Szeretteim nyughelyét rendszeresen látogatom: áprilisban elhunyt Édesanyámét a Cinkotai Temetőben, Tőle néhány méterre Vili bácsiét, ki Rade Károly, Budapest első kertészeti igazgatójának fia volt és a Rákoskeresztúri Köztemetőben Tamás barátomét, ki immár harminc éve halott és fejfájánál minden év december első hetében mécsest gyújtok…

Minap csendben imádkoztam, keresztet vetettem, majd felnéztem és a következő látvány fogadott:

Az őzpár ügyet sem vetve rám, kutakodva bóklászott, majd ügetett a sírok között:

Szeretteink lelkei őrködnek fölöttük… lehetnének-e ennél nagyobb biztonságban…?