Rákosmente 4. számú választói körzetének egyéni képviselőjeként a százmillió forintokból frissen és ragyogóan felújított Polgármesteri Hivatal 303. szobájában minden hónap első hétfői napján, 14 órától tartom fogadóórámat.

Augusztus elsején délután fél három körül éppen a Rákosmenti Turul Szittya Íjászok vezetőjének kérését hallgattam, amikor a folyosóról éktelen robaj, csörömpölés, kiabálás, majd gyereksírás hangja ütötte meg fülemet. A hangok alapján bennem másodpercek alatt kialakult kép: gyermek esett át az üvegajtón,… ennek megfelelően a következő pillanatban felpattanva villámgyorsan a harmadik emeleti folyosón termettem, ahol – az azonnali életmentés vélt szüksége helyett - a következő látvány fogadott: féktelen, löttyedt indulatában egy, az ügyintézéssel elégedetlen állampolgár a gyámhatóságiakra oly erővel csapta rá a frissen, nagyjából kétszázezer forintért nemrég, halványzöld opál-üveggel felszerelt fakeretes ajtót, hogy az a tehetetlenségi erőnek és az ártó szándéknak engedelmeskedve dirib-darabra tört. Tettét követően az említett ”valaki” majomszerű fürgeséggel bírta a harmadik emeleti helyszínt elhagyni. “- Fogják el a randalírozót!” – rikoltottam a folyosón, de a Hivatalt hivatalból és nem kevés pénzért őrző “biztonságiak” felszólításomnak ott és akkor valami miatt nem voltak képesek eleget tenni. (Teljesen visszafogott és ártatlan kérdésem: kiknek, miért és hány forintot fizetünk többek között EZÉRT az “őrzésért”, havonta?). A randalírozó elinalt. Fogadóórám a továbbiakban rendben zajlott.