Ígértem, hogy 1980 és 1985 között zajlott, B.A.Z. megyei, “előző életemből” felidézett néhány esetet fogok ismertetni. Amint mindezen kénytelen voltam elkezdeni gondolkodni kellett rájönnöm, hogy “mellbevágó” eseteimnek se szeri, se száma, de ezek közül a nyomdafestéket (és internetet) tűrő meglehetősen kevés… és most nem a feljelentő nemzet feljelentő egyedeinek feljelentéseivel – az a következő bejegyzés témája lesz -, hanem a szakmailag és emberileg valóban megrázó egy-két eset ismertetése kapcsán várnám véleményüket.

A B.A.Z. megyei Kórház Urológiai Szakrendelője a Miskolc, Szentpéteri Kapu valahány szám alatt egy igen barátságtalan alagsori létesítmény volt. 

Heretáji duzzanatra panaszkodván talán 1984-ben egyik reggeli rendelésen jelent meg az a ragyogó küllemű 25 év körüli fiatalember, akit azonmód felfektetvén a vizsgálóasztalra megállapíthattam, hogy előrehaladott stádiumú heredaganata van – egyik hasi nyirokcsomóban áttétet is tapintani véltem. A heredaganat – lévén, hogy órák, napok alatt képes áttétet adni – sürgősség. A tényállást a pácienssel közöltem, 24 órán belül megoperáltuk, a műtét során egyértelműen rosszindulatú daganatot távolítottunk el.

Az életmentő műtétet követően keresett meg a fiatalember családja: kétségbeesett szülei és áldott állapotban lévő menyasszonya. A nekem szegezett kérdés sommásan így hangzott: mit tegyenek? 

Mit tegyen ebben a helyzetben az orvos, aki pontosan tudja azt, hogy ( a nyolcvanas éveket írjuk!)

1. az áttétes heredaganat öt éves túlélése nem egészen 5 %

2. újabb gyermek nemzése az utókezelések nyomán a páciens életben maradása esetén is lehetetlen

3. nem létezhet olyan szituáció, amikor orvos egészséges nőnek javasolja az ép, egészséges magzat elvételét

Ön mit tanácsolt volna?