A járvány lecsengésével egyidőben invitált a Kaszáló 137-147 sz. alatti társasház közössége nagyszerű, elmúlt években (is) szépségdíjas előkertjeik megtekintésére. A kérésnek – nem csak annak okán, hogy a kertek bizonyos százalékban önkormányzati segítséggel, egyéni képviselői keretből valósultak meg – igen szívesen tettem eleget. A látvány önmagáért beszél és az ott lakók kitartó, szépség iránti igényéről tanúskodó munkáját dicséri:

A közösség tagjai elmondták, hogy a koronavírus egészen váratlan “mellékhatása” volt, hogy családok, szomszédok, ismerősök és mindaddig ismeretlenek “jöttek össze” a járvány okozta “otthonmaradási” kényszer idején. Az alig látott lépcsőházi ismerőssel, a szembe-szomszéddal heteken át tettek-vettek együtt a kertben, építették-szépítették közös életterüket:

Számomra nem marad más, mint szívből üdvözölni a Kaszáló minden alkotó lakóját és gratulálni munkájukhoz. A járvány előbb-utóbb elmúlik, de a szeretet, a közösség ereje megmarad!