Írásaimban - a magyar egészségügy bajaitól eltekintve – országos dolgainkkal elvétve, faji kérdésekkel pedig egyáltalán nem szoktam foglalkozni. Most kivételt teszek.
Bizonyos Kertész Ákos - Kossuth-díjas magyar író, Budapest díszpolgára - tollából ugyanis egy külföldi magyar nyelvű napilapban augusztus 29.-én megjelent egy újságcikk, melyet szó nélkül hagynom merőben ellentétes lenne hitvallásommal, vérmérsékletemmel, eddigi életemmel. Következzenek a Kertész Ákos- idézetek, kommentár nélkül.
“A magyar genetikusan alattvaló…
…A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, mindent másra hárít, mindig másra mutogat, boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire…
Ma már a második világháború borzalmaiért, a holokausztért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”
Írásaimban országos dolgainkkal elvétve, faji kérdésekkel egyáltalán nem szoktam foglalkozni. Most kivételt tettem. Miheztartás végett.
Tisztelt Képviselő Úr!
Éppen az Őrségben, szabadságon, “a diktatúra pocsolyájában dagonyáztam”, ezért A. Gartner írása nem került látóterembe – köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet. Amint egyik “kritikusa” írta, az írás olyan szép, hogy tanítani kéne. Meg kell mondanom, hogy utóbbi gondolattal maximálisan egyetértek. Nem csupán az Ön által kiemelt szemelvényeket, a teljes szöveget TANÍTANI KÉNE okulásul, hogy mi, ki, milyen okok, kik miatt és miként jutottunk idáig…
Helyettesítsük be az A. Gartner szövegben a “magyart” franciával, szlovákkal, vagy zsidóval és kezdjük el a virtuális visszaszámlálást: hány hónapig, hétig, napig, óráig, percig lehetne még az elkövető a francia, a szlovák, a zsidó állam kitüntetettje, Párizs, Pozsony, vagy Tel Aviv díszpolgára? Ezt csak nálunk, velünk lehet? Valóban “genetikusan alattvalók” vagyunk? Az övéik?
Tisztelettel
Gábor
Kedves Gábor!
Sűrű elnézés-kérések közepette válaszolok: elolvastam levelét és annyira tetszett, hogy egy-két passzusát – mint olvashatta – későbbi írásaimban fel is használtam, viszont feneketlen nagy felindulásomban elfelejtettem Önnek válaszolni.
Kérem, bocsásson meg és figyelemre méltó gondolataival tiszteljen meg máskor is!
Tisztelettel
dr Fenke Ferenc