Előfordul, hogy dolgozószobámban a rendcsinálásnak az iratok, újságok között történő, időről időre óhatatlanul bekövetkező kényszere hónapokkal ezelőtt született tudósítói gyöngyszemeket vet ki magából. Így történt ez az újévi megtisztulás jegyében, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel realizált iratmegsemmisítés közepette is: egyik kormánypárti napilapban három hónapja megjelent , hatalmas jelentőségű cikkre bukkantam:

Fenti szalagcím némileg vitatható tényével, miszerint “szakrendelő” – mint olyan – az orvosi szakmán túl is található és a cikk érdemi részével (v.ö.: magyarországi konferencia az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér bevezetéséről) sem óhajtván foglalkozni, a tapasztalati logika mezsgyéjén maradva engedtessék meg alábbi megállapításokat tennem:

ad 1. A betegeknek a területileg/kerületileg illetékes szakrendelőbe való mielőbbi bejutásának az ég egy adta világon semmi köze a bevezetett Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér működéséhez; az – jelen állás szerint – a szakrendelő dolgozóinak munkáján, az előjegyzési rendszer logikus és ésszerű igénybe vételén és a szakrendelő vezetőjének szervezési képességein múlik.

ad 2. Egészen addig, amíg a családokban, valamint az elemi iskoláktól kezdve a gimnáziumokon át a szakiskolákig, a főiskolákig, az egyetemekig NEM LÉTEZIK a szülők, illetve elvárható felkészültségű pedagógusok által bemutatott EGÉSZSÉGNEVELÉS, nem lévén tisztában azzal, hogy mikor, milyen panasszal, hova kell fordulni, senki nem fog “hamarabb bejutni a szakrendelőkbe”.

ad 3. Hatékony, működőképes és teljesítményorientált háziorvosi rendszer nélkül a “hamarabb bejutunk majd…” elv és elképzelés illuzórikus. Ma a háziorvos nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel, ráadásul nem feltétlenül motivált abban, hogy a beteget tetőtől talpig kivizsgálja és”szűrő” szerepet viseljen az ellátó-rendszerben.

ad 4. Addig, amíg a körzeti ügyeleteket nem a területileg illetékes háziorvos kollégák, hanem – tisztelet a kivételnek – kellő kompetenciával és tapasztalattal nem mindig rendelkező, a területet és a beteganyagot nem ismerő szakorvos-jelöltek, vagy (horribile dictu) szakápolók viszik, ne várjuk azt, hogy csökken a szakorvosi rendelők, vagy a sürgősségi betegellátók terhelése.

Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltató Tér megvalósítását elrendelték és megvalósították,  a rendszer által támasztott elvárásoknak igyekszünk megfelelni, de szeretném, ha senki (SENKI!) nem válna abbéli illúzió áldozatává, hogy – a néhány hónapja megjelent újságcikk utalásainak megfelelően – eljő a várva-várt Kánaán, most aztán már mellőzhetjük a háziorvost, a patikát, a gondolkodást, meg a paraszti logikát és mindenki, azonnal, rögvest, amint kitalálta, szakorvosi szinten lel gyógyírt másfél hónapos köhögésére, két hónapos derékfájására, hónalj-viszketésére, lúdtalpára, vagy egy éve észlelt vérzési rendellenességére. Nem. Az EESZT nem erről szól.