2016. április 9., reggel. Gyermekem 9-től 10 óráig Zsolt bácsival és csapatával az Újlak utcai uszodában, ergo egy röpke órám adódik bevásárolni  a keresztúri piacon. 11 éves Volkswagen Golf típusú gépjárművemmel az Uszoda utcából indulok tehát a Flamingó felé. Az Újlak és a Füstifecske utca sarkán – kerületünk egyetlen, süllyesztett villogó fényjelzéssel ellátott gyalogátkelőhelyén – kb. középtájon halad lassú léptekkel egy idős úr. Szemből, a Flamingó felől nagy sebességgel gépjármű közeledik. Vezetője – egyenes úton, emelkedőről érkezvén – pontosan észlelheti a szituációt, mégsem fékez, a kijelölt gyalogátkelőn araszoló férfit ívben kikerüli, majd a zebra után csikorogva fékez és gépjárművéből kiugorván öklét rázva, határozott léptekkel indul a meghökkent öregúr felé. Ekkor érek a zebrához, az idős úr segítségért integet. Megállok, kiszállok. Konstatálom, hogy jó helyen, rosszkor az úttesten való átkelést némi szerencsével végrehajtott rákosmenti állampolgár egyik volt betegem. A gépjármű 20 év körüli, spanyol gyártmányú, viseltes sötétkék autó, tulajdonosa 30 év körüli, psziho-szocio-ökonomikusan mérsékelten hátrányos helyzetű, magyarul beszélő, éppen testileg készül fenyíteni a nála alig ötven évvel idősebb ártatlan férfit. Ebben váratlan felbukkanásom akadályozza meg. Közlöm a delikvenssel, hogy most már nyugodtan visszaülhet autójába és elhajthat; rendszámát megjegyeztem. Az idős urat két tőmondattal megnyugtatom, majd folytatom utamat Keresztúr felé és elgondolkodom…

Közel 30 év telt el a magyarországi “rendszerváltás” óta. A magyar utakat akkor kezdték elárasztani a nagy teljesítményű, használt nyugati  és távol-keleti autók – újdonsült tulajdonosaik számára a lóerőkkel IQ-t nem szolgáltattak. Ma már három-négy havi átlag-keresetből vásárolható egy – imént csaknem balesetet okozotthoz – hasonló gépjármű. Ebbe ül bele randalírozni egy, a bűnügyi krónikákban “úriemberként” aposztrofált, nagyapám háromlábú horgászszékének szellemi és érzelmi nívóját alulról súroló tekintet nélküli állampolgár ahhoz, hogy szívinfarktus határára üldözzön egy jobb sorsra érdemes, hazafelé igyekvő, Újlak utcai lakost…akkor, amikor lassan úgy tűnhetett, hogy hazánkban (is) kezdték már megszokni azt, hogy a vastag, párhuzamos fehér vonalakkal az úttestre felfestett elem a gyalogosok felségterülete…

Az esetlegesen érdeklődő, területileg illetékes rendfenntartók számára a csaknem (szándékosan) bajt okozó gépjármű forgalmi rendszáma rendelkezésre áll.