Legközelebb esőnapot is beiktatunk…

Holnapután, június 13.-án délután fél ötkor Riz Levente polgármester úr jelenlétében “hivatalosan” is átadjuk a környéken lakó gyermekeknek a Tabán utcai játszóteret.

Kérem mindazokat, akik tehetik: tiszteljék meg jelenlétükkel az ünnepélyes átadást.

Örömhír: végre elkészült a Tabán – Akácvirág utcák szegletében található játszótér:

Annak idején (l.: a 2010. október 25.-i jegyzetet) közel kétszáz aláírással alátámasztott kérésnek eleget téve ígértem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a területen uralkodó áldatlan állapotok jobbra forduljanak. A játszótérre egyéni képviselői keretemből jelentős összeget (l.: 2011. november 26.-i blogjegyzet) fordítottam és úgy tűnik, megérte:

Most már csak Önökön, Anyukákon és Apukákon, valamint gyermekeiken múlik a létesítmény épségben történő megőrzése. Addig is, amíg “hivatalosan”, át nem adjuk, kértem az illetékeseket, hogy nyugodtan nyissák meg a játszóteret a gyermekek számára. Kérem, őrizzék azt meg épségben! (Megjegyzem: ha a játszótér iránti igény közel kétszáz aláírója mindösszesen fejenként évente 2 /azaz kettő / napig “de facto” VIGYÁZ az objektumra, minden bizonnyal sikerül megelőzni a  szándékos károkozást.)

Önfeledt, vidám játékot kívánok, gyermekek! Kérlek Titeket, vigyázzatok a játékokra, de főként magatokra!

Történt vala, hogy ma reggel is menetrendszerűen megérkeztem Rákosmente 4. számú egyéni választói körzetének középpontjában elhelyezkedő munkahelyemre (Ferihegyi út 95). A Rendelőintézetnek az ott dolgozók számára kijelölt parkolóját a Főváros mintegy tíz éve ennek megfelelő, félreismerhetetlen táblákkal látta el, ezt a kerületi lakosok, betegek, a postára és a megújult városközpontba induló bevásárló turisták egyaránt igyekeznek tiszteletben tartani.

Élt, él és élni fog viszont egy Istent és embert nem ismerő, humán-etológiailag többé-kevésbé pontosan körülírható, különös anyagból gyúrt népréteg, mely szokásjogra, szabályra, törvényre fittyet hányva saját jogait és szabályait önnönmaga jelöli ki.

Történt vala tehát, hogy munka – és parkolóhelyemre megérkezvén a következő látvány fogadott:

Igen: nem csalás, nem ámítás, Nyájas Olvasó nem téved, jól látja, a Rendelő parkolójában, az egészségügyi dolgozóknak táblával biztosított, fenntartott helyen egy szerény, mintegy nettó 14 millió forintos, vadonatúj, metál-párducfekete BMW típusú személygépjármű helyezkedik el. Amennyiben Nyájas Olvasó idejét és energiáját nem kímélve nem átallja fenti képet alaposabb vizsgálódás tárgyává tenni, rövid időn belül megállapíthatja, hogy – ez sem csalás, sem ámítás -, a mintegy nettó 14 millió forintos BMW szélvédője mögött rokkantságot igazoló kártyát helyeztek el:

A – nyilván, súlyosan mozgáskorlátozott – kerületi polgár tulajdonát képező gépjármű felületes vizsgálatának során az is kiderül, hogy németországi tuning-műhelyben elvégzett állagjavítása nyomán mintegy 3 millió forint hozzáadott értéket visel – vélhetően annak okán, hogy rokkant tulajdonosként igény lehet a karamell-színű bőrülésekre, a jármű 6,1 másodperces gyorsulására és 310 km/órás végsebességére egyaránt.

A halmozottan hátrányos helyzetű, súlyosan mozgáskorlátozott magyar beteg, a 14 millió forintos tuningolt sportkocsi tulajdonosa reggel nyolckor szemrebbenés nélkül leparkol tehát tilosban, a rendelőintézet mögött, huszadik éve a rendelőben éhbérért robotoló Bogi nővér ütött-kopott Marutijának helyén… és ha bárki, bármilyen szövegkörnyezetben, bármilyen hangsúllyal e tényt szóvá teszi… (kérem, folytassák – helyettem – a mondatot)…

Fenti epizód a kortárs magyar valóság egy igen szűk, de – sajnos – jellemző szegmense. Egy “bagatell” kapcsán őszinte kíváncsisággal, keresztényi alázattal és kellő tisztelettel – de némileg türelmetlenül – kérdezem tehát: két éve rendelkezünk abszolút nemzeti többséggel, mégis él az arcátlanok, a csalók, az idegenszívűek, a senkiháziak hatalma… meddig?