Székely himnusz

Napirend utáni felszólalás Rákosmente Képviselő-testületének 2015. november 19.-i ülésén

(fotó: Horváth Tibor)

Tisztelt Képviselőtársak, Polgármester úr, Jegyző asszony, vendégeink!

A Csanádi György – Mihalik Kálmán szerzőpáros a Trianon utáni évben öntötte formába a ma Székely himnuszként ismert zeneművet. A szerzemény rövid idő alatt hatalmas ismertségre és népszerűségre tett szert; az idők folyamán a határon túli és a magyarországi magyarok második nemzeti himnuszává vált, ma már csaknem minden nagyobb – és kevésbé nagy – ünnepünk záróakkordjaként felcsendül.

Így történt ez idén október 23.-án is, a keresztúri Kegyeleti emlékparkban, amikor a koszorúzást követően közösen elénekeltük a Szózatot és a Székely himnuszt… bár utóbbit nem mindnyájan, ugyanis az első taktusok elhangzásakor egy kicsiny csoport – többek között a magát demokratikusnak nevező politikai formáció néhány képviselője -, mint kiket lódarázs csípett, tüntető sietséggel elhagyta az ünnepség helyszínét, ezzel példátlan módon megsértve nem csak székelyföldi testvérvárosunkból érkezett gyergyószentmiklósi delegációt, hanem az ünnepet és az összes egybegyűltet egyaránt.

Cselekedetük bizonyos értelemben nem volt meglepő, hisz’ emlékszünk arra, hogy említett társaság szellemi vezére, a rózsadombi sztárproletár 2004.-ben habzó szájjal agitált a külhoni magyarok kettős állampolgársága ellen, mint ahogy azt is tudjuk, hogy ez a csapat a külföldit csak akkor szereti, ha az nem magyar…

Etikettet tanítani felnőtt embereknek reménytelen, mint ahogy a gyerekszoba hiányát se kísérelném meg pótolni. Annak viszont ez a társaság végérvényesen tanúbizonyságát adta, hogy mire számíthatunk tőlük abban az esetben, ha a sors ronda fintora folytán valaha még egyszer a politikai hatalom közelébe kerülnének.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

.