Kedves rákoskerti barátom tegnap parlamenti látogatásra invitált. Lévén, hogy eddigi életem során sajnálatos módon Magyarország Házának csak az előcsarnokáig jutottam, kis családommal kapva kaptunk az alkalmon és némi fogvacogtató várakoztatást, valamint szigorú biztonsági ellenőrzést követően bebocsáttattunk a csodák csodájába: Parlamentünk megítélésem szerint a világ egyik legkáprázatosabb épülete:

…és egészen elképesztő belegondolni, hogy anno Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Kádár János, Marosán György, Biszku Béla, Aczél György, majd Horn Gyula és Pető Iván alkottak törvényeket és ítélkeztek e helyen a magyarok felett…és arra még mindig várni kell, hogy “a magyar Kormánynak magyar legyen az ellenzéke”…

Jómagam bízom abban, hogy e Házban jövőre is az igazság, Hazánkban pedig a béke honol. Ebbéli reményemben, alábbi, a káprázatos kupolát ábrázoló, tegnap készített parlamenti fotóval kívánok mindnyájuknak derűlátást és sikerekben gazdag Új Évet!

Barátaimnak és felebarátaimnak, minden kedves ismerősömnek és ismeretleneknek, híveimnek és olvasóimnak Aachentől Csíkszeredáig, Porto Alegretől Budapestig szeretetteljes, áldott Karácsonyt kívánok!

Rákosmente egyik legnagyszerűbb – négyes számú – egyéni választói körzetének képviselőjeként december 19.-én, szerdán, a körzet “Kaszáló” nevű kistérségében ünnepség részese lehettem: a városrehabilitáció részeként több, mint 1,1 milliárd forintos ráfordítással korszerűsítettük és akadálymentesítettük a Gólyafészek bölcsődét, realizálnunk sikerült továbbá az “önkormányzati bébiszitterként” működtetendő nyitott bölcsődei csoportot is. Az ünnepélyes átadás a “nagy testvér”, a Csicsergő óvoda 25. születésnapjára esett, lett tehát nagy ünneplés, majd eszem-iszom és dínom-dánom…

Jelen alanyi blogíró – kiscsoportos labdavirtuóz – Polgármesterünk társaságában a bölcsőde új játszószobájában próbálkozott a gyermekek és szülők elkápráztatásával:

A létesítmény felújítása nagyszerűen sikerült – már most érzékelhető a fűtés hatékonysága; a nyílászárók cseréjének költsége néhány téli szezon nyomán megtérül! Jó hír továbbá az is, hogy az ünnepélyes átadás során nem találkoztam duzzogó óvoda-pedagógusokkal, demonstráló dadusokkal, fenyegetőző óvónőkkel, értetlenkedő óvodásokkal és ülősztrájkot tartó túlkoros bölcsisekkel sem…

Marosvásárhely, 1969.  Kőkemény középiskolai felvételi vizsga nyáron a Bolyai Farkas Líceumba, vélhetően – akkor – Középkelet-Európa legkeményebb, magyar nyelvű – négy éven keresztül angol és francia nyelv oktatását ígérő – reáltagozatára. 80 helyre 161-en jelentkeztünk, maximális pontszámmal első lettem.

1969, szeptember 15.: első tanítási nap. A bejutott 80 diákot – humán és reál tagozatosokat – a tanárok, az igazgató kíséretében, osztályaikban látogatják meg. Igazgató úr közli, hogy a magyar humán tagozat első számú idegen nyelve a francia, a második az angol, a reál-tagozaté az orosz (!) lesz. Döbbent csend. (Megjegyzendő: Romániában a Ceausescu-diktatúra virágkorát éljük!). Elsőként én, a hetedhéthatárban ámulatot keltő eredménnyel vizsgagyőztes ocsúdok. Szót kérek. Határozottan, erőteljesen, az izgatottságtól némileg remegő hangon szólok: ” Igazgató úr! Mi nem csak világhírű reáltagozata miatt felvételiztünk a Bolyaiba – és nem kizárólag ezért vagyunk itt -, hanem annak okán is, hogy idegen nyelvként az angol és a francia – és világért sem az orosz – oktatását helyezték kilátásba. Amennyiben Önök ehhez – az orosz nyelvhez – mégis ragaszkodnak, mindazok, akik Önök iskolájába felvételiztünk és most itt vagyunk, szedjük a sátorfánkat és öt perc múlva már itt sem vagyunk”… Egyetértő mormogás a hátam mögött lévő sorokból, állak leesése a tanári kar részéről… Az igazgató néhány perc tanácskozási szünetet kért, majd – a helyzet komolyságára való tekintettel – mintegy ötven perc múlva vonul be újra osztálytermünkbe – ahol egyébként annak idején Bolyai János is koptatta az iskolapadot – és közli, hogy – sajnos – igazunk van, orosz nyelv helyett tehát a reál – és a humán-tagozat egyaránt angolt és franciát fog tanulni.

Fenti történet a minapi diák – és gimnazista-lázongások okán jutott eszembe. Párhuzamot vonni nem könnyű, ugyanis nekem, ott és akkor, 1969-ben, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban 100%-ig igazam volt, a rendszer “sajátosságai” okán mégis megtorlásra számíthattam, a mostani, magyarországi tiltakozó diákoknak nincs igazuk, de a demokrácia okán megtorlástól nem kell tartaniuk és ezt (is) pontosan tudják…

Íme végül két fotó, mely azokat a pillanatokat ábrázolja, amikor percek alatt átfagyott, de minden kétséget kizáróan kiváló emberségről tanúbizonyságot mutató rákosmenti gimnazisták a mai ételosztás előkészítésében segédkeznek:

Nem, nem. Ők nem “ülősztrájkolnak”, nem demonstrálnak, nem tüntetnek, nem vonulnak transzparensekkel a Margit-körúton. Dolgoznak.

A Pál Apostol, a Balassi, a Kőrösi diákjainak segítségével ma is közel 300 adag ételt osztottunk a rászorulóknak.

2012. december 7.-én közel másfél óra leforgása alatt négy hatalmas kondérnyi – megszámlálhatatlan adag – meleg ételt osztottunk a Rákosmentén élő rászorulóknak. Az “ételmű” frakciótársam, Szabó Tiborné munkáját dicséri, de az akcióból derekasan kivették részüket a Polgármesteri Hivatal, a Katolikus Karitász, az Adományház, a Vöröskereszt munkatársai, valamint a Pál Apostol Katolikus Iskola és a Kőrösi diákjai is. A nagyszerű, lencsével “bolondított” gulyásleves csaknem 100%-át sikerült saját kezűleg kiadagolnom:

Ételosztás közben – a hatalmas érdeklődés okán – beszélgetni nem nagyon maradt idő, mégis, az elejtett mondattöredékek iszonyúan nehéz, konvektorral vagy cserépkályhával fűtött lakásban ücsörgők számára elképzelhetetlen életeket hoztak testközelbe. Vendégünk volt több, 4, vagy 8 gyereket nevelő kulturált küllemű, ételhordóval érkező anyuka, valamint pityókos, borostás fiatalember éppen úgy, mint – visszatérőként – az az úr, aki – nyomdafestékért nem feltétlenül kiáltó – néhány tőmondatban ecsetelte, hogy milyen érzés mínusz négy fokban az erdőben aludni…

Soha nem próbáltam, nem éltem meg a fedél nélküliséget, mégis az az érzésem, hogy Ők, a hajléktalan rá, – illetve ránk szorulók – bár általában szabadnak érzik magukat – saját sorsuk rabjai… Racine szavai jutottak eszembe: “Ki rab, mindig borús, magának is kietlen”.

Nagyszerű érzés segíteni.

Jézus eljövetelére való készülődés jegyében ma, Keresztúr Fő terén keresztény egyházaink képviselői mondtak igét:

Annak idején, amikor önkormányzati képviselőként a városközpont rehabilitációjával kapcsolatos tehetetlensége okán számos alkalommal éles hangú kritikát fogalmaztam meg a 2002 és 2006 között regnáló MSzP és SzDSz uralta városvezetést bírálva nem hittem, hogy valaha megérem azt, hogy a XVII. kerület központjában – ott, ahol alig néhány hónapja még autóbuszok végterméke tette lehetetlenné a szövődménymentes légvételt – ma, a gyönyörű, új, közösségi célokat szolgáló téren (nem utolsó sorban: választói körzetem kellős közepén) advent alkalmából több százan mondanak imát és énekelnek egyházi éneket.

A szertartást követően a tömeg a héten felállított szépséges – szintén Rákosmentéről származó – karácsonyfa előtt lévő, az adventi koszorút tartó emelvényhez vonult, ahol Riz Levente polgármester és országgyűlési képviselő – az eső okán elázott kanóccal a létra magasában vívott közel negyedórás hősies küzdelmet követően – meggyújtotta az első gyertyát:

“Ég a gyertya ég, el ne aludjék…” Íme, Keresztúr első – az esővel dacolva égő – adventi gyertyája, háttérben a Pesti út 164. fényei:

Az adventi, a karácsonyi ünnepségek helyi szervezői – Rákosmente Polgármesteri Hivatala, a Rákosmente TV, a Rákosmente Kft – Rákoskeresztúr Fő terét már napok óta “birtokba vették”. Áll már Rákosmente karácsonyfája, az adventi koszorú, állnak az árusok takaros faházai, leterítették már a műjégpálya alapját… (egészen hihetetlen, de 2 – azaz kettő – nap múlva már korcsolyázhatunk is Fő terünkön!) Képünk a ma kora délutáni állapotot ábrázolja:

Holnap, december másodikán délután 4-kor pedig advent első gyertyáját gyújtja meg személyesen polgármesterünk. A tér, a látvány, az alkalom nagyszerű: kérem, aki teheti, jöjjön el!

Tisztelt Képviselő Úr!
Az alábbi próbléma megoldása tárgyában szeretném segítségét kérni.Az ILKA Társasházkezelő Kft kezeli a Pesti út 138-144 Társasházat, ahol a lakók nyugalmát az ott lévő két üzlet zavarja. Ez egyik ital diszkontként üzemel, míg a mellette lévő közért is italokat árul. A vendégek az üzletek előtt fogyasztják el italaikat, miközben zajongnak és dohányoznak. Az ittas emberek a ház tövében végzik el dolgukat, majd jön az este, amikor még a parkot is  ellepik a hajléktalanok, akik szintén ott végzik el dolgukat. A lakók jó időben ablakot nem tudnak nyitni. A Tulajdonosok  eladni nem tudják lakásaikat, vagy csak jóval értéken alul a kialakult helyzet miatt.A közelben lévő óvoda megközelítése is e terület mellett lehet, a szóbeli zaklatások a kisgyermekek előtt történnek.Évek óta egyre romlik a helyzet, már minden fórumon panaszkodtunk írásban is. A XVII. Kerületi Rendőrkapitányság járőrei nem minden hívásra jelennek meg a helyszínen, a Közterület Felügyelet elhalad az ominózus üzletek előtt ha megáll akkor sem hatékony az intézkedés. Az Ipar és Kereskedelmi Osztály megkeresésünkkor azt mondta, hogy megértik a problémát, de nem tudják bezárni, mivel az üzletek folyamatos működési engedéllyt kapnak. Érdekes módon a lakóépület 138-140  lépcsöháza előtt megy a lakók zaklatása, míg a 144 előtti italárusító hely már nem engedélyezi vásárlóinak az üzlet előtti fogyasztást és e célból történő tömörülést. A közös képviselet ez ügyben tehetetlen, a Tulajdonosok meg azt mondják, hogy nem akarunk intézkedni. Minden fórumon azt mondják, hogy  naponta a Pesti úton elhaladva látják a problémát.  Kérem szíves közbenjárását a probléma megoldása érdekében.

Tisztelettel: Vákics Istvánné

ILKA Társasházkezelő Kft

Tisztelt Asszonyom!

A probléma megoldásának első határozott lépéseként engedélyét kérem, hogy levelét – névvel, vagy név nélkül? – honlapomon közzé tegyem és a Képviselő-testület következő rendes ülésén felolvassam.

Tisztelettel és köszönettel

dr Fenke Ferenc

Tisztelt Dr. Fenke Ferenc Képviselő Úr!

Köszönettel vettem gyors visszajelzését. Természetesen akár névvel ellátva is hozzájárulok levelem közzé tételéhez és ezzel a probléma mielőbbi megoldásához.

Tisztelettel:

Vákics Istvánné

ILKA Társasházkezelő Kft

Ekként szólnak 2012. november 26.-án kelt jegyzetem (“A tájékoztatásról, egy eset kapcsán”) utolsó – kiemelt – mondatai: “…a hivatalos – és nem hivatalos – kormánypárti tájékoztatást a félretájékoztató, megvezető és félrevezető globális, országos és helyi média most is, 2012. őszén is, még mindig felülírja!”

Bencsik András fent idézett írásom születésével nagyjából egy időben pötyöghette számítógépébe alábbi, a Magyar Demokrata című hetilap 3. oldalán ma megjelent – nov. 26.-án közzé tett gondolataimmal meglepő hasonlatosságot mutató –  sorait:

“A bűn rávetítése a politikai ellenfelekre, s azok érdemeinek kisajátítása azonban csak akkor lehet sikeres, ha a szükséges erejű hazai médiát kiegészítve a nemzetközi médiakórus is ezt visszhangozza, majd mindez támogatást talál az Európai Unió különös fából faragott globalista elitjében. (…) A nemzetközi média összefüggően következetes hazugságaiból a nyugat-európai országok lakóinak fejében kialakul egy szisztematikus hazugságkép Magyarországról…”

Kommentáljuk?

Kommentáljuk!

Tisztelt Jegyző asszony, Polgármester úr, Képviselő társaim, kedves vendégek!

Bizonyára emlékeznek rá, hogy 2011 az Önkéntesség éve volt. Kerületünk is számos programmal csatlakozott a kezdeményezéshez. Nem volt nehéz feladat, hiszen akkor már működött a civil összefogás: árvíz Felsőzsolcán, vörös-iszap katasztrófa Devecseren, Kolontáron. A kerület is a bajbajutottak segítségére sietett: élelmiszerrel, ruhával, bútorral. Aztán eljött az idő, mikor ezekre az adományokra ott már nem volt szükség, de mivel az emberek adakozó kedve megmaradt a szervezők igyekeztek megoldást találni arra, hogy ezeket a dolgokat a kerületi rászorulók részére juttassák el. Aztán Rózsahegyi Péter képviselőtársam akciója a „lom, nem lom” elindított egy folyamatot: az adományra szorulókat összekötni az adakozókkal. Ezt azonban eredményesen csak szervezett körülmények között lehet. Így jött létre a Rákosmenti Adományház Egyesület, mely szervezetet alig néhány hete jegyezte be a Fővárosi Bíróság.

Az egyesület elnöke: Bán Ildikó a Piroska óvoda fáradhatatlan vezetője. Alapító tagjai: Faragó Adrien andragógus, Domokos Zsolt a Pethő Intézet konduktora, Simai László pénzügyi szakértő, Lambert Krisztina, Mógor Krisztina, Tóth Csaba Csongor a polgármesteri hivatal munkatársai civilként valamint Horváth Tamás alpolgármester, Rózsahegyi Péter képviselő társam és én.

Az adományház egyesület a kerületi hajléktalanok és szociálisan rászorulók segítésére kezdeményezte, hogy november 23-tól, holnaptól jövő márciusig 16 alkalommal adjunk meleg ételt. A cél érdekében civilek, egyházak, képviselők vállalták egy-egy főzés anyagi feltételeinek előteremtését. A szervezés és egyéb eszközök biztosítása az egyesület feladata.

A Katolikus Karitasz, a Vöröskereszt, önkéntesek segítenek a zavartalan lebonyolításban.

Adományokat természetben (a főzés alapanyagaira gondolok), pénzben szívesen fogadunk.

Várunk minden segítő kezet péntekenként itt a hivatal előtti parkolóban, 12 órától.