Természetesen nem áll szándékomban a teljes testületi ülés elemzése, mindössze egyetlen napirendi pontra fókuszálnék és ez nem más, mint a 38.000 példányban megjelenő kerületi újsággal, a Hírhozóval kapcsolatos előterjesztés. A lap önkormányzati fenntartású, a testület feladata megszavazni a lap megjelentetéséhez szükséges feltételek biztosítását. Az már néhány napja, ez Erőforrás Bizottság ülésén zajlott vita kapcsán kiderült, hogy az előterjesztést az ellenzék nem fogja támogatni. Ott, valamint a testületi ülésen is az volt a vezérelvük, hogy az újság “elfogult”, “csak a kormánypártok véleményét tükrözi”, “miért nem szabad politikai hirdetést megjelentetni”, “miért nem szerepelnek benne az ellenzéki képviselők”…stb, stb… Mindezt természetesen nem hagyhattam szó nélkül. Felszólalásomat – mivel nem szoktam “papíralapú” felolvasást tartani – megkísérelem lehető legpontosabban felidézni:

“Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Képviselő-társaim!

Már az Erőforrás Bizottság ülésén kiderült, hogy az Ellenünk Egyesült Ellenzék kifogást emel a Hírhozó megjelentetésének támogatásával kapcsolatban. Fő érveik az “elfogultság”, a “részrehajlás”, a “csak a kormánypártok elvrendszere jelenik meg”, az újságban “nem szerepelhetnek az ellenzéki képviselők”, stb…

Itt és most engedjék meg, hogy elmondjam, hogy nézett ki a Hírhozó 2002 és 2006 között, amikor a 30 tagú Képviselő-testületben 15 szocialista, 2 úgynevezett civil, valamint 5 darab szabaddemokrata képviselő ült (abban a reményben, hogy tetszenek még emlékezni utóbb említett formációra…) Az akkor talán 26 oldalon megjelenő kiadvány minden egyes számában átlagosan 8 riport/interjú/fotó jelent meg az amúgy személyében tiszteletre méltó szocialista polgármesterrel, további 8 riport/fotó/interjú a mérhetetlen mennyiségű alpolgármesterrel, tanácsnokkal, szakértővel. Arról tudósítás az újságban alig, ha igen, akkor tőmondatokban, vagy soha nem jelent meg, amit az akkori ellenzék mondott, vagy amikor jómagam a testületi ülésen felszólaltam. Bizonyos idő (néhány hónap) után kénytelen voltam felajánlani segítségemet a Hírhozó aktuális főszerkesztőjének a hallászavar kezelése, illetve a rövid távú memóriája javítása végett. Megjegyzem, hogy az újságban életem egyik legfontosabb felszólalását se láttam viszont. Abban éppen tizenöt éve, a külhoniak kettős állampolgárságáról szóló, kudarcba fulladt népszavazásáról szóltam. Ezt a politikai baloldal akkori vezére, a prímszámokat kihívásként megélő, a kígyókkal kígyózó szemlőhegyi sztárproletár apoteozisát követően, a kudarc okán a felelősséget kerületi szinten is számon kérve tettem. Mindez a kiadványban – “természetesen” – nem jelenhetett meg.

Ehhez képest, kedves képviselő-társaim, a jelenlegi Hírhozó részéről Önök mérték felett el vannak kényeztetve.”