173 éve tört ki a magyarok dicsőséges, gyönyörűséges és szomorú véget ért forradalma és szabadságharca.

Emlékezzünk, csendben ünnepeljünk és készüljünk, ugyanis ma nem csupán haynauk, jellasicsok és rüdigerek állnak kivont karddal megmaradt határainknál, hanem rózsadombi világproletárok, hazátlan politikai kalandorok, idegenszívű belvárosi aranyifjak, Brüsszelbe delegált kígyónyelvűek készülnek rókalyukaikból előbújni és az első adandó alkalommal népünkre rontani.

Ünnepeljünk és imádkozzunk: ISTENÜNK, ÓVD MAGYARORSZÁGOT!