Tájékoztató nyári diákmunka lehetőségéről

A Nemzeti Munkaügyi Hivatal koordinálása mellett a fővárosi kormányhivatal munkaügyi központjai részvételével munkaerő-piaci programot indít „A nyári diákmunka elősegítése” elnevezéssel.

Ennek keretében az önkormányzat 2013. július 1. napjától augusztus 31. napjáig foglalkoztathat (minimum egy, maximum kettő hónapra)

- nappali tagozaton tanuló diákokat, akik

- a program kezdő időpontjában idősebbek 16 évesnél, de a program befejezésekor nem töltik
még be a 25. életévüket,

- foglalkoztatásra irányuló, vagy vállalkozási jogviszonnyal nem rendelkeznek.

A foglalkoztatás történhet az önkormányzatnál, illetve az önkormányzati fenntartású, alap feladatok ellátását szolgáló intézményekben.

A foglalkoztatás munkaviszony keretében történik, szakképzettséget nem igénylő munkakörökben teljes  munkaidőben (napi 8 órában), szakképzettséget igénylő munkakörökben napi 7 órás részmunkaidőben.

A bruttó bér a minimálbérnek megfelelő összeg, szakképzettséget  nem igénylő munkakörökben 98.000-Ft, szakképzettséget igénylő munkakörökben napi 7 órás részmunkaidőben 99.750-Ft.

A nappali tagozatos diáknak

- személyes okmányaival (személyazonosító igazolvány, lakcímkártya, TAJ kártya, Adóazonosító
jel), illetve

- érvényes diákigazolvánnyal, vagy iskolalátogatási igazolással (ezek valamelyikével igazolja nappali tagozatos jogviszonyát) kell a munkaviszony kezdete előtt a Munkaügyi Kirendeltségre befáradnia (Budapest XVI: ker. Vívó u. 2.) annak érdekében, hogy kérjék közvetítést kérőként nyilvántartásba vételüket. Ezt követően Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata (Budapest, XVII. ker. Pesti út 165.) Jegyzői Iroda Humán Csoportjában (földszint 24.) Domján Aladárnét kell felkeresni.

2012. májusában, e felületen lelkendeztem a Keresztúr Étterem megnyitása alkalmából. A megnyitást követően további egy-két alkalommal kíséreltem meg az éttermet “felpróbálni”, a kísérletek a konyha főztjének korlátozott élvezhetősége okán fulladtak kudarcba. Az étterem látogatottsága – ez év elejéig – minimális volt.

Valamilyen oknál fogva 2013. tavaszán tévedtem be újra – szerencsét próbálni – eredetileg a Fő tér – választói körzetem –  egyik ékességének szánt vendéglátó helyre. Könnyű levest és rántott húst rendeltem rizibizivel. A gasztronómiai élmény – a korábbiakhoz képest – ha nem is frenetikus, de határozottan pozitív volt.

A következő hetekben – a korábban kiváló Bajcsy-kórházi koszt minőségének hanyatlásával párhuzamos ritmusban – elkezdtem “rájárni” az igen jutányos áron kínált, villámgyorsan szervírozott és minden kétséget kizáróan javuló minőségű Keresztúr-menüre. Az örvendetes, minőségi és mennyiségi javulás okairól kedden délben magát az üzemeltetőt, Oroszlán urat sikerült megkérdeznem. Interjú-alanyomnak a virtuális nyomdafesték tűrőképességét feszegető, amúgy számomra rokonszenves mondatait nem óhajtanám szó szerint idézni, de lényegében a konyhának és a vendéglőnek a közelmúltban lezajlott teljes személyzet- és szemlélet-váltását, annak szükségszerűségét ecsetelte. Megnyugtattam, hogy a váltás és annak immár érzékelhető eredménye minden szempontból kedvező volt.

Miközben Oroszlán úrral beszélgettünk, többször huszonöt-negyven fős éhes gyermeksereglet érkezett, ebédelt, majd távozott és cserélődött a Keresztúr Vendéglőben.

Fenti fotó ma délben, választói körzetem központjában, a Fő téren készült.

Ma minden idők június 18.-i magyarországi hőmérsékleti rekordjai dőltek meg.

A hőhullámnak nincs vége.

Kérem, figyeljenek és vigyázzanak a kisdedekre, a betegekre, az öregekre!

Rákosmentén június 22.-én az Erdős Renée Házban (www.erdosreneehaz.hu) és a Csekovszkyban (www.csekovszky.hu) 18 órai kezdettel – kézműves foglalkozásoktól kezdve tűzakrobatikán keresztül pálinka-bemutatóig – a kulturális élmények tárháza kínálkozik…a Renée Cafée ráadásul egész éjjel nyitva tart…

A programokon érdemes részt venni, kár lenne lemaradni…!

A – reméljük, már lezajlott – dunai árvíz hullámai különös aurát kölcsönöztek a rendvédelmi szervek mai, rákoskeresztúri bemutatkozásának: választói körzetem tőszomszédságában, a Nyilas-táblán telepedtek le másfél napra katonák, rendőrök, hagyományőrző honvédek, tűzoltók, polgárőrök, terrorelhárítók – mindazok képviselői, akik az elmúlt héten álltak helyt a gátakon -, hogy felszerelésüket, járműveiket Rákomente apraja-nagyja megcsodálhassa.

Azon a helyen, ahonnan néhány héttel ezelőtt egy “igazi” tó fotóját készíthettem és tettem közzé, ez alkalommal egészen más  látvány fogadott:

Alábbi fotó a lángoló teherautó oltását követően készült:

A sokadalom számára a tápanyagot változatlan energiával KDNP-s frakciótársam, Szabó Katalin és csapata prezentálta – köszönet érte.

“…egyszerűen, szeretjük a hazánkat…!”

Fenti mondattöredék ma reggel, Magyarország kormányfője szájából, a Kossuth rádió reggeli élő adásában hangzott el a soha nem látott árvíz okán létrejött, párját ritkító nemzeti összefogás kapcsán.

Fellélegezhetünk?

Választói körzetemben elhelyezkedő, nagyszerű Napsugár Óvoda alapítványa és munkaközössége, valamint uniós és önkormányzati pénz révén sikerült felújítani a Pesti út 153. számú tízemeletes tövében, az Egészségház utca 28.-al szemben lévő játszóteret…mint Riz Levente polgármester köszöntő beszédéből kiderült, a Fidesz-KDNP 2006-ban kezdődött rákosmenti regnálása óta ez a huszonhetedik megépített, újjáépített, vagy felújított játszóterünk…

A játszótér tervezői és kivitelezői (nem csak) a szülők kedvéért sakk-asztalt is telepítettek (fotó: szerző)

Az ünnepi átadás alkalmából a Napsugár óvodásai nagyszerű műsorral örvendeztették meg az egybegyűlteket (fotó: tizenhetedik.hu).

Kívánom, hogy a játszótér maradjon meg olyannak, amilyen átadásakor volt.

1989. december közepén – amikor kitört a geopolitikailag pontosan mai napig sem tisztázott jelentőségű romániai “forradalom” – éppen volt egyetemi évfolyamtársamnál Németországban, a Balti tenger partján tartózkodtam.

Magyarországra érkezésemkor – december 22.-én – már zajlottak a bukaresti és erdélyi harci események. December 23.-án gyógyszereket, infúziókat, kötszereket tartalmazó teherautónyi segélyszállítmánnyal kellett volna Budapestről Marosvásárhelyre indulnom… ha nem vagyok beosztva az “elcserélhetetlen” karácsonyi, kórházi ügyeletbe…így hát az orvosi szobában elhelyezett televízió képernyőjén követtem a romániai forradalmi eseményeket.

Fenti gondolatok jutottak eszembe, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy minden idők legnagyobb dunai árhullámának tetőzésekor a tevőleges gáti védekezés helyett f. év június 8.-9.-10.-én megint csak “elcserélhetetlen” kórházi ügyeletet vagyok kénytelen abszolválni és kizárólag a telekommunikáció révén tudomást szerezni mindarról, amit a százezernyi, ár ellen védekező – nem kis számban rákosmenti – honfitársam a mellvédeken, a gátakon és a “hátországban” művel…

Köszönet nekik és sajnálom, hogy nem tarthattam velük!

…persze Hámori Györgynére, aki 1918. június 6.-án született Cegléden a “néni” szót csak némi túlzással lehet “alkalmazni”, ugyanis amint a Pesti út 160. második emeletére érkeztem köszönteni Őt, egy fiatalasszony lenyűgöző mosolyával fogadott és rögvest megállapította:

- De hiszen mi ismerjük egymást!

- Én is úgy vélem, kedves Margit néni – válaszoltam -, most már emlékszem, hogy jó néhány évvel ezelőtt találkoztunk a Ferihegyi úti Rendelőben…!

Margit néni a köszöntést, a virágcsokor és a miniszterelnöki üdvözlő okirat átadását követően rögtön a konyhába invitált, ahol “terülj-terülj asztalkám” fogadott…hisz’ többszemélyes látogatásra készültek… Kénytelen voltam kimenteni tehát Fohsz Tivadar alpolgármester urat, aki – találkozásunk idején – a főépítésszel vívta éppen esedékes csatáját, valamint magát Orbán Viktort is, aki – mint a telekommunikációban több alkalommal is láthattuk – kevéssé örömteli módon az árvizet kénytelen “köszönteni” a gátakon…

- Pedig de örültem volna, ha eljön… – mondja Margit néni – … meg kellett tehát ígérnem Neki, hogy 2018-ban – ha megérem – 100. születésnapja alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök úrral jövünk Őt felköszönteni.

Amint Margit nénit sikerült megnyugtatnom afelől, hogy tényleg és valóban nem kérek már több szendvicset, fasírtos-sajtos “katonát” és süteményt, ünnepi fotók elkészítése végett a nappaliba hatoltunk:

Margit néni 1938 óta lakik Rákoskeresztúron, a Maglódi útra járt dolgozni (“…öt oldalról kerültem egész álló nap a szövőszéket, aztán itthon pedig a maradék időben a család…!” – mondja), jelenleg lányával él, menye születésnapi látogatásra érkezett:

Margit néni, aki ott-tartózkodásom idején elképesztő fürgeséggel mintegy hatszor ugrott fel a karosszékből különböző családi fotókat megkeresni és megmutatni, ekként búcsúzott:

- Háziorvosom azt mondta, hogy 100 évig fogok élni…én meg szófogadó vagyok…

Ebben maradtunk.

Nem feltétlenül szerencsés, ha magamfajta műkedvelő betűvető és provinciális politikus a szakma nagyjaihoz próbálja mérni magát, mégsem bírom megállni, hogy fel ne hívjam a figyelmet egyik országos napilapunkban fenti címen megjelent írásra.

A vezércikket Bayer Zsolt jegyzi és témája a magyar hegymászóknak a Himalájában bekövetkezett halálát követő internetes kommentár-özön, tehát ugyanaz a gondolatkör, amit “Miheztartás végett” címmel jómagam május 28.-i dátummal adtam közre. Utóbbit blog-jegyzetemben, Bayer Zsolt írását honlapom “Archívum”-ában olvashatják.