“Alapjaiban alakul át az egészségügy“ 

volt a címe a november 2.-án kiadott, a kormany.hu oldalon olvasható közleménynek, mellyel nem foglalkoznék akkor, ha nem rímelne arra a – sajnos, egyoldalú - vitára, melyet jeles jobboldali Seszták Ágnessel október 24.-i írásom (A magyar beteg /19./) birtokában vívtam volna, amennyiben szerkesztő asszony feltevéseimre hajlandó lett volna válaszolni (l. ott).

A kormányszóvivő által prezentált – majd közleményben megjelentetett – tájékoztatón szó volt többek között a gyógyszertámogatási rendszer tervezett átalakításáról, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök zavartalan biztosításáról, a praxisjog szabályozásának kapcsán a területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosok praxisa értékének visszaadásáról, a háziorvosi társadalom elöregedésének megállításáról, a betegutak szabályozásáról, az Országos Betegjogi és Dokumentációs Központ létrehozásáról, az Eurotranszplanthoz való csatlakozásról.

Amiről nem volt szó:

hol, kinél - és miért nem a szakellátásban dolgozó műtősfiúknál, asszisztenseknél, nővéreknél, műtősnőknél, rezidenseknél, szak-és főorvosoknál - landol az egészségbiztosítási alap negyvenhat milliárd forintos többletbevétele ?

A gyógyszertámogatási rendszer korszerűsítése, az elektronikus recept bevezetése, a betegségregiszter létrehozása minden kétséget kizáróan elengedhetetlen és záros határidőn belül megvalósítandó; amint mindez sikerült, óvatosan körbenézünk és felkutatjuk azt a néhány orvost és nővért, aki – havi 60, 80 meg 100 ezer forint nettóért - még megmaradt a betegségregiszter menedzselése, a gyógyszer felírása és az elektronikus recept aláírása végett…

És az egészségügy alapjaiban átalakult.