Részletek egy 2015. novemberében (!) Eva Maria Barki magyar származású, bécsi illetőségű nemzetközi jogásszal a “migránsválság” kapcsán készült interjúból – kommentár nélkül:

“Ez egy tudatosan előkészített, jól koordinált betelepítés.

Thomas Barnett amerikai katonai stratéga, a korábbi védelmi miniszter tanácsadója két könyvében is már arról értekezik, hogy Európának évi 1,5 millió bevándorlót kellene befogadnia. Szerinte olyan társadalomra van szükség, amelyben nincs különbség nemzetek, kultúrák, vallások és nemzetiségek között, ahol az emberek jelentős részének az IQ-ja nem éri el a 90-et. Ezzel dolgozni még lehet, de gondolkodni már nem. (…)

(fotó: fullank.hu)

Európában kétpólusú kontinens jön létre, amelyben felértékelődik Közép-Európa szerepe. A nyugati államok elsüllyednek, mert az értékhanyatlás, a morális válság már olyan méretű, hogy visszafordíthatatlannak tűnik. Európa vezetői, Angela Merkel német kancellár és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a valóságtól elrugaszkodva, álhumánus és álszolidáris tézisek mögé bújva nem védik meg a kontinens lakóit. (…) Faymann osztrák kancellár azt mantrázza, amit Angela Merkel, Jean-Claude Juncker pedig azt, amit Washingtonból meghatároznak neki…és az amerikai politikában a pénzoligarchia, a tanácsadók és a fegyverpiac még mindig nagyon befolyásosak.

A helyzet már ellenőrizhetetlen. A hatóságok mégsem mernek fellépni az egyre nagyobb bűnözés ellen és ha igen, akkor ezt nem szabad nyilvánosságra hozni, hogy ne legyen lázadás. (…) Válság van mindenütt: katonák az utcákon, bezárt iskolák, félelem az emberek szívében, tehetetlen düh a lelkekben. Felbolydult a világ. A mai helyzet nagyon hasonlít az első világháború előttihez. Igaza van a pápának: ez a harmadik világháború. Ezt nem csak a terrorizmussal szemben vívjuk…a háborúnak több eszköze, terepe van: gazdaság, valutatámadás, fegyverszállítás, média, propagandaháború. (…) A németeknél gyakorlatilag utasításba kapták az újságírók, hogyan kell beszámolni a menekültválságról. (…) Ausztriában a hivatalokban, a bankoknál tilos az alkalmazottaknak a migráció ellen bármilyen negatív véleményt megfogalmazniuk. Elbocsátják azokat, akik mégis szólni mernek, kvázi besúgóhálózatot építenek ki. (…) Az emberek inkább hallgatnak, mert féltik az állásukat, fizetésüket. Nyugaton a szabadság már nem érték, csak  a biztonság számít.”