Kommentár nélkül (12.)

“Nap mint nap erősödik Európa őslakóiban az a gondolat, hogy sorsfordító események zajlanak a kontinensen és ha nem állunk ki önmagunkért, akkor elveszíthetjük mindazt, amitől európaiak vagyunk. A legrosszabb forgatókönyv megvalósulása pedig a puszta létünket, a biztonságunkat is fenyegetheti, könnyen másodrangú állampolgárokká válhatunk saját földünkön.

A több, mint egy éve invázióvá erősödött illegális bevándorlás és annak következményei minden kétséget kizáróan igazolják a veszély valós voltát, illetve mértékét. A bajt tetézik az Európai Bizottság egyre arrogánsabb tervei migránsok uniós tagállamok közötti szétosztására. Életszerűtlenek és embertelenek is az elképzelések. Egyrészt a schengeni határokon belül szabad a mozgás (…) másrészt semmibe veszik a migránsok emberi méltóságát, úgy terelgetnék őket egyik országból a másikba, mintha állatok lennének. (…)

Magyarországot a béke szigetének is nevezik, ami annak köszönhető, hogy tavaly ősszel a kormány lezárta a déli határszakaszt, kerítést építettek és jelentős rendőri, katonai erőket vezényeltek a térségbe. Azóta minimálisra csökkent a határsértők száma, amit még tudnak kezelni a hatóságok. Nem véletlen, hogy végül olyan országok is fizikai határzárat építettek ki, amelyek korábban gyakorlatilag lefasisztázták emiatt az Orbán-kormányt. (…) Az intő jeleket sokan még mindig nem veszik komolyan Brüsszelben, a demokrácia lényegéről megfeledkezett vagy azt szándékosan figyelmen kívül hagyó politikusok olykor hajmeresztő kirohanásokra képesek. (…) A megrögzött internacionalisták és a nemzetállamok keretein túl gondolkodó gazdasági érdekcsoportok hagymázas elképzeléseiket a választópolgárok feje fölött próbálják megvalósítani, mert az önfeladáshoz talán még nem elég “progresszív” a nép. (…) A vaskancellárnak igaza volt a maga idejében, amikor azt mondta: a kor nagy kérdéseit nem beszédekkal és többségi határozatokkal döntik el, hanem vérrel és vassal. Ma viszont van még esély arra, hogy Európa és hazánk jövőjéről a szavazóurnáknál döntsünk. Csak legyünk ott!” (Kis Ferenc , Magyar Idők) fotó: alon.hu

.